Érdekes kérdéssel találtak meg a napokban a Civil Választási Bizottság elnökeként: van-e hivatalos állásfoglalása a testületnek az előválasztás költségeivel összefüggésben. Ilyen nincs – de ez nem is a feladatunk –, mert a hivatalos kampányidőszakon kívül az ellenzéki pártok (is) annyit köthetnek politikai hirdetésekre, amennyi csak telik tőlük.
A Civil Választási Bizottságnak – amely a tagszervezeteink közreműködésével alapvetően az előválasztás technikai feltételeit, valamint a beérkezett szavazatok összeszámlálásának jogszerűségét biztosítja, illetve szerepet vállal abban, hogy az indulók közötti esetleges jogvitákat eldöntse – nincs hivatalos állásfoglalása az előválasztási kampány költségeivel kapcsolatban. Nem is lehet, mert a pártok és jelöltek kampányköltéseire vonatkozó szabályok csak a hivatalos kampányidőszakra vonatkoznak.
De nem is tartanám szerencsésnek, ha a jogalkotó erre bármilyen módon reagálna. A kormánynak és a parlamentnek ezzel ugyanis nincs dolga, mert ha a folyamatot előválasztásnak is hívjuk, ez semmiképpen nem része a törvényekben szabályozott választási eljárásnak, hanem az együttműködésben részes pártok és jelöltek szabad elhatározásán múlik, milyen feltételekkel kívánnak közösen indulni a 2022. áprilisi parlamenti választáson.
Így csupán ismételni tudom: a választási kampány törvényben meghatározott időszakán kívül – ami a választást megelőző ötvenedik napon indul – nincs semmilyen korlátozás a nyomtatott és az elektronikus médiumokban, a közösségi médiában, valamint a közterületi reklámfelületeken megjeleníthető politikai hirdetések kapcsán. Az általános szabályok érvényesek: a reklám nem sértheti mások személyiségi jogait, a szerzői jogokat, nem tartalmazhat közszeméremsértő képet vagy feliratot stb. És csak mellesleg jegyzem meg, hogy az Állami Számvevőszék szerint a közösségi médiát egyszerűen kihagyták a választási törvényből, tehát mondjuk a Facebookon a hivatalos kampányidőszakban is a jelöltenként engedélyezett ötmilliós plafon felett bármennyit lehet politikai reklámra költeni.
A nem kampányidőszakban viszont a politikai szervezetek – vagy az érdekükben fellépő magánszemélyek – annyi hirdetést tehetnek közzé, amennyire csak a pénztárcájukból futja. E tekintetben nincs tehát semmiféle korlát, és a Civil Választási Bizottságnak ezért ezzel kapcsolatban nincs feladata. Egyébként a 24.hu próbált utánajárni, mennyibe kerülhet az előválasztási kampány, és egy meg nem nevezett pártigazgatóra hivatkozva akár egymilliárdot is meghaladó kiadással számolnak.
Van azért egy fontos szempont: a pártoknak az éves beszámolójukban fel kell tüntetniük a bevételeiket és a kiadásaikat. Elvileg az ÁSZ ezeket ellenőrizheti is, bár ez legfeljebb az ellenzéki szerveződések esetén szokott előfordulni. Megesett már, hogy kifogásolták: olcsóbban adta egy cég az óriásplakát-helyeket az egyik pártnak, ami könnyen tiltott pártfinanszírozásnak minősülhet, mert politikai szervezet anyagi támogatást kizárólag magánszemélyektől fogadhat el. A piaci árnál olcsóbb hirdetés pedig vagyoni értékkel bíró jog átengedését jelentheti.
Így a törvényekben foglalt általános feltételek keretei között mindenki azt csinál, amit akar, és olyan kedvező feltételeket alkuszik ki, amilyenre csak képes, bár ez a politikai szervezetekre nem feltétlenül igaz, mert bejöhet a tiltott pártfinanszírozás. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a kormány óriásplakát-kampányai sem piaci áron folynak – hiszen a jelenlegi hatalomhoz közeli cégek uralják ezt a területet –, hanem annál vélhetően sokkal olcsóbban. Ám ez legfeljebb etikai kérdéseket vethet fel, hasonló helyzetben viszont a pártokat megbüntethetik. Hogy ez kettős mérce? Igen, de nem vagyok meglepődve rajta.
Ezzel le is zárhatnánk a dolgozatot, de annyit fontosnak tartok megjegyezni: a Fidesz és a hozzá köthető csatornák a Facebookon 125,7 millió forintot, a Youtube-on pedig 52,5 milliót költöttek politikai hirdetésre. (Az információért köszönet a Telexnek.) A pénz nagy része – a YouTube esetében a teljes összeg, Facebookon pedig csaknem a kétharmada, 77 millió forint – a Karácsony Gergely ellen kampányoló, gyakran karaktergyilkos, lejárató tartalmakra ment el. A Fidesz és holdudvara tehát három hónap alatt majdnem 130 millió forintot költött csak erre a célra. Reméljük, hogy nem közpénzből, hanem a párt saját kasszájából. Mondhatják persze, hogy ez naiv megjegyzés volt...
(Illusztráció: Pexels.com)