Szinte kizárólag fideszes politikusok – miniszterek és államtitkárok, polgármesterek –, a tudományos és a művészeti élet NER-hez közeli szereplői, a jelenlegi hatalom iránt lojális nagyvállalkozók kerülhetnek be az alapítványi fenntartásba adott egyetemek kuratóriumaiba. Orbán Viktor szerint nincs ezzel semmi baj, mert a felsőoktatás irányítását nemzeti szemléletű emberekre kell bízni. Nem veszi észre, hogy ezzel a kormányfő által is gyűlölt kádári rendszer „haladó hagyományait” követjük?
„A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak” – legalábbis ez olvasható az alaptörvényben. Orbán Viktor azonban mintha másként tudná. A kormányfő péntek reggeli szokásos rádiós kinyilatkoztatásában szóba került ugyanis, hogy az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult, mert nem ért egyet az állami egyetemek alapítványi fenntartásba adásával.
Orbán szerint azért támadják az átalakítást, mert „a baloldal ugye egy internacionalista képződmény Magyarországon, az egyetemek pedig nemzeti intézmények”. Ő viszont a nemzeti szuverenitás, a nemzeti önismeret, öntudat, a nemzeti műveltség, a nemzeti kultúra letéteményeseinek tartja az egyetemeket. Az átalakításnak az is a célja – fogalmazott –, hogy ne váljanak „valami globalista, nemzeti karakterüket elvesztő intézményekké”.
„És értelemszerűen amikor majd ezeket az alapítványokat fölállítjuk, és fölkérjük a kurátorokat, akkor olyan embereket fogunk majd oda felkérni (...), akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel.” A miniszterelnök szerint nagyon helyes, hogy most, amikor „nemzeti kormányunk van, pontosan most állítjuk hosszú távon is kiszámítható pályára az egyetemeinket, mert ezek így megmaradnak a nemzeti érdek és a nemzeti gondolat körében”, és „még a kormányok sem fogják tudni rángatni ezeket az egyetemeket, sokkal szabadabbak lesznek, nagyobb lesz az autonómiájuk”.
Ami óvatosan fogalmazva is valótlan állítás, mert az alapítványi kuratóriumok gyakorlatilag teljhatalmat kapnak az intézmények irányításában: ezek fogadják el az egyetem költségvetését, éves beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát, vagyongazdálkodási tervét, de még a rektor kinevezésébe is beleszólhatnak. A kuratóriumba pedig szinte kizárólag fideszes politikusok – miniszterek és államtitkárok, polgármesterek –, a tudományos és a művészeti élet NER-hez közeli szereplői, a jelenlegi hatalom iránt lojális nagyvállalkozók kerülhetnek be.
A testületek tagjai ráadásul időkorlát nélkül tölthetik be az amúgy jól fizető posztokat, s miután az alaptörvény betonozza be a közérdekű vagyonkezelő alapítványok működésének rendjét, a következő kormányok kétharmad híján valóban „nem fogják tudni rángatni” az egyetemeket. Amelyek ilyen irányítási struktúra mellett – amikor kizárólag a Fidesszel lojális kuratóriumok állhatnak fel – bizonyára sokkal szabadabbak lesznek...
Mindezek után idézzük megint az alaptörvényt: „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá (...) a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát”. Már ha egyáltalán beszélhetünk még tanszabadságról, ideológiamentes oktatásról mert az „alkotmány” szerint Magyarország biztosítja „a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”, ami persze csak a közoktatásra vonatkozik.
Mi van akkor, ha valaki „globalista”, „internacionalista” alapon ateista „kozmopolitának” szeretné nevelni a gyerekét? Az akkor már hazaáruló? És megint térjünk vissza az alaptörvényhez. A „Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak”, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak egyebek mellett „a politikai vélemény- és akaratnyilvánítás állami kényszer alá vonásáért; az emberek származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetéséért; a tudáson, szorgalmon és tehetségen alapuló előremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért”.
A tudás, a szorgalom és a tehetség mikor volt szempont, amikor a Fidesz 2010 után nagytakarításba kezdett az egész állami közigazgatás területén? És azt a szempontot, hogy senkit nem lehet megkülönböztetni világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel, vajon mikor érvényesítették? De nem idegen a NER-től az sem, hogy a politikai vélemény- és akaratnyilvánítást állami kényszer alá vonják.
Idézzük csak megint Orbánt: az egyetemek ne váljanak „valami globalista, nemzeti karakterüket elvesztő intézményekké”. Mi ez, ha – bár a másként gondolókért egyelőre nem jön a fekete autó, mert ők csak a hallgatói státusukat vagy az állásukat veszíthetik el – nem közvetett állami kényszer? A miniszterelnök pénteki nyilatkozata megdöbbentő önbevallás: számára az általa gyűlölt kádári rendszer „haladó hagyományainak” felélesztése a kívánatos út.
Végezetül idézzünk a Budapesten tárt karokkal várt Fudan Egyetem statútumából: az egyetem hű a Kínai Kommunista Párt vezetéséhez, végrehajtja a párt oktatáspolitikáját, elfogadja a marxizmus vezető szerepét, a szocialista oktatásirányítást, és hogy a Fudan (a nép mellett) a KKP-t szolgálja.
Csak azt üzenhetjük Orbánnak is: előre a „kádári úton”.
(Fotó: Orbán Viktor a Kossuth Rádióban)
