Éppen elég fájó pont Orbán Viktoréknak, ha az unió belelátna a kártyáikba, és a közösség polgárainak adójából juttatott támogatások felhasználásának jogszerűségét vizsgálhatnák. Ezért jelentett be vétót az EU költségvetésére, de most visszakozni látszik. Beéri azzal, hogy a jogállami mechanizmus életbe lépése esetén kiszabható szankciókat az Európai Unió Bírósága előtt megtámadhassák, de mire ott döntés születik, talán már másnak hívják a magyar miniszterelnököt.
Jaroslaw Gowin lengyel miniszterelnök-helyettesre hivatkozva a Bloomberg arról ír, hogy Magyarország és Lengyelország kompromisszumot kötött Németországgal az uniós költségvetési vétó visszavonásáról. A megegyezés részletei egyelőre nem ismertek – írja a 24.hu –, de egy esetleges alkut az összes tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. A két ország azért fenyegette vétóval az uniós helyreállítási alap és a költségvetés elfogadását, mert az EU a kifizetéseket bizonyos jogállamisági feltételek betartásához kötné.
A lengyel RMF rádió híroldala egy EU-s diplomatára hivatkozva részletesen bemutatta szerda reggel, hogyan oldhatják fel a csütörtök-pénteki EU-csúcson a patthelyzetet, amit a jogállamisági mechanizmus bevezetésének európai igénye, és az erre adott magyar-lengyel vétóval való fenyegetés okozott– vette észre a 444.hu. E szerint a jogállamisági mechanizmus csomagja marad úgy, ahogyan van, amit várhatóan a tagállamok minősített többséggel elfogadnak.
Ugyanakkor a mechanizmus alkalmazását „befagyasztanák”: Brüsszel esetleges elmarasztaló döntését az érintettek – így Lengyelország és Magyarország is –megtámadhatná az EU bíróságán, és amíg ott nincs ítélet, addig a szankciók nem alkalmazhatóak. Az eredeti elképzelések annyiban felpuhulhatnak azért, hogy bármely tagállam ellen csak az uniós pénzek szabálytalan felhasználása esetén léphetnének fel.
A semminél persze ez is több, ám nagy valószínűséggel a médiapluralizmus hiánya, a bíróságok függetlensége vagy a civil szervezetek elleni kormányzati támadások miatt nemigen lehetne egyetlen tagállamot sem szankcionálni. Más kérdés, hogy Orbán Viktoréknak éppen elég fájó pont, ha az unió belelátna a kártyáikba, és a közösség polgárainak adójából juttatott támogatások felhasználásának jogszerűségét vizsgálhatnák.
Ha a sajtóinformációk helyesek, Orbán könnyen belemehet egy ilyen alkuba, amit ráadásul még – szokása szerint – a saját sikereként kommunikálhat a magyar választóknak. Nem nehéz azonban átlátni a szitán. A kormányfő is tudja, hogy az Európai Unió Bíróságának gépezete lassan őröl, és jó esetben eltelik másfél-két év, mire döntés születik (ha csak nem hoznának egy úgynevezett „ideiglenes intézkedést”, amely azonnali végrehajthatóságat eredményezne még az ítéletet megelőzően). A Fidesz-kormánynak pedig reményeink szerint nagyjából ennyi ideje van hátra.
Vagyis: ha a jogállami mechanizmus esetleg jövő januárban hatályba lép, és annak alapján a magyar kormány ellen valamilyen, az uniós támogatások megvonását jelentő szankciókat léptetnének életbe, az már a következő kabinet – meg persze a magyar állampolgárok – baja lesz. Ami persze a Fideszt különösebben nem érdekli.
Viszont a 2022-es választási kampányban megint lehetne „brüsszelezni”, „sorosozni”, „migránsozni” stb. Továbbá föl lehetne emlegetni, hogy amennyiben a „libernyákok” alakíthatnának kormányt, ők bizonyára nem fogják megvédeni ezt a sokat szenvedett kis országot. Ez a kis ország egyébként tényleg védelemre szorul, mert az uniós tagállamok között a sor végén kullogunk a minimálbért, az átlagfizetéseket, a nyugdíjakat, az egészségügyre és oktatásra költött GDP-arányos kiadásokat tekintve is.
Élen járunk viszont a korrupciós rangsorokban, meg a nemzeti oligarchák gazdagodását illetően. Őket a „libernyákok” tényleg nem fogják megvédeni, mert elég volt ebből a kéz kezet mos uram-bátyám rendszerből.
A Hírklikknek különben azt nyilatkoztam: a koronavírus okozta gazdasági válsághelyzetben a közösségi, uniós pénzügyi támogatásra a magyar gazdaságnak, ekként a magyar embereknek is olyan nagy szükségük van, mint egy falat kenyérre. Ezt visszautasítani olyan dölyfös, „nagyúri” gőg, amely egy, a szociálisan kiszolgáltatott, elszegényedett, munkanélküli vagy éppen szerény nyugdíjból élő rétegek sorsa iránt valódi felelősséget érző és vállaló, magát „hazafias” államférfinak tartó miniszterelnökhöz méltatlan. Lehet, hogy Orbánnak megjött az esze?
Kétségeim vannak, mert a jogállami mechanizmus körüli cirkusz esetleges kompromisszumos lezárása is a saját és elvbarátai érdekeit szolgálja. De biztosíthatjuk a miniszterelnököt: a történetnek még nincs vége. Amennyiben 2022-ben kormányváltás lesz, az új magyar kabinet azonnal csatlakozik az Európai Ügyészséghez.
Miként valószínűleg annak sem lesz akadálya, hogy feles többség birtokában is létrehozhassanak egy olyan szervezetet – hívjuk ezt akár bármilyen hivatalnak, mert az ügyészi szervezethez csak a kétharmad birtokában lehetne hozzányúlni –, amely nyomozati jogköröket kaphatna, s akár vádindítvánnyal is élhetne. A büntetőeljárási törvényt – és nem mellesleg a Btk.-t is – ugyanis elfelejtették sarkalatossá nyilvánítani.
(Fotó: EurActiv – Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár, az EU soros elnökségének a vezetője)
