Egyesek szerint kevés megosztóbb személyiség van a magyar politikai közéletben, mint a 2006-os őszödi igazság- vagy hazugságbeszéd okán – amelynek megítélését bízzuk az utókorra – elhíresült egykori miniszterelnök. Sokan úgy vélik, Gyurcsány Ferenc ágyazott meg 2010-ben a Fidesz első kétharmadának, amiben akár lehet némi igazság. Az viszont bizonyosan nem rajta múlott, hogy a NER máig teljhatalommal uralkodik. A volt kormányfő azonban megint próbálkozik: ezúttal 13 pontban fogalmazta meg a jogállamiság helyreállításával kapcsolatos elképzeléseit, amelyekkel nehéz vitatkozni.

A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc szerint a gyurcsányozás maga az intellektuális és morális középszer, még rosszabb esetben silányság, ami csak arra jó, hogy elfedjék vele azt, hogy másoknak nincs saját véleményük – fogalmazott az egykori miniszterelnök. Minden ellenszél ellenére a DK áll most 20 százalékon – hangsúlyozta –, a többieknek meg van egy.

„Én menjek el? Mert valaki azt mondja? Mi a bűnöm, tessék megmondani! Valaki bizonyította, hogy elvettem három forintot? Valaki bizonyította, hogy ki akartam vezetni az Unióból Magyarországot? Az én hat általánost végzett anyám népével nem voltam szolidáris?” – sorolta a kérdéseket a politikus.

Hozzátette: az ellenfelei igyekeznek kirugdalni őt a politikából, az pedig még gyengébb, még közepesebb eredményt hozna, ha a saját oldalukon állók ebben látnák a megoldást. Megígérte, hogy ha lesz valaki az ellenzéki térfélen nála jobb, akkor abba fogja hagyni a politizálást.

„Nem nekem van hatvanpusztai majorságom 20 milliárdért! Szóval, ha nem haragszanak, én ezt nem tűröm. Én egy önérzetes és becsületes pasi vagyok, szerintem nagyon tisztességes hazafi. Arra biztatom önöket, hogy legyenek hazafiak, és küzdjenek a hazájukért!” – zárta beszédét Gyurcsány Ferenc a szegedi egyetemistákkal tartott minapi fórumán.

Sok-sok mindennel lehet vitatkozni a volt miniszterelnök kapcsán. Joggal vetődik fel, hogy talán nem állított igazat 2004-ben az ország költségvetési helyzete kapcsán. Ez lehetséges, de egy kampányban mindenki annyit hazudik, amennyit nem szégyell, és aminek a következményeit hajlandó viselni. Ami nem enyhítő körülmény, ám a Fidesz átejtő rezsicsökkentése, a nyugdíjak reálértéken megőrzése, vagy a senkit nem hagyunk az árok szélén hangzatos ígérete mennyire volt kevésbé súlyos „füllentés”?

A politika már csak ilyen: a pártok hangzatos szlogenekkel bolondítják a választókat, már akit lehet. Ebbe beleférhet akár az is, bár nem a tisztességes politikai verseny része, hogy a média eluralása révén lehet gátlástalanul „gyurcsányozni”, „migrácsozni”, „brüsszelezni”, „sorosozni”, „elhibázott háborús inflációzni” stb. De most – ami morálisan teljességgel elfogadhatatlan – az ukránokkal szemben is gonosz ellenérzéseket akarnak kelteni. Ez utóbbi talán a legnagyobb bűn, amit a NER elkövetett. Aki a független ukrán állam elleni durva agressziót a magyar kisebbségekkel szembeni jogsérelmekkel összefüggésben értékeli, az egyszerűen gazember.

Térjünk azonban vissza a hazai színtérre. Jövő tavasszal – egy gátlástalan fideszes trükk okán – egyidőben parlamenti és önkormányzati választások lesznek. Ennek van két vonzata: az EP-választáson a résztvevő pártok saját listát állíthatnak, miközben a helyhatósági választáson politikai és civil szerveződések, illetve független jelöltek is indulhatnak. Ez utóbbi kör esetében az ellenzéknek a fővárosban és a nagyobb településeken nincs más esélye, mint az összefogás, különben bukásra ítéltetnek. A két választást összemosni ezért elég durva ügy, mi több, csúf politikai merénylet.

A Fidesz hihetetlenül „ügyesen” taktikázik, amikor Gyurcsánynak – akitől mintha egyedüli ellenfélként igazán félnie kellene – a patás ördög szerepét szánja. Nem játszanak rosszul, mert az egykori miniszterelnököt sikerült az ellenzéki oldalon is a legmegosztóbb politikus szerepébe kényszeríteni. Gyurcsányt lehet persze szeretni, meg gyűlölni is, de a NER nyilván ez utóbbira játszik, ami bizonyulhat akár kontraproduktívnak is. Magam – ismerve ezt a stratégiát – nem akarnám minősíteni az őszödi beszédet, de hogy ez az egész játszma végtelenül tisztességtelen, abban bizonyos vagyok.

Gondoljunk csak bele, hogy az egykor liberális Orbán Viktor miként lett keresztény nemzeti konzervatív – aki valaha a parlamentben bekiabálta, hogy csuhások, térdre –, majd megfogalmazta a fából vaskarika „illiberális” demokrácia eszményét. Az sem kevésbé érdekes, hogy milliárdokért plakátkampányt indítottak „Brüsszel” ellen, és máig „hősiesen” ellenállnak Svédország NATO-csatlakozásának is.

Azt persze nem kell feltétlenül komolyan venni, hogy Gyurcsány meggyőzéssel mondta: ha van nála jobb, visszavonul. A pályafutását ismerve ezt kevésbé tartom valószínűnek. Ám ha szeretjük vagy nem, azt el kell ismerni, hogy amikor kormányfőként még többsége volt, akkor sem tett lépéseket a jogállam eltiprására. Jól-rosszul, de az alkotmányos jogrend keretein belül működött a Magyar Köztársaság. A Fidesznek azonban még a „köztársaság” fordulat sem tetszett, és a NER saját képére formált – minden társadalmi egyeztetést nélkülöző – alaptörvényéből ezt ki is irtották.

Ízlés dolga, hogy a rendszerváltozás utáni kormányokból ki melyiket szereti. De annyi bizonyos, hogy a sajátos, elfogadhatatlan választási törvények okán a negyedik kétharmados többségével visszaélő Orbán-kabinet antidemokratikus hatalomgyakorlására – az évek óta részben mondvacsinált okokból bevezetett rendeleti kormányzásra – eddig nem akadt példa, mi pedig ezt szó nélkül tűrjük. Szégyelljék magukat mindazok, akik hallgattak. És a többség hallgat.

Annyiban korrekt Gyurcsány, hogy kijelentette: ha van valakinek nála jobb ajánlata a politikai, a társadalmi és gazdasági problémák megoldására, akkor hátralép. Bátortalanul, halkan lenne nekem is javaslatom: ha a DK-s Dobrev Klára és a momentumos Donáth Anna leülne egymással érdemi tárgyalást folytatni, abból bizonyosan hatékonyabb ellenzéki együttműködés kerekedne ki.

Egyébként én egyet tudok érteni Gyurcsány alábbi 13 pontos javaslatával, ami a két politikus asszony közötti esetleges párbeszéd alapját is képezhetné.

1. Nem látjuk alternatíváját nyugatos életünknek, stratégiai szövetségünknek. Akkor se, ha tudjuk, a nyugat se tökéletes, mint ahogy valószínűleg semmi és senki.
2. Hiszünk abban, hogy az államhatalmat korlátozni kell. Mert mi, az emberek, a polgárok vagyunk az államalkotók és nem a vezetők. Nincs uralomra termett, jelölt, kiválasztott ember, réteg, osztály. A haza van és annak polgárai. A polgárok alkotják a hazát, az államot, a vezetők alávetettek nem az emberek.
3. Nincs ezért korlátlan felhatalmazása a választott vezetőknek. A politika nem uralja a jogot. A jog az önkény korlátja, a demokratikus eljárás biztosítéka. Ez a jogállam.
4. A tudomány, a kultúra, a sajtó, a vallás, a gyülekezés, a személyes életed szabad. Az állam dolga, hogy védje ezt a szabadságot.
5. Hazafiak vagyunk. Magyarok, európaiak. A politikai közösség az országban élők közössége, a nemzeti közösség minden magyar otthona. Mindenki magáról dönt. Tehát azoknak legyen itthon választójoga, akik viselik döntésük következményét.
6. Az állam hit, ízlés, szerelem és hasonló dolgokban csak annyiban illetékes, hogy vigyáz polgárai szabadságára. Az államnak nincs hite, ízlése, az államnak alkotmánya van.
7. Az állam adónkért szolgáltatást nyújt. Törvényben szabályozott feltételekkel, számonkérhetően, ellenőrizhetően, kikényszeríthetően. Az állam nem tehet és nem engedhet meg alkotmányosan indokolhatatlan, törvényben nem megengedett különbséget polgárai között.
8. Az állam a haza szolgálatában sok más teendője között elsősorban arról gondoskodik, hogy az iskola utat nyisson a gyermekeink jövőjéhez, mert érti, hogy sikeres nemzet az iskolába, a gyermekbe, a tanárba fektet be.
9. Az állam a különböző társadalmi konfliktusokban a méltánytalanul gyengébb felet támogatja, mert méltányos, egymásra vigyázó, egymásért felelősséget viselő, élhető, harmonikus közös életet akar biztosítani minden polgárának és közösen a hazának.
10. Éppen ezért az állam különleges felelősséget vállal a dolgozókért, a nyugdíjasokért. Nem engedi, hogy kihasználják őket, hogy jövedelmük, nyugdíjuk ne biztosítsa a tisztességes életet. Az állam a dolgozó emberek oldalán áll.
11. Az állam a ma anyagi jólétéért nem áldozza fel a holnapot, ezért vigyáz a természeti és az épített környezetre.
12. Az állam érti, hogy megrendítő gyorsaságban változik a világ, ezért közös erőforrásaink jelentős részét arra fordítja, hogy értsük a holnapot, ha tudjuk, alakítsuk, de mindenképpen alkalmazkodjunk, készüljünk arra, hogy a tegnap tudása önmagában semmivé foszlik a holnapban.
13. És akkor végül: az állam és emberei nem lopnak. Nem csalnak. Nem hazudnak. Nem manipulálnak. Szolgálnak és nem uralkodnak.Ellenőrizhetőek, számonkérhetőek. Ilyen államot akarunk

(Fotó: DK Veszprém / Facebook)