Aki tudatosan semmibe veszi a közlekedési szabályokat, „potenciális gyilkos”. Ezt véli Lázár János miniszter. Másfelől aki autót vezet, mindjárt lehetséges „gyilkos”, mert elég egy apró figyelmetlenség, és bekövetkezhet a katasztrófa. Ezzel kapcsolatban viszont alaposan át kellene gondolni az objektív felelősség szabályait, mert ma néhány százezer forinttal bárki letudhatja a gyorshajtás miatt kiszabott büntetést, azután száguldozhat nyugodtan tovább.
Gyilkosságnak tartja az Árpád hídi, a szabályosan közlekedő, egy kerékpáros halálos balesetéhez vezető „gyorsulási versenyt” Lázár János, építési és közlekedési miniszter. Azt mondta, lehet vitatkozni arról, hogy a hatályos jogszabályok túl enyhék-e, de a történteket ez már nem befolyásolja. Hozzátette: amennyiben az érintettek betartották volna az érvényes szabályokat, a tragédia nem következik be.
Na itt a lényeg: ha nincs néhány elmeháborodott, akkor az abszolút gyorshajtás miatt nem halnak meg emberek, akiknek az volt a szerencsétlensége, hogy rosszkor és rossz helyen bicikliztek. Mondhatja Lázár, hogy ez gyilkosság, és a hasonló helyzeteket jogszabálymódosítással meg lehetne előzni. Csak ennyire nem egyszerű a megoldás.
Hivatkozhatunk a Btk.-ra: aki alapesetben mást megöl, bűntett miatt öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Közlekedési bűncselekmény esetén a vétkes fél, amennyiben halált okoz, öttől tíz évig terjedő ítéletre számíthat. Lássuk be, ez sem kevés.
Lehet persze ezen szigorítani, mert ha valaki szándékosan szegi meg a közlekedés szabályait, akkor súlyosabb büntetést érdemelhetne. Ám a sebesség túllépése miatt bekövetkezett baleset okozása (néhány rendkívüli esettől eltekintve, amikor valaki tényleg szándékosan gázol, ami valóban lehet emberölés) gondatlan elkövetés. Ugyanakkor jogdogmatikai kérdés lehet, hogy ahol az általános szabályok – illetve a jelzőtáblák utasítása – szerint 50, 70 vagy autópályán 130 kilométer/óra a megengedett sebesség, s azt valaki jelentően túllépi, ott tényleg akár beszélhetünk szándékosságról is.
Aki ezeket a határokat – persze bizonyos tűréshatáron belül – figyelmen kívül hagyja, azok esetében villámgyorsan be kell vonni az érintettek jogosítványát, mert vélhetően alkalmatlanok a járművezetésre. A képet árnyalja, hogy létezik a relatív gyorshajtás fogalma: aki a rossz látási vagy útviszonyok mellett átlépi a biztonságos sebességhatárt, az tényleg gondatlanul járt el. A gyorshajtásos balesetek zöme pedig emiatt következik be.
Visszatérve Lázár János „gyilkosságos” elméletéhez, el lehet gondolkodni azon, hogy aki tudatosan semmibe veszi a közlekedési szabályokat, tényleg „potenciális gyilkos”. Másfelől aki autót vezet, mindjárt lehetséges „gyilkos”, mert elég egy apró figyelmetlenség, és bekövetkezhet a katasztrófa.
S még egy kiegészítés a gyorshajtás ügyében. Közigazgatási bírsággal sújtják a jármű tulajdonosát/üzemben tartóját, ha nem nevezi meg, ki vezette az autóját. Ekkor csak pénz kérdése, hogy lehet agyament módon száguldozni, mert a maximálisan 300 ezer forintos közigazgatási bírsággal bárki – sok tízmilliós autó birtokában – „bérletet válthat” a gyorshajtásra, ha nem állítják meg a helyszínen. De ha esetleg tetten is érnek valakit a megengedett sebességhatár sokszoros túllépése miatt, akkor jön a legfeljebb 300 ezres bírság, s a sofőr kap 8 büntetőpontot, amivel még nyugodtan vezethet tovább. Egészen 18 pontig, amibe még mindig belefér a jelentős gyorshajtás miatt kiszabott további nyolc pont.
Azon kellene a jogalkotónak elgondolkodnia, milyen alkotmányos megoldást találni arra, hogy ne lehessen pénzzel megváltani az egyik legdurvább közlekedési szabályszegést, az abszolút gyorshajtást. Akit ilyen súlyú jogsértésen tetten érnek, annak azonnal vegyék el a jogosítványát. Az objektív felelősségen pedig gondolkodjanak el. Amikor nem mondja meg valaki, ki vezette a száguldozó autóját – mert a volán mögött állítólag közvetlen hozzátartozója ült, akire nem köteles terhelő vallomást tenni –, akkor vigye el a tulajdonos mindenestől a balhét. Ne ússza meg pénzbírsággal, hanem foglalják le a kocsiját is, ha azt engedély alakították át, esetleg felturbózták. Ilyen esetben még jogi aggályok sem lehetnek, hiszen a jármű nem felel meg a forgalomban tartás műszaki feltételeinek.
Kérdéses, mit segít, hogy szeptembertől 390 ezer forintra nő a közigazgatási bírság felső határa. Mellesleg a ma hatályos szabályok szerint aki autópályán 200-zal hajt, és nem állítják meg, 90 ezer forinttal, akinek a kocsija alkalmas a 300-as sebességre, 300 ezerrel megúszhatja. Kiemelendő, hogy visszatartó ereje általában nem a büntetés mértékének van, hanem a bűnüldözés hatékonyságának. Az elkövetőnek kelljen tartania attól, hogy elkapják, és nem kerülheti el a tette következményeit.
A szabálysértési törvény és az objektív felelősség ilyen rendszere alapos felülvizsgálatra szorulna. Az eszement gyorshajtókkal szemben nem a pénzbüntetés összegének emelése a legjobb megoldás, hanem a jogosítvány azonnali bevonása. Ehhez persze szükség lenne arra, hogy a járművezetőt azonosítsák, és ne kétes hatékonyságú közigazgatási bírságot alkalmazzanak, hanem tiltsák el a sofőröket a járművezetéstől – visszaesők esetében akár végleg –, mert sokan időzített bombaként veszélyeztetik mások életét, testi épségét. Nehéz megtalálni persze a helyes megoldást. Például hozzák a jármű tulajdonosát/üzemben tartóját olyan helyzetbe, hogy ne érje meg fedeznie, ki ült a kocsija volánja mögött. Talán jobb ötlettel is előállhat a jogalkotó, mint Lázár János, aki a gyorshajtókat „gyilkosnak” tartja.
(Fotó: hvg.hu)
