Nem lehet népszavazást tartani a római-parti gátról a Fővárosi Választási Bizottság szerint, mert törvény tartalmazza, hol épülhet a védvonal. De hogy hol legyen a gát, azt csak a budapesti közgyűlés döntheti el. A főpolgármester maga is népszavazást akar erről, és ennek nem lehet jogi akadálya. A végső szót a Kúria mondhatja ki.
A főpolgármester kezdeményezi a Fővárosi Közgyűlés következő ülésén, hogy budapesti szintű ügydöntő népszavazást tartsanak a római-parti védműről. Tarlós István az M1 állami csatornán mondta el még hétfőn: felveti a népszavazás lehetőségét a testület előtt, mert már nem szakmai vita folyik, így ez az ügy már nem kezelhető. Megjegyezte, a népszavazás kiírásáról szóló esetleges közgyűlési döntést a Kúria írhatja majd felül. Feltéve persze, hogy valaki jogorvoslati kérelmet nyújt be, mert a legfőbb bírói fórum ilyen esetekben hivatalból nem járhat el.
Ezzel érdekes helyzet alakult ki, hiszen a Fővárosi Választási Bizottság két héttel korábban megtagadta az Együtt és a Párbeszéd által a mobilgát megépítése ügyében benyújtott népszavazási kérdés hitelesítését. Ők egy referendumon arra vártak volna választ a budapesti polgároktól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés helyezze hatályon kívül a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmi létesítményének nyomvonalával kapcsolatban hozott 229/2017. (IV. 5.) számú határozatát?” A szervezők a döntés ellen felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Kúriához, de a végzésre még várni kell.
Szóval Tarlós olyan ügyben szeretne népszavazást, ami a választási bizottság szerint nem megy. De miért is nem? Azért – érvel a testület – mert a védmű létesítésének helyszínét az egyes fővárosi fejlesztési beruházások gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvény tételesen meghatározza. Vagyis az Országgyűlés által elfogadott jogszabály szerint a gátat az „Aranyhegyi-patak és partéleitől számított 20 méteres, a Barát-patak és partéleitől számított 20 méteres és a patakok torkolata között a Duna medre és a jobb partélétől számított 50 méteres szélességű területen” kell kialakítani. A védvonalat e szerint nem lehet a Dunától távolabb felépíteni, amit a népszavazás kezdeményezői szeretnének elérni.
A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A fővárosi közgyűlés áprilisban a gát nyomvonaláról kétségkívül döntött, s azon sem lehet vitatkozni, hogy tényleg törvény született a beruházás megvalósításának gyorsításáról. Ez egyebek mellett azt jelenti, hogy az abban meghatározott területen – amit egyébként eredetileg a közgyűlési határozat szabott meg – az árvízvédelmi beruházás esetén az általános szabályoktól egy később meghozandó kormányrendelet alapján el lehet térni.
Csakhogy vannak kérdőjelek. „Az alaptörvény szerint a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyről (…) helyi népszavazást lehet tartani” – ez így elég egyértelmű. Az önkormányzati törvény pedig kimondja, hogy a fővárosi önkormányzat feladata egyebek mellett a „környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás”. Ezt sem túl nehéz értelmezni.
Tehát az árvízvédelem egyértelműen fővárosi hatáskör. Viszont az alaptörvény kimondja azt is, hogy önkormányzati döntés – beleértve egy esetleges referendumból következő határozatot is – más jogszabállyal nem mehet szembe. Egy eredményes népszavazás pedig oda vezethetne, hogy a római-párti gátat más nyomvonalon kellene megépíteni, mint amit a törvény tartalmaz.
Mellesleg felvetődhet az is, hogy a helyi népszavazás a parlamentet semmiképpen nem köti, tehát a beruházás megvalósításának gyorsításáról szóló törvényt egy érvényes referendum után sem kellene módosítani. A választási bizottság érvelése azonban erősen sántít, amikor arra hivatkoznak, hogy a védmű helyét törvény határozza meg, így a gát nyomvonalának meghatározása már nem fővárosi hatáskör.
Ez a logika ott bukik meg, hogy a gát helyéről a hatályos szabályok szerint erre kizárólagos hatáskörrel rendelkező fővárosi közgyűlés döntött, a parlament pedig nem tett egyebet, mint rásegített a dologra azzal, hogy a beruházás kivitelezésének gyorsításáról törvényt alkotott. Ha tehát Budapest önkormányzata saját elhatározása alapján, esetleg egy népszavazás hatására visszakozik, akkor csak annyi történik, hogy a törvény okafogyottá válik.
Az alaptörvény szerint a „helyi önkormányzat részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg”, s ehhez a pénzügyi feltételeket is biztosítani kell. Azt azonban az Orzásggyűlés nem írhatja elő, hol legyen egy adott településen a háziorvosi rendelő, milyen színű legyen az óvoda kerítése, mikor tartson nyitva a köztemető, esetleg milyen típusú járművel szállítsák el a háztartási hulladékot. A helyi közügyek törvényi szinten történő szabályozása az önkormányzat hatáskörének elvonását jelentené.
Ebben az esetben az „Aranyhegyi-patak és partéleitől számított 20 méteres, a Barát-patak és partéleitől számított 20 méteres és a patakok torkolata között a Duna medre és a jobb partélétől számított 50 méteres szélességű területen” kívül nem lehetne az általánostól eltérő szabályok mellett árvízvédelmi létesítményt kialakítani. A szokásos rendben viszont igen, és a parlament dolga, hogy a törvényt más, esetleg egy népszavazás eredménye alapján kijelölt új helyszínhez igazítsa – vagy akár nem is kell foglalkoznia vele.
A most hatályos törvény ugyanis nem azt tartalmazza, hogy a gátat hol kell felépíteni. Mindössze annyi szerepel benne, hogy amennyiben az az adott helyen létesül, nem kell például építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt beszerezni, illetve településképi véleményezési eljárást sem kell lefolytatni. Ha más, ennél több lenne benne, az az alkotmányban is rögzített hatáskörök durva elvonását jelentené.
Emlékezzünk az olimpia elleni népszavazásra: törvény született arról, hogy a „Magyar Állam, Budapest Főváros Önkormányzata (…) és a Magyar Olimpiai Bizottság (…) között” szerződés jött létre az „Olimpiai és Paralimpiai Játékok rendezési joga elnyerése érdekében”. Ennek ellenére a Fővárosi Választási Bizottság a kérdést átengedte, miközben egy eredményes referendum egyértelműen a törvény végrehajthatatlanságához vezetett volna. De elfogadták, hogy a játékok rendezésére kizárólag Budapest pályázhatott, így a város polgárai helyi referendum keretében dönthettek volna erről, ha a kormány nem visszakozik. Tessék tudomásul venni: az árvíz elleni védekezés is legalább ennyire a fővárosiak ügye.
