A helyhatóságokat kivéreztették, hatásköreik nagy részétől megfosztották, a kisebb településeket pedig már-már halálra ítélték. Most viszont az alaptörvényben deklarálnák a helyi közösségek önazonossághoz való jogát, ami akár azt is jelenthetné, hogy a képviselő-testületek korlátozhatnák a településre beköltözők számát. De kiket és milyen alapon tartanának távol? Ez igen rossz emlékeket idéz. Inkább életképes önkormányzati rendszert kellene kiépíteni, ez azonban a NER-nek nem érdeke.

Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a helyi önazonosság védelméről szóló törvényről konzultált a kerületi polgármesterekkel és Karácsony Gergely főpolgármesterrel. A készülő szabályozás szerint az alaptörvényben deklarálnák a helyi közösségek önazonossághoz való – amúgy teljesen értelmezhetetlen – jogát, míg sarkalatos törvény lehetőséget adna a képviselő-testületeknek akár arra is, hogy korlátozzák a településre beköltözők számát. Ám kiket és milyen alapon minősítenének nem kívánatos személynek? Az efféle önkényes megkülönböztetés igen rossz emlékeket idéz – hangsúlyoztam a Heti TV Pirkadat című, M. Kende Péter vezette műsorában.

„A miniszterelnök évértékelő beszédében kifejezetten azt mondta, hogy meg akarjuk adni a kistelepüléseknek az önazonosság védelméhez való jogot, és ez ügyben engem bízott meg azzal, hogy az ezzel kapcsolatos jogszabályokat előkészítsem” – közölte Navracsics. Azonban hozzátette, „hogy tervezetről van szó, tehát a konzultáció most a szó igazi értelmében vett konzultáció. Nyílt végű a dolog, és ez különösen így van Budapest tekintetében”.

Azt meg már én teszem hozzá, hogy a miniszter szinte beismerő vallomást tett: az eddigi (nemzeti) konzultációkat nem tekinthetjük „a szó igazi értelmében vett” konzultációnak. Miközben a jogalkotásról szóló törvény a kormány által előterjesztett jogszabályok esetén minden esetben kötelezően előírja a társadalmi egyeztetést. Úgy tűnik, legalább erről az abszurd szabályozásról valódi konzultációt folytatnának, és nem szombatról vasárnapra virradóan farigcsálnák a jogszabályokat.

Vegyük sorra, a készülő törvényjavaslat Navracsics szerint milyen szabályozási lehetőségeket biztosítana az önkormányzatok számára.

• Ingatlanszerzés kizárása vagy feltételekhez kötése. Az önkormányzat dönthetne arról, ki vásárolhat az adott településen ingatlant. Ez alaptörvény-ellenes, hiszen „mindenkinek joga van a tulajdonhoz”, és ezzel kapcsolatban nem lehet semmilyen alkotmányosan indokolt feltételt meghatározni.
• Elővásárlási jog biztosítása a helyben élőknek. Ez lehetővé tenné, hogy az adott településen élők elsőbbséget élvezzenek az eladósorba került ingatlanok megvásárlása során. Ez alapjogokat sért, és a gyakorlatban kivitelezhetetlen.
• Lakcím létesítésének feltételekhez kötése. Ha egy település elérte a maximális befogadóképességét, bárkinek megtilthatnák újabb állandó lakcím létesítését. Ki mondja meg, hogy a település megtelt? Ha pedig megtelt, mi értelme a helyben lakók elővásárlási jogának? Vajon lesz olyan őshonos helyi polgár, aki már tucatnyi ingatlanra páláyzik, de azt nem adhatja bérbe, mert oda nem jelenthet be senkit? Ennek mi értelme lenne?
• Helyi adók előírása a beköltözők számára. E szerint az új lakosokra magasabb adót vethetnének ki, hogy kompenzálják a közszolgáltatásokra nehezedő nagyobb terheket. Itt előjön a diszkrimináció alaptörvényben foglalt tilalma. Milyen alkotmányos érveket lehet találni az egyes lakosok közötti hátrányos megkülönböztetés mellett?

A miniszterelnök kétségkívül valós problémákra utal. Az egész történet egyik előzménye, hogy a fővárosi agglomeráció települései ész nélkül minősítettek át mezőgazdasági területