Magyar Ügyvéd Blog

A fizetésünk felét lenyúlja az állam, de mit ad érte?

2022. október 20. - Magyar Ügyvéd

ke_pernyo_foto_2022-10-21_0_28_11.pngIgen keveset, beleértve a romló egészségügyi ellátást, az összeomláshoz közeli állapotba került közoktatást  – válaszolhatnánk meg a címben feltett kérdést. Most ráadásul kitalálták, hogy az „egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős”. Ami felülírja az alaptörvényt, amely szerint „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson”. De akkor mire szedik be a bruttó bérünknek áfával együtt számolva legalább a felét?

Jogszabályokat lehetőség szerint nem alkotnak társadalmi egyeztetés nélkül – ígérte a magyar kormány az Európai Bizottságnak még a nyáron. Ehhez képest a mindenhez is értő Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kedden kevéssel éjfél előtt – amint az nála bevett gyakorlat, mert bizonyára krónikus álmatlanságban szenved – nyolc előterjesztést is benyújtott. A felsorolástól megkíméljük az olvasókat, de aki elég mazochista, a Parlament holnapján szemezgethet köztük.

Így igazából csak egyetlen jogalkotási gyöngyszemet emelünk ki: ez a Magyarország biztonságáról szóló egyes törvények módosításáról szól, amely nagyjából száz oldal terjedelmű, és körülbelül hetven törvény több száz paragrafusát érinti. A részletes elemzéstől terjedelmi okokból is eltekintünk, így csak példálózó jelleggel említjük: a tervezetben szerepel a Kossuth- és a Széchenyi-díjakról, az illetékekről, a nemzeti gondozásról, a személyi adatok nyilvántartásáról, a szociális igazgatásról, a rendőrségről, a nemzetbiztonsági szolgálatokról, a honvédek, illetve a határvadászok jogállásáról, a hadigondozásról, a vízgazdálkodásról, a személyi jövedelemadóról, a személyazonosító számról, a gyermekek védelméről, az egészségügyről, a külföldre utazásról, a közúti közlekedési nyilvántartásról, a személy- és vagyonvédelmi tevékenységről, a vasúti közlekedésről, az egyéni vállalkozókról, a kártalanítási szabályokról, a létfontosságú infrastruktúráról szóló jogszabályok kisebb-nagyobb korrekciója. Az olvasókra bízzuk, hogy eldöntsék: ezeknek vajon mi köze van egymáshoz?

A salátatörvény egyik pontját viszont kénytelenek vagyunk kibontani, mert amiatt kidobhatjuk az alaptörvény IX. cikkét. Abban ugyanis az alábbi szöveg szerepel: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult”.

A javaslat viszont – a szociális ellátásról szóló törvény módosításával – azt tartalmazza, hogy az „egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős”. Utána jönnek a hozzátartozók, majd a végletekig kifosztott települési önkormányzatok – amelyek nemhogy a rászorulók megsegítésére, hanem más, törvényben foglalt alapfeladataik teljesítésére is szinte képtelenek az energiaárak elszabadulása és egyéb elvonások miatt –, s a sorban következnek a karitatív szervezetek, és utoljára lép be kötelezettként az állam, amely a mi adóforintjainkból legalább a saját kádereit busásan megfizeti. A rászorulók meg – ha a hozzátartozók sem tartoznak a felső középosztályhoz – akár éhen is halhatnak.

Nézzünk néhány érdekes számot. Az idén a minimálbér 200 ezer forint, amiből a dolgozó nettó 133 ezer forintot kap meg. A garantált szakmunkás bérminimum 260 ezer, ebből a munkavállaló zsebében nem egészen 172 ezer forint marad, a többi különféle jogcímeken a központi büdzsébe vándorol. Olyan 1,3 millió munkavállalóról beszélünk, s az ő szerény bruttó fizetésüknek az általában 27 százalékos áfára is figyelemmel – mert vásárolni muszáj – a felét elveszi az állam.

Nekik a maradékból kellene gondoskodniuk a szociális biztonságukról például betegség esetére, amikor táppénzként a szokásos jövedelmük nagyjából a fele jár. S mi van akkor, ha valaki önhibáján kívül munkanélkülivé válik? Három hónapig jár az álláskeresési támogatás – ami a korábbi fizetéstől függetlenül nem haladhatja meg az aktuális minimálbér összegét –, utána meg lehet nevetséges összegű segélyen tengődni.

De sokkal jobban az sem jár, akinek mondjuk bruttó félmillió a fizetése, mert abból is csak 332 ezer marad a zsebben, ám a nagyobb jövedelemmel rendelkezők az elvonás arányait tekintve mégis kedvezőbb helyzetben vannak. A képet persze ebben az esetben is tovább árnyalja a világon egyedülálló, 27 százalékos áfa, ami azt jelenti, hogy a különféle termékekre és szolgáltatásokra elkötött minden 100 forintból 27 a kincstárnál landol. Ami ráadásul a nyugdíjasokat is sújtja, akiknek a fele 140 ezer forintnál kevesebből kénytelen megélni, de még ennek is elveszik több mint a negyedét.

Mindezek alapján az öngondoskodásra keveseknek telik. Az állam meg mossa a kezeit, és ha valaki bajba kerül – lehetnek majd elég sokan, amikor megkapják az újabb, „rezsicsökkentett” közműszámlákat –, segítsenek a sokszor ugyancsak megélhetési gondokkal küzdő gyermekek, a hozzátartozók, az elszegényített önkormányzatok vagy a túlélésükért küzdő karitatív szervezetek, mert a NER-től úgysem várhatnak túl sokat. Ez arcátlanság, és a szociális érzékenység tökéletes hiányára utal.

Számoljunk megint, és induljunk ki a KSH adataiból. Az idén júniusban 503 ezer forint volt a bruttó átlagkereset. Aki nem volt jogosult semmiféle, például gyermekek utáni kedvezményre, az a bankszámlájára kapott havi nettó 334 ezer forintot, ami a munkáltatónak amúgy 568 ezer forintjába került. Az állam ebből bezsebelt – a személyeket terhelő fizetési kötelezettséget és a munkaadói járulékot is számba véve – majdnem 234 ezer forintot. A büdzsé egy átlagos dolgozón keresett tehát elég szép summát, és akkor a 27 százalékos világbajnok áfáról még nem beszéltünk. Ez a számítás a minimálbéresek esetében még tragikusabb eredménnyel járna, mert tessék megélni száznéhányezer forintból. Nem mellesleg a jövő évi költségvetés áfa-bevételét az idei 5500 milliárdról 7100 milliárdra, az szja-ból befolyó pénzt pedig 2800 milliárd helyett 3700 milliárdra tervezték. Az elszabadult infláció miatt az áfa-bevétel – amit mindannyian fizetünk – vélhetően még ennél is több lesz. Szóval lenne miből a rászorulókat segíteni. Ezek után hogyan van képe bárkinek is azt mondani, hogy az „egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős”, az aktuális hatalomnak pedig ezzel alig van dolga?

(Fotó: Berecz Valter – Ételt az Életért Alapítvány karitatív szervezetként legalább enni ad azoknak, akik képtelenek az öngondoskodásra)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr7217958992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása