A koronavírus-járvány kapcsán van egy rendes katonai védekezési terv, felállt a rendszer, és „úgy vannak elhelyezve az erőforrások a sakktáblán, hogy tudjunk haladni” – nyilatkozta Orbán Viktor szokásos pénteki rádióinterjújában. Máris haladunk: az eddig kijelölt 140 stratégiai fontosságúnak ítélt cég felénél megjelentek a katonák. A NER-t tehát katonai diktatúra váltja fel? Itt még nem tartunk, de a tűzparancs kiadása a vírust nem is fogja meghátrálásra kényszeríteni.

A kormány a koronavírus-járványra tekintettel – ami tömeges megbetegedést okozhat – országos veszélyezhelyzetet rendelt el, és erre az esetre a kabinetet az alaptörvény rendkívüli intézkedések meghozatalára hatalmazza fel. Ez nem korlátlan lehetőség, bár egyes alapvető alkotmányos jogokat – ilyen például a mozgás és a véleménynyilvánítás szabadságához, a foglalkozás megválasztásához, a tulajdonhoz való jog – átmenetileg korlátozhatnak.

Ezzel kapcsolatban vetődik fel: mit jelent a katasztrófavédelmi törvény azon fordulata, hogy a „veszélyhelyzet súlyosbodásának közvetlen veszélye esetén, annak megelőzése céljából gazdálkodó szervezet működése rendeletben [...] a Magyar Állam felügyelete alá vonható”?. Az első kérdés, hogy ez az intézkedés milyen szervezetekre terjedhet ki.

A jogszabály sajnos nem tartalmaz egyértelmű rendelkezést, mert a veszélyhelyzet kihirdetésére a „tömeges megbetegedést okozó humánjárvány” mellett okot adhat a „kritikus infrastruktúrák olyan mértékű működési zavara, melynek következtében a lakosság alapvető ellátása több napon keresztül, vagy több megyét érintően akadályozott”.

Ez eddig csaknem világos, bár most egyelőre a humánjárványnál tartunk, a kritikus infrastruktúra alapvető ellátást fenyegető zavara viszont nem áll fenn. De mi is az a kritikus infrastruktúra? Erre vonatkozóan egy 2011-es kormányrendelet segít az eligazodásban: a „Magyarországon található azon eszközök, rendszerek vagy ezek részei, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, az egészségügyhöz, a biztonsághoz, az emberek gazdasági és szociális jólétéhez, valamint amelyek megzavarása vagy megsemmisítése, e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt jelentős következményekkel járna”.

Most már ezt is tudjuk, hogy tehát például a villamosenergia-, a gáz-, a víz-, a távközlési, a szennyvízkezelési, a szemétszállítási szolgáltatásokat vagy a távfűtést biztosító cégek vélhetően e körbe tartozhatnak. Ugyanez lehet igaz a közösségi közlekedési szolgáltatásokra, de akár az országosan működő kiskereskedelmi láncokra is. Ezek tehát állami ellenőrzés alá vonhatók.

Ám az mégis különös, hogy katonákat vezényelnek ki e cégek felügyeletére. Igaz, a hatáskörük korlátozott, hiszen az állam nevében csak az államháztartásért felelős miniszter vagy kormánybiztos járhat el. Tehát a katonák legfeljebb segíthetik a törvényben meghatározott személyt abban, hogy áttekintse a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, jóváhagyja vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait, s a rendkívüli intézkedés bevezetését előidéző helyzet közvetlen elhárításával, illetve következményeinek enyhítésével összefüggésben határozzon az adott szervezet legfőbb döntéshozó szerve hatáskörébe tartozó ügyekben.

Arra azonban, hogy miért kellenek ehhez katonák, tőlünk senki ne várjon választ. Hiszen a kormány a rendkívüli helyzetre tekintettel bárkiket – így a honvédség vagy a katasztrófavédelem munkatársait, ami utóbbira az iszapkatasztrófa idején volt példa – is kirendelhetnek erre a feladatra. Ruszin Romulusz tábornok ezzel kapcsolatban elmondta: a katonák legfontosabb feladata, hogy az ellátás biztonságában közreműködjenek, és segítsék az érintett vállalkozások tevékenységét.

A járványhelyzet okán viszont a közegészségügyben járatos szakértőket, de a vállalati gazdálkodáshoz értő, illetve az államigazgatás rejtelmeit ismerő embereket kellett volna elővenni, ami sokkal ésszerűbbnek tűnik. A helyzet viszont jogilag kétségkívül rendezett, mert a katasztrófavédelmi törvény szerint veszélyhelyzetben akár egy tüzértiszt vagy bármely más hivatásos katona is megbízható többek között egy pénzügyi szervezet, közműcég vagy egy személyszállítási szolgáltatást nyújtó vállalat, esetleg kereskedelmi üzletlánc tevékenységének felügyeletére. 

Ez persze egy hatalmas ostobaság. Ha az állam veszélyhelyzetben valóban érdemi ellenőrzést akar gyakorolni a kritikus infrastruktúra működése felett, vegye már annyira komolyan ezt a feladatát, hogy felkészült szakembereket küld bizonyos esetekben akár magánvállalkozások nyakára is. Értjük mi Orbánt, aki – mint sok más korábbi ellenlábasa ellen – most ugyancsak háborút akar viselni, hiszen maga is volt katona, és átlátni véli, mi a helyzet. Csakhogy a koronavírus ellen kevés kiadni a tűzparancsot, mert a járvány leküzdése érdekében nagy tudású szakemberek – és nem a gazdaság és az epidemiológia ügyében kevésbé járatos, bár az utasításokat gondolkodás nélkül végrehajtó katonák – közreműködésére van szükség.

„Parancs, értettem” – sorkatonaként bizonyára a kormányfő szájából is sokszor elhangzott annak idején ez a két szó. Csakhogy ez most édes kevés, hiába veti be a hatalom teljes arzenálját. Bármilyen fárasztó is, de üres fecsegés helyett inkább gondolkodnia kellene mindenkinek azon, hogyan mászunk ki ebből a slamasztikából. Tisztelünk mindenkit, aki a haza fegyveres szolgálatára szerződött, de Orbánnak járványveszély esetén talán másokat kellene találnia – mindannyiunk életének megóvása érdekében.

Sokkal fontosabb lenne véleményünk szerint, ha az állampolgárok hiteles, megnyugtató tájékoztatást kapnának. Akkor talán a katonasággal való fenyegetés nélkül is fegyelmezetten vennénk tudomásul az elengedhetetlen szigorításokat.

(Fotó: honvedelem.hu, Ruszin Romulusz dandártábornok.)