Strasbourg dönthet bármiről, Magyarországnak semmi nem jön össze? Az emberi jogi bíróság 2015 őszén mondta ki, hogy egy éven belül ki kell dolgozni olyan hazai szabályozást, amely alkalmas a perek elhúzódása miatti kárigények rendezésére. A kormány tavaly ősszel benyújtott egy tervezetet, amely idén júniusban hatályba lépett volna, de a parlament egyelőre nem döntött. Azt sem tudni, hogy ez egyáltalán a tavaszi ülésszakon napirendre kerül-e, így az egyéves határidőből legkevesebb három évvel kicsúszunk.
A perek elhúzódása miatt a strasbourgi emberi jogi bíróság 1992 novembere és 2018 májusa között csaknem kétmilliárd forintot ítélt meg magyarországi panaszosoknak. De 2015-ben megelégelték, és a Gazsó kontra Magyarország ügyben – amely egy hat éve tartó munkaügyi perről szólt – kimondták: rendszerszintű problémával állnak szemben, hiszen már négyszáz hasonló magyar ügy volt a bíróság asztalán.
A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az akkori ítéletben megállapított jogsértés nem valamely elszigetelt jelenségből, és nem az események különös fordulatából fakadt, hanem az alperes állam általában nem tesz eleget az igazságszolgáltatás időszerűségének biztosításával kapcsolatos kötelezettségeinek. Ezért a panaszolt helyzetet az az emberi jogok európai egyezményével összeegyeztethetetlen gyakorlatból fakadónak tekintették.
„Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja” – ezt szögezi le az egyezmény.
„A bíróság úgy véli, hogy az alperes államnak haladéktalanul, de legkésőbb azon időponttól számított egy éven belül, amikor az ítélet véglegessé válik, jogorvoslatot vagy jogorvoslat-együttest kell bevezetnie nemzeti jogrendszerébe annak érdekében, hogy nemzeti jogrendszerét összhangba hozza a bíróság jelen ítéletben foglalt következtetéseivel” – így szólt a 2015 októberében született jogerős verdikt. Amit már illett volna végrehajtani, mert az egyezmény szerint a szerződő felek magukra nézve kötelezőnek tekintik a strasbourgi végleges döntéseket.
Ez nem jött össze, pedig az úgynevezett pilot judgment következménye az is, hogy az emberi jogi bíróság a 2015 ősze után beérkezett magyar panaszokat érdemben nem vizsgálja, hanem vár a kormány lépésére. Ami tavaly ősszel végre bekövetkezett, mert a parlament elé terjesztették az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvénytervezetet. Érdemben megtárgyalni azonban egyelőre sem sikerült, és nem tudjuk, mi lesz vele, így az ügy esetleg csak ősszel kerülhet megint napirendre. Végül is a három-négy év késlekedés belefér, mert a strasbourgi döntések végrehajtását elmulasztó államoknak – az Európa Tanács esetleges rosszallását kivéve – nem kell semmilyen jogkövetkezménnyel számolniuk.
Amúgy a javaslat egyébként is vitatható. Például a polgári peres eljárásokban a jogerős ítéletig eltelt öt évet még ésszerű időnek tartanák, és kártérítést legfeljebb az ennél hosszabb ideig tartó ügyekben fizetnének. Meg kellene azonban kérdezni, mit szólnak azok, akik egy vagyonjogi, egy örökösödési vagy munkaügyi jogvita kapcsán élhetnek teljes bizonytalanságban – s mellesleg ennyi ideig viselhetik az elhúzódó per összes költségeit.
A büntetőeljárások kapcsán még nagyobb a baj: ott a bírósági eljárást általában három esztendőn belül kellene befejezni, de a nyomozás időtartamát nem veszik figyelembe, ami szintén évekig tarthat. Emiatt nem számít kivételesnek, ha a terhelt igen hosszú ideig áll az eljárás hatálya alatt, amely még a felmentésével is végződhet. Szinte nincs az a pénz, amivel ezt kompenzálni lehet.
Ráadásul ez tényleg az emberi jogi egyezmény szerinti ésszerű idő? Nyilván nem. Mellesleg egy fillér sem járna annak, akinek az esetében a bíróság büntetőügyben enyhítő körülményként veszi figyelembe az eljárás elhúzódását. Ám egyelőre azt sem tudni, hogy mennyi is lesz a vagyoni elégtétel, és azt milyen módon lehet érvényesíteni. A törvénytervezet ugyanis csak annyit tartalmaz, hogy a részletszabályokat a kormány majd rendeletben fogja meghatározni.
Az viszont legalább a törvénytervezetből kiderül, hogy amennyiben az igazságügyért felelős miniszterrel az egyezségkötési eljárás kudarcba fullad, megnyílik a lehetőség a vagyoni elégtétel bírósági úton történő érvényesítése előtt. Az elhúzódó perek miatt az állammal szemben támasztott kárigényről ugyanis első körben a tárcavezető dönt, és ha azt valamilyen okból megalapozatlannak találja, a kérelmet saját hatáskörben elutasítja.
Ekkor szerencsére jöhetne a bírósági út, de kár, hogy ez nemperes eljárás lenne, ami azt jelenti, hogy az illetékes bírák kizárólag papírok alapján döntenének. Megint felvetődik a kérdés: ez nem sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot? Mert hol itt a közvetlenség és a nyilvánosság? Végül megint marad majd Strasbourg?
(Fotó: 444.hu)
