Magyarországon 1993 óta bűncselekmény a tiltott önkényuralmi jelképek használata. Érdekes, hogy a Fidesznek pont most jutott eszébe: egy sörgyártó termékeinek címkéjén is vörös csillag látható. Akkor legyen ez is bűncselekmény – javasolják. Ez a hülye ötlet átkozottul sokba kerülhet nekünk. Vagy lépjünk ki az unióból.
„Az önkényuralmi jelképeknek kereskedelmi célból történő felhasználhatósága nem olyan jog, amely – a véleménynyilvánítás szabadságával ellentétben – magasabb rendű lenne az önkényuralmi jelképek tiltásához fűződő közérdeknél” – véli Lázár János miniszterelnökség-miniszter és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
A 444.hu fedezte fel, hogy a két politikus törvényjavaslattal állt elő, amely szerint tilos lenne „Magyarországon horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet haszonszerzés céljából felhasználni, megjeleníteni vagy önkényuralmi jelképpel ellátott árut vagy szolgáltatást értékesíteni”. Aki a tiltást megszegi, s nem valósul meg súlyosabb bűncselekmény, az vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel, illetve legfeljebb kétmilliárd forintos fogyasztóvédelmi bírsággal sújtható.
Az előterjesztés okát illetően kétsége sem lehet senkinek: egyértelműen a Heinekent akarják befenyíteni, mert védjegyvitába keveredett egy székelyföldi kisvállalkozással, amely Igazi Csíki Sör néven forgalmazta termékeit. A holland multi viszont azzal érvel, hogy az „igazi csíki” összetéveszthető az ő termékével. Erről a blogunkon is részletes elemezést tettünk közzé.
Korábban egyébként még csak bojkottot hirdettek a Heineken ellen, amit Lázár lelkesen helyeselt is. Most viszont egy igazi nehézfegyvert vetnének be, és börtönnel és gigabírsággal fenyegetnék a holland sörgyártót, illetve hazai forgalmazóit. A vörös csillag – ami először a harmincas években jelent meg a sörös címkén, de 1951-ben levették, és csak a Szovjetunió felbomlása után került vissza – ehhez csak ürügy.
Jelképbűnözés
Érdekes, hogy vöröscsillagos kereskedelmi logó nálunk sokáig nem zavart senkit, pedig az önkényuralmi jelképek terjesztése, nagy nyilvánosság előtti használata, valamint közszemlére tétele 1993 óta bűncselekmény. A Btk. kommentárjára szerint azonban a közszemlére tételnél az elkövetőnek azzal a szándékkal kell cselekednie, hogy a tiltott jelkép és a hozzá kapcsolódó fogalom- vagy eszmerendszer a köztudatban minél jobban elterjedjen. Ettől persze a terjesztés, illetve a használat büntethető lett volna, mégsem piszkálta senki a Heinekent.
A Munkáspárt különben első pillanattól tiltakozott a Btk.-módosítás ellen, de hiába ragaszkodtak a vörös csillaghoz, mert az Alkotmánybíróság (AB) 2000-ben megállapította, nem hozható fel alkotmányossági kifogás a jobb- és baloldali önkényuralmi rendszerek azonos megítélése és együttes kezelése, s így a jelképeik azonos módon történő tiltása ellen. A párt által sérelmezett rendelkezést a testület az elérni kívánt célhoz képest szükségesnek és arányosnak találta.
Azután jött a munkáspárti Vajnai Attila, aki 2003 februárjában egy politikai tüntetésen vörös csillaggal jelent meg. A hazai bíróságok elmarasztalták. Az áttörést az emberi jogi bíróság ítélete hozta: 2008 nyarán kimondták, hogy a magyar állam megsértette Vajnai véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogát.
Hasonló verdikt született 2011 őszén is Fratanoló János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnökének ügyében is. A strasbourgi bírák felhívták a fegyelmet arra is, hogy a vörös csillag többes jelentéstartalommal bír: nemcsak a sztálinista diktatúra, hanem a munkásmozgalom jelképe is, ezért aki azt használja, nem feltétlenül azonosul az önkényuralmi rendszerekkel. Az önkényuralmi propaganda tiltható és büntethető, a jelképhasználat önmagában véve nem.
Az AB mindezek után Vajnai indítványára 2013-ban megsemmisítette a Btk.-nak az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos rendelkezéseit, a parlament pedig nem sokkal később módosította a szabályozást. Azóta csak az büntethető, aki a horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a „köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon” terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ vagy közszemlére tesz.
