A tanulók az iskolákba szeptembertől nem vihetnek be a közbiztonságra különösen veszélyes tárgyakat, és nem tarthatnak maguknál mobiltelefont, kép- vagy hangrögzítésre, illetve internetelérésre alkalmas okoseszközöket. Ezt vajon ki és hogyan fogja ellenőrizni? A módszer adott: telepítsenek mindenütt fémérzékelő kaput és csomagátvizsgáló röntgent.
A kormány megtalálta a hazai közoktatási rendszer rohamosan csökkenő színvonalának javítására alkalmas megoldást: a jó szokása szerint – nyilván a háborús veszélyhelyzetre tekintettel – sietve alkotott rendeletet arról is, hogy a tanulók az iskolákba szeptembertől nem vihetnek be a közbiztonságra különösen veszélyes tárgyakat, és az oktatási idő alatt nem tarthatnak maguknál mobiltelefont, illetve kép- vagy hangrögzítésre, valamint internetelérésre alkalmas okoseszközöket. Ami a tiltott kategóriát illeti, talán eddig sem volt jellemző, hogy a gyerekek például vadásztőrt, rugóskést, számszeríjat, dobócsillagot, csúzlit vagy riasztópisztolyt rejtettek volna a táskájukba.
Használatában korlátozott tárgynak minősülnek ugyanakkor az okoseszközök. Ezeket az oktatási intézménybe történő belépéskor le kell adni, és azokat távozáskor mindenki visszakapja. Ezzel a törekvéssel egyébként nem állunk egyedül, mert többek között Finnországban is száműzik a mobilokat az iskolapadokból. Arra sajnos nem találtunk utalást, hogy ezt ott miként valósítják meg.
Ígfy csak ötleteink lehetnek a hazai jogszabály gyakorlati megvalósítására. A leghatékonyabbnak a repülőterekről ismert fémérzékelő kapu és csomagátvizsgáló röntgen telepítése tűnik. Ezek hiányában az iskolai beléptetésnél a diákok önbevallására kell támaszkodni. Elképzelhető persze a motozás és a táskák egyenkénti átvizsgálása is, ám ez legalább két okból aggályosnak tűnik. Gondoljunk bele, hogy egy öt-hatszáz fős oktatási intézmény esetében ez minden reggel meddig tartana. Ráadásul a rendelet adós marad annak szabályozásával, hogy a pedagógus – az iskolaőr – egyáltalán jogosult-e mondjuk a motozásra.
További kérdés: amennyiben – a rendeletet idézve – arra utaló információ merül fel, hogy a tanuló tiltott tárgyat tart a birtokában, akkor „a szabályok betartását a pedagógus jogosult ellenőrizni azzal, hogy elsősorban felszólítja a tanulót a tárgy átadására”. Már az is ködös fordulat, hogy „információ merül fel”. Honnan? A homályt tovább fokozza, hogy amennyiben a gyerek a „felszólítás ellenére a tárgyat nem adja át, felszólítja a tanulót annak igazolására, hogy a tiltott vagy használatában korlátozott tárgy nincs a birtokában”.
Ez teljesen értelmezhetetlen. Az egész maga egy jogalkotási abszurd. Jó, végső esetben a tanár rendőri segítséget is kérhet, amennyiben egy táskából méretes konyhakés kerül elő.
Ezzel még nincs vége a történetnek. A mobilokat reggel le kell adni, azokat az állagmegóvás érdekében szakszerűen kell tárolni, majd a tanítás végeztével vissza kell adni a diákoknak. Maradjunk az öt-hatszáz fős általános iskola példájánál: amennyiben egy gyerekkel végeznek a telefonok átvételekor 15 másodperc alatt – ami percenként négy tanuló, és ez nagyon mértéktartó becslés –, a szükséges idő ötszáz gyerek esetén már majdnem két óra.
Egyszerű számtani feladvány. Aki ezt kitalálta, azt meg kellett volna buktatni matekból már az általános iskolában, mert nem jutott eszébe, hogy a jogszabály alapján a tanítási időt reggel hat órától kellene számítani. Nem kizárt azonban, hogy a diákokat egyszerre tíz, egyébként unatkozó tanár egyszerre ellenőrzi – akiket a mobilok elhelyezésében más ráérő sok pedagógus is segít –, mert akkor már jóval rövidebb alatt elvégezhető a beléptetés.
Megjegyzem: mi ügyvédek, amikor beszélőre megyünk valamelyik büntetés-végrehajtási intézetbe, a mobileszközeinket bezárjuk egy erre a célra rendszeresített lemezszekrénybe. A készülékeinket – amelyekhez közben senki nem fér hozzá – távozáskor kapjuk vissza. Ez egy lehetséges ötlet a tanügy illetékeseinek.
Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy egy okostelefon használtan is százezer forintos értéket képviselhet. Ki felel azért, ha valamelyik vásott kölyök azt állítja, hogy az új állapotú készülékét megviselt, karcos állapotban kapta vissza? Nincs még elég bajuk a pedagógusoknak ahhoz, hogy ilyen helyzetekkel is ők birkózzanak meg?
Ezek után joggal várhatjuk az oktatás színvonalának emelkedését...
(Illusztráció: tanévnyitó ünnepség tavaly a győri Lukács Technikumban)
