A kormányfő felelőtlen politikája miatt esetleg többen halhatnak meg vagy szenvedhetnek súlyos egészségromlást a kórházi ellátás megvonása miatt, mint amennyi áldozatot a koronavírus követelhet. Orbán Viktor szerint csak főpróba a kórházi ágyak felének kiürítése, de ha egyelőre csak nyolcszáz vírusfertőzött szorul kórházi ellátásra, és a járvány május 3-án tetőzni fog, mi szükség volt több tízezer beteg kiebrudalására? Velük mi lesz? Most tényleg olyan a helyzet – a miniszterelnök által kedvelt háborús retorikánál maradva –, mint hogy előbb lövünk, azután majd mérlegeljük a „tűzparancs” következményeit.

A kórházi ágyak felszabadítása ma még csak egy főpróba, a legrosszabb lehetőség főpróbája – mondta a miniszterelnök vasárnap az ajkai Magyar Imre Kórházban tartott előzetes bejelentés nélküli ellenőrzést követően, amelyről a Facebook-oldalán számolt be. Orbán Viktor hozzátette: ha a legrosszabb következne be, a magyar korházaknak akkor is biztosítaniuk kell az ellátást minden koronavírusos beteg számára.

Rendben van, tartsunk főpróbát, de ez nem azt jelenti, hogy az aktív kórházi ágyak ötven, majd később esetleg hatvan százalékáról hetek alatt kiebrudalják a betegeket, hátha szükség lesz majdnem negyvenezer ágyra a koronavírus-fertőzött ellátására. De a hivatalos adatok szerint egyelőre csak kétezer embernél diagnosztizálták a kórt, és nagyjából negyven százalékuk szorul kórházi ellátásra. Ha Müller Cecília tisztifőorvosnak hinni lehet, ez vasárnap nyolcszáz beteget jelentett. Ami igen messze van a kórházi ágyak felétől vagy hatvan százalékától.

A kormányfő szerint így kétségkívül legfeljebb főpróbának tekinthető, ami az egészségügyben történt. Csakhogy másról szól a „próba”, s másról az „előadás”. Orbán szereti a háborús retorikát, hiszen mindenkivel szemben harcot hirdet. Csakhogy egy hadgyakorlaton sem lövik szét ész nélkül a potenciális ellenséget, hanem legfeljebb szimulálják: mit kellene tenni majd tényleges harchelyzetben.

Ha úgy tetszik, ez a főpróba: felmérik a lehetséges ellenséget, számba veszik a tényleges ütőképességét, meg azt is, hogy milyen erőket tudunk felvonultatni velük szemben. Most mintha fordítva ülnének a lovon. A főpróba keretében hazazavarnak harmincezer beteget, hogy szabaddá tudjanak tenni egy sor kórházi ágyat, miközben senki nem tudja, ténylegesen mivel állunk szemben.

Ebből pedig az jött ki, hogy az egészségügyért felelős miniszter utasítást adott az ágyszámok egyelőre felének felszabadítására. Hogy ez értelmes döntés volt-e, ami 12 nap alatt végrehajtható, az már kétséges, hiszen az „ellenség” – a koronavírus – erejét igazából senki nem tudja pontosan. Ennél sokkal értelmesebb megoldás lett volna, ha előbb arra kérik a kórházak vezetőit, mérjék fel, szükséghelyzetben mennyi ágyat tudnak szabaddá tenni. Ha pedig tényleg bekövetkezik a koronavírus-fertőzöttek számának ugrásszerű növekedése, s kiderül, hogy közülük mennyien szorulnak fekvőbeteg-ellátásra, az előkészített tervek alapján pillanatok alatt helyet tudtak volna biztosítani nekik.

Most a főpróbának meg az lett a vége, hogy kórházak félgőzzel sem működnek, mert az ellátásra szoruló emberek nagy részét hazazavarták, a vírus pedig szerencsére még nem tombol. Ha Orbánnak igaza van, és május 3-án – tehát alig több mint két múlva – valóban tetőzik a járvány, a helyzet így is marad: az egészségügyi intézményekben viszonylag kevés beteg lesz, viszont családok ezreinek kell megküzdeniük a folyamatos egészségügyi ellátásra szoruló hozzátartozóik gondozásával, amire megfelelő eszközök és szakértelem nélkül kevés lehetőség kínálkozik. Ezen időpont pikantériája, hogy másnap nyolcvanezer diák és tanár egyidőben kényszerül figyelmen kívül hagyni a kijárási korlátozásokat, s hagyja el az otthonát.

Arról nem is beszélve, hogy igen rövid idő állt rendelkezésre annak megállapítására, hogy melyik beteget lehet hazaküldeni és melyiket nem. Erről a kezelőorvos, illetve orvosi konzílium dönt a szakmai protokoll szerint – magyarázkodott Müller Cecília az irányító törzs valamelyik sajtótájékoztatóján.

Csakhogy mi van akkor, ha az ágyak több mint felén „igazi” beteg fekszik, akiket semmilyen szakmai protokollra hivatkozva nem lehet hazaküldeni? Az orvos ragaszkodik az ötven százalékhoz, és kitesz az intézményből otthoni körülmények között nem ellátható beteget, vagy inkább a hippokratészi esküje győz, akkor viszont őt teszik ki.

Ezzel a súlyos dilemmával egy „főpróba” miatt kellett szembenézniük orvosok ezreinek. Orbán Viktor a tűzzel játszik, amikor efféle butaságokat beszél, mert nem lehet emberéletek sorával szórakozni. Ez a „legrosszabb lehetőség főpróbája” – hangsúlyozta a kormányfő –, de ezt így nem lehetett volna véghezvinni. Most tényleg olyan a helyzet – hogy a háborús retorikánál maradjunk –, mint hogy előbb lövünk, azután majd mérlegeljük a „tűzparancs” következményeit.

Amúgy kár lenne megfeledkezni a fideszes alaptörvényről sem. „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”. Alkotmányos alapjog lényeges tartalma pedig különleges jogrendben sem korlátozható. Ezért milyen jogelvek alapján lehet eldönteni, hogy esetleg folyamatos orvosi ellátásra szoruló betegeket hazazavarunk csak azért, hogy helyet biztosíthassunk a vélelmezetten harmincezer koronavírusos számára? A két csoport között alkotmányos alapon miként tehető különbség?

És csak ismételni tudjuk: ma a koronavírus-fertőzöttek közül nyolcszázan szorulnak kórházi ellátásra, és a járvány Orbán szerint – aki talán nem a levegőbe beszél – a pandémia május 3-án tetőzni fog. Ha ez igaz, mi a fenének kellett több mint harmincezer kórházi ágyat szinte azonnal felszabadítani? Amennyiben a miniszterelnök nem össze-vissza fecseg, ennyi férőhelyre biztosan nem lesz szükség. Ennek a felelőtlen játéknak pedig az lehet a következménye, hogy többen halnak meg vagy szenvednek súlyos egészségromlást a kórházi ellátás megvonása miatt, mint amennyi áldozatot a koronavírus követelhet.

Ha ez bekövetkezik, ki vállalja a felelősséget?

(Fotó: MTI/Balázs Mohai)