Aki szépen kéri, maradhat
Jól érzik Lázárék, hogy a hatályos szabályozás alapján nem tudnak igazán nekimenni a Heinekennek, mert a sörösüvegen vagy -dobozon látható vörös csillag nemigen alkalmas a köznyugalom megzavarására, s aligha sérti az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát, továbbá az önkényuralmi rendszerek propagálására sem alkalmas. Ki kellett hát fundálni valamit.
Az agyafúrtnak gondolt megoldás az lett, hogy legyen tilos lesz haszonszerzés céljából bármilyen önkényuralmi jelképpel – beleértve az ötágú vörös csillagot is – ellátott árut vagy szolgáltatást értékesíteni. A Btk.-t pedig úgy módosítanák, hogy a jelképek kereskedelmi jellegű felhasználása esetén az elmarasztaláshoz a köznyugalom megzavarására se legyen szükség.
A jogalkotó a valós szándékát nem is igen igyekszik leplezni, ugyanis a tervezet megteremti a lehetőségét annak, ha valaki bizonyítja, hogy az önkényuralmi jelkép használatához olyan különös méltánylást érdemlő magánérdeke fűződik, amely „az önkényuralmi jelkép által sértett társadalmi csoportok érzékenységét nem sérti” (tényleg ezt írják!), és a jelkép használatától való tartózkodás súlyos és aránytalan érdeksérelmet jelent a számára, akkor – a kormány egyedi határozata alapján – továbbra is használhassa a jelképet, vagyis a saját bejegyzett védjegyét.
De hangsúlyozza a tervezet, hogy önmagában az a tény, ha egy kérelmező önkényuralmi jelképet is tartalmazó védjegy jogosultja, nem minősül sem különös méltánylást érdemlő magánérdeknek, illetve – külön indokolás nélkül – nem jogosít az aránytalan érdeksérelemre történő hivatkozásra sem. Magyarul: a Heineken forgalmazóit a magyar jogalkotó úgy megfenyegeti, hogy elmenjen a kedvük a vöröscsillagos sör hazai forgalmazásától, ám ha a Heineken letérdel és szépen kéri, akkor mégis maradhat a piacon, feltéve, hogy teljesíti, amit a kormány követel tőle.
Például visszavonja a Csíki Sör védjegyügyében előterjesztett keresetét, a Bajnokok Ligája mellett szponzorálja a vezér kedvenc futballakadémiáját, esetleg sörrel tölti fel a következő fidelitasos parti medencéjét. A kormányzati mestertrollok tervébe azonban hiba csúszott: figyelmen kívül hagyták az uniós jogot.
Az uniós jog szabályozza, hogy mi nem szerepelhet egy védjegyben
Az uniós jognak elsődleges és másodlagos forrásai vannak. Elnézést kérünk a jogdogmatikai fejtegetésért, de ennek a jelen ügyben jelentősége van. Elsődleges jogforrások az alapító szerződések, például az EU működéséről szóló szerződés (EUMSZ), míg másodlagos jogforrások az irányelvek és a rendeletek.
Az európai uniós védjegyről szóló EU-rendelet szerint az európai uniós védjegyoltalom tárgya lehet minden olyan megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.
Vannak persze kivételek, így a lajstromozást feltétlenül kizáró ok, ha a bejegyeztetni kívánt védjegy a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik. Ami akkor is igaz, ha ez a körülmény csak az unió egy részében – akár csak egyetlen tagállamában – áll fenn.
Van is erre példa. Az EU védjegyhivatala 2011 szeptemberében emiatt tagadta meg az egykori szovjet címer védjegyként történő lajstromozását. Egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy a volt szovjet címer „jelentéstartalma nem halványult el, illetve nem változott meg oly mértékben, hogy azt [Magyarországon] az emberek ne politikai jelképként fognák fel”. Ezt a döntést a luxembourgi uniós törvényszék is jóváhagyta.
Ebből az ítéletből azonban nemigen érdemes messzemenő következtetéseket levonni, mert a védjegy maga az eredeti szovjet címer lett volna, amelynek használatát a verdikt szerint az uniónak az egykori szovjet rezsim uralma alá tartozó részén sokan valóban a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközőnek tekintenék. Nyilván egészen más a helyzet egy önmagában álló vörös – piros – csillaggal, ami a Heineken címkéin 1991-ben jelent meg ismét. Egy ilyen elemzés során során – a fenti hivatkozott strasbourgi ítéletek fényében – fel kellene tűnnie, hogy a Heineken nem fejt ki önkényuralmi propagandát.
Ha ez a magyar kormánynak nem teszik, választhattak volna EU-konform megoldást is. Az uniós jog szerint bárki fordulhat ugyanis a védjegyhivatalhoz, ha úgy véli, hogy egy védjegy az uniós rendelet alapján nem részesülhetne oltalomban. Ha ezt valaki bizonyítani tudja, ez utólag is feltétlen törlési ok. Más kérdés, hogy a csillagos címkét jóval az EU bővítése előtt bejegyezték, de lett volna rá több mint 12 évünk, hogy tiltakozzunk ellene.
