Villámkonzultáció a feltételes szabadságra bocsátásról –a szigorítás vissza is üthet

2020. január 23. - Magyar Ügyvéd

bilincs_1.jpgÉvek óta legfeljebb kivételesen folytatott a törvényjavaslatokról társadalmi egyeztetést a kormány. Most viszont adnak öt napot, hogy  ki-ki véleményt nyilvánítson arról, szabad-e elítélt bűnözőket a bírósági verdiktben foglaltnál hamarabb kiengedni a börtönből. A szigorításnak – mert nyilvánvalóan ez a kormányzati szándék – azonban nem várt kellemetlen következményei lehetnek.

Első ránézésre nekem úgy tűnik, hogy ez a törvénytervezet – a februárban a parlament elé kerülő szöveg itt olvasható – része a már meghirdetett szigorúbb büntetőjogi fellépés ígéretének. Ezzel a jelenlegi végrehajtó hatalom az erejét akarja demonstrálni és meg akar felelni annak a szerintük általánosnak mondható elvárásnak, hogy a bűnözők kapják meg méltó és kedvezmények nélküli büntetésüket.

Meglátásom szerint ez a tervezet kidolgozatlan, szakmaiatlan és a már általam korábban is jelzett indokolatlan propagandának, hangulatkeltésnek a része. A tervezet példáulaz emberölés és az emberrablás esetében kívánja többek között kizárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.

Véleményem szerint ezzel a kívánt cél nem érhető el, sokkal inkább negatívkövetkezményei lesznek. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint ugyanis, ha valakit feltételes szabadságra bocsátanak, akkor az a kiszabott szabadságvesztés büntetés 1/3-ának elengedését jelenti, tehát a 2/3-ot kell csak börtönben tölteni.

Ennek a módosításnak önmagában nincs visszatartó ereje, az elkövető nem ezt fogja mérlegelni, amikor bűnözésre adja a fejét, hanem csak az tartja vissza, ha attól kell tartania, hogy mindenképpen elfogják és börtönbe kerül. A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége az ilyen szándékos bűncselekmények elkövetőit nem befolyásolja.

 Ha nem lesz meg feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, ez azt jelenti, hogy az elítéltnek nem lesz vesztenivalója, nem fog arra törekedni, hogy betartsa a börtönszabályokat, úgymond dicséreteket szerezzen, alkalmazkodjon, munkát végezzen a korábbi szabadulása reményében. Ezzel ráadásul 1/3-ával megnő az őrzési költség, ami ma is fogva tartottakként 10 ezer forint elítélt naponta. Emellett növelni kellene a büntetés-végrehajtás személyzetet is.

A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének tervezett, törvényi szintű megszüntetése egyrészt aggályos abból a szempontból, hogy a büntetés-végrehajtási bíró eddig is meglévő döntési jogkörét vonja el, hiszen ő eddig is elutasíthatta az egyes elítéltek esetében a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét, törvényi feltételek hiányában pedig el is kellett utasítania azt.

Másrészt az esetlegesen szabadlábon lévő elítéltek önkéntes bevonulási szándékát és a büntetés-végrehajtásnak történő önkéntes alávetésük lehetőségét csökkentené, hiszen az elítéltek motivációját szünteti meg az önkéntes közreműködésben, mert aki eddig nem vonult be magától, az automatikusan elveszítette a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.

Fontos megjegyezni, hogy a büntetés kiszabásakor eleve az ítélkező bírónak is megvan a lehetősége arra, hogy saját döntésével kizárjon valakit a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. A tervezet az ítélkező bírótól e döntési lehetőségét is elvonnák. Következésképpen a módosítás nem jelent újdonságot, csupán hangulatkeltés és a büntetőpolitika vélt szigorának megnyilvánulása.

A törvénytervezet társadalmi vitájára csupán öt napot biztosított a jogalkotó. Ilyen rövid határidő minden törvényi szintű jogszabálynál komolytalan, de egy ilyen horderejű ügyben kifejezetten aggályos, hiszen a büntetőjoggal foglalkozó egész jogászi társadalom szakmai véleményét indokolt lenne megismerni: a bírókét, az ügyészekét, az ügyvédekét,  és az egyetemi-elméleti jogászokét is, de a büntetés-végrehajtásban dolgozó szakmai állomány véleményét is ki kellene kérni. Erre az 5 nap nyilvánvalóan elégtelen, így ez csak egy látszategyeztetés, hiszen a döntés gyakorlatilag már megszületett, azt a Fidesz-frakció is tárgyalja.

És már itt is vagyunk az éppen aktuális kérdésnél, a börtönzsúfoltságnál. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar bíróságok által megállapított elviselhetetlen börtönkörülmények miatt a magyar államot több ízben elmarasztalták és kártalanítás megfizetésére kötelezték. 

A végrehajtó hatalom ennek is nekitámadt és azt hirdette, hogy a jogerős ítéletek ellenére felfüggeszti a kártalanítások kifizetését. Ez a fenyegetés két napig élt, mert szombattól keddig megváltozott a kormány álláspontja és már nincs szó a kártalanítások kifizetésének felfüggesztéséről, csak arról, hogy a törvény által biztosított 60 nap végső határnapján fizessenek és ne korábban, ami eddig is gyakorlat volt: kártalanítást általában az 55. és 60. nap között utalták.

 Visszatérve a feltételes szabadságra bocsátás kérdéskörére jelzem, hogy megint nőni fog a „börtönlakók” száma, amivel egyenes arányban növekedni fog az elfogadhatatlan börtönviszonyok miatti kártalanítások száma is. Ha pedig a kormány beavatkozva az igazságszolgáltatás rendszerébe, s mégis kezdeményezné a kifizetések felfüggesztését újabb és újabb ügyek kerülhetnek Strasbourgba, és akkor mi lesz a kormánypárti képviselők és a lakájmédia véleménye a „börtönbiznisz” ügyének megítélésével kapcsolatban?

Dr. Magyar György

ügyvéd

(Fotó: 24.hu)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr8615423404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.