„Megsüvegelendő azon politikusok hozzáállása és döntése, akik a rendszerváltást és a magyar honfitársaik érdekét előrébb valónak tartják, mint a saját politikai túlélésüket vagy egyéni ambíciójukat” – jelentette ki Magyar Péter. Ám jó szolgálatot tesz-e a magyar demokráciának, ha elvárja a Tisza, hogy a választók bizalmát korábban élvező sikeres politikusok önként lépjenek hátra? A Tisza a jelölteket egy párton belüli szimpátiaszavazással választaná ki, tehát visszatérhet a Hazafias Népfront: majd jól megmondják az egyik oldalról mindenkinek, hogy ki indulhat?

„Az »óellenzékiek« azok a pártok és politikusaik, akik az elmúlt másfél évtizedben asszisztáltak a Fidesz uralmához, legitimizálták a rendszert, vagy éppen alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy valódi alternatívát nyújtsanak” – írta Facebook-posztjában Magyar Péter nem sokkal azután, hogy Hadházy Ákos közösségi oldalán jelezte, elindulna a Tisza előválasztásán, mert úgy érzi, van még dolga az országban. Hadházy bejegyzésében azt üzente: amennyiben nem kapja majd meg a választók bizalmát, félreáll és utat enged a győztes jelöltnek, viszont fordítva is ugyanezt várja el.

„A Tisza mind a 106 körzetben önállóan indul. Nem folytatunk semmilyen háttéregyeztetést” – tudatta erre reagálva Magyar Péter. A független képviselő pedig az eddig nyújtott teljesítménye alapján joggal várhatná el, hogy a NER leváltása érdekében vele is számoljanak. És lehet még jónéhány olyan, egyéni körzetben akár több választáson nyertes, sikeres ellenzéki politikus is, akinek a munkájával a szavazók elégedettek, és akikről nem szabadna lemondani. (Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy az értékeinket kidobáljuk az ablakon.) Úgy tűnik, Magyar Péter azonban nem enged a 48-ból, amivel esetleg öngólt is rúghat.

A párt szombati kongresszusán Pósfai Gábor, a Tisza operatív igazgatója arról beszélt, hogy egy előválasztáson mérkőzhetnek meg a tiszás indulók, és így fogják szavazás útján kiválasztani a 2026-os országgyűlési választásokon induló 106 egyéni jelöltet. Ami a menetrendet illeti, 2025. szeptember 30-ig minden választókerületben három-három személyt ajánlanak a helyi Tisza-szigeteknek. Ezek a képviselőjelöltek a következő egy hónap alatt együtt dolgoznak az ellenzéki párt szervezeteivel, a Tisza-szigetek tagjai pedig 2025. november 3-9. között szavazhatnak róluk az addig induló applikációban.

Nekik rangsorolniuk kell a képviselőjelölteket, akik közül a harmadik legkevesebb szavazatot szerző kiesik, majd aztán november 10-16. között a választókerületben bárki szavazhat a fennmaradó két képviselőjelölt közül. November 20-ig a Tisza elnöksége megtárgyalja, és jóváhagyja a képviselőjelölteket. Vétót csak akkor emelhet valaki az elnökségből, ha valamelyik képviselőjelöltről időközben fény derül valamiféle kompromittáló információra.

Az én olvasatomban nem egyértelmű, hogy szeptember végéig ki és milyen szempontok alapján ajánlhat a Pósfai szerint összesen 10 ezer pályázó közül körzetenként három-három jelöltet. A 10 ezer egyébként kétségkívül tiszteletre méltó szám, de látatlanban is meggyőződésem, hogy Hadházy ennyi „önjelölt” közül mindegyiknél többet tett a Fidesz piszkos ügyeinek feltárása érdekében. További ismert neveket is említhetnék, akiket hiba lenne kizárni. Már csak azért is, mert a fennmaradó két jelöltre bárki szavazhatna. A „bárki” pedig nem egyenlő a Tisza-szigetek, illetve a párt tagjaival. (Mellesleg a taglétszámról nem érhető el megbízható információ.)

Ha már előválasztás, érdemes átgondolni, nem lenne-e hasznos a potenciális jelöltek körének kiterjesztése. A polgárok elég okosak ahhoz, hogy rájuk bízzuk a döntést. Az persze minden párt belügye, hogy miként választja ki a saját embereit: sorsolással, felcsúti castingolással, a személyes kapcsolatok alapján vagy ki tudja, milyen más szempontok szerint. Az átláthatóságot azonban az szolgálná – hiszen most mindennél nagyobb a tét –, hogy az egész folyamat valóban transzparens legyen. Vagyis lássuk, hogy a 10 ezer jelentkező közül ki és miért alkalmasabb a ma hivatalban levő ellenzéki képviselők helyett.

Magyar Péter erre azzal reagált, hogy szerinte mely szavazók nem tartoznak az „óellenenzékiek” közé:

• akik már korábban megvonták az óellenzéki pártoktól a bizalmat és a bizonytalanok közé húzódtak,
• akik akár egy halvány remény miatt is elhagyták az óellenzéki pártokat,
• azok is, akik nehezebben váltanak, de ma már ugyanolyan tehetetlennek, nevetségesnek vagy éppen kollaboránsnak látják az óellenzéki szereplőket, mint a rendszer haszonélvezőit,
• azok, akik még soha vagy már hosszú évek óta nem vettek részt választásokon.

Mindezt kissé zavarosnak tartom. Miként azt is, hogy Magyar szerint „megsüvegelendő azon politikusok hozzáállása és döntése, akik a rendszerváltást és a magyar honfitársaik érdekét előrébb valónak tartják, mint a saját politikai túlélésüket vagy egyéni ambíciójukat”. Ám jó szolgálatot tesz-e a magyar demokráciának, ha az amúgy a választók bizalmát élvező ellenzéki politikusoktól elvárják, hogy önként lépjenek hátra? Az előválasztás kiváló demokratikus vívmány, amit nem szabad devalválni, és nem szabad kisajátítani. Ha ezt alkalmazzák, akkor az mindenkié! Más egy párton belüli szimpátiaszavazás, és más, ha a részvétel lehetőségét egy szélesebb kör számára is megnyitják. Különben nagy meglepetés jöhet. Vagy visszatér a Hazafias Népfront: majd a központból mondják meg, ki indulhat?

Minderről a Klubrádió Megbeszéljük című, Bolgár György vezette adásában is szó esett. A felvételt az alábbi linken a 63. perctől hallgathatják vissza:

https://www.klubradio.hu/archivum/megbeszeljuk-2025-julius-14-hetfo-1605-50644

(Fotó: Adrián Zoltán / 24.HU – Magyar Péter a Tisza Párt nagykanizsai kongresszusán)