Az EU alapító szerződése nem engedi a tagállamok közötti kereskedelem önkényes korlátozását
Ami az elsődleges jogforrásokat illeti, az EUMSZ deklarálja az áruk szabad mozgását. Ez azt jelenti, hogy egységes belső piac jött létre, és azon belül a termékek és szolgáltatások értékesítését a tagállamok nem akadályozhatják. A kvóták mellett az ezekkel azonos hatású, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés is tiltott.
Ilyennek minősül minden olyan tagállami intézkedés, amely ténylegesen vagy eshetőlegesen, közvetve vagy közvetlenül akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet. Nyilvánvaló, hogy az egyik legfontosabb marketingeszköz, a logó betiltása és a meghatározott jelzéssel árusított termék forgalmazásának büntetéssel fenyegetése akadályozza az adott áru kereskedelmét, vagyis a tervezett magyar szabályozás mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
Kétségtelen viszont, hogy az EUMSZ kivételesen lehetővé teszi a tagállamok számára a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések alkalmazását, amennyiben azokat általános, nem gazdasági jellegű megfontolások, hanem például a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság szempontjai indokolják. Mivel nehezen bizonyítható, hogy a Heineken sör magyarországi forgalmazása miatt a kommunista diktatúra áldozatainak leszármazói italméréseket gyújtottak volna fel vagy akár csak egy söröspoharat összetörtek volna kegyeleti jogaik megsértése okán, ez a hivatkozásunk hamar elvérezne az EU bírósága előtt, és megállapítanák az áruk szabad áramlásának indokolatlan korlátozását.
De nincs is szükség az elsődleges jogforrások alkalmazására: ha a másodlagos jogforrások szintjén a jogharmonizáció megtörtént, e szabályok figyelmen kívül hagyása már megvalósítja az EU-jog megsértését. Márpedig az EU-ban a védjegyek bejegyzésének és megsemmisítésének szabályait az uniós jog szabályozza. Ebből – álláspontunk szerint – az is következik, hogy egyetlen tagállam sem találhat ki önkényesen olyan okot, amellyel megakadályozza az uniós védjegy jogosultját abban, hogy a lajstromozott megjelölést az EU egész területén, így az adott tagállamban áruja megjelölésére használja. Tehát amíg az uniós védjegyet nem semmisítik meg, annak használata nem korlátozható.
Mi lehet a rosszindulattal párosult jogi kontárkodás következménye?
Hogy végül is ki jár pórul, megtudható a luxembourgi bíróság egy 1996-os ítéletéből. A sors fura fintora: az is a sörről szólt. Egy francia sörgyár termékét kitiltották a német piacról, mert az nem felelt meg a középkori eredetű német sörtisztasági törvény (Biersteuergezetz) szigorú követelményeinek.
Az Európai Bizottság emiatt kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett, az EU bírósága pedig elmarasztalta Németországot. A francia sörgyártó vérszemet kapott, és kártérítési pert indított a német állam ellen a német bíróság előtt. A szövetségi legfelsőbb bíróság viszont nemigen tudott ezzel mit kezdeni.
Ezért előzetes döntéshozatali eljárásban kereste meg az uniós bíróságot. A luxembourgi fórum világos választ adott. „Ha a közösségi jog egy tagállam általi megsértése a nemzeti jogalkotónak tudható be, (…) a jogsérelmet szenvedő magánszemélyeknek joguk van a kártérítésre, amennyiben (…) a jogsértés kellően súlyos, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés a jogsértés és a magánszemélyek által elszenvedett kár között”. Ez áttöri azt a nálunk alkalmazott elvet is, amely szerint a jogalkotással okozott kár miatt alapvetően nem lehet perelni. Meg azt is leszögezte a bíróság, hogy a tagállamokat terhelő kártérítésnek arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral, ami kiterjed az elmaradt haszonra is. Az uniós megsértése miatti kártérítési felelősség az uniós jog alapelve, amely a hazai bíróságokat is köti, legalábbis amíg tagok vagyunk.
Vagyis ha a Heineken nem csicskul be a legújabb kormányzati blöfftől, akkor a két jóképességű vadász hatalmas bakot lő, mert a kieső teljes hazai forgalom ellenértékét ki kell fizetnünk kártérítés formájában a gyártónak. Nem lepődnénk meg, ha hamarosan feldübörögne az újabb kormányzati gyűlöletkampány, amely a Sörös Alapítványt sejteti a Heineken mögött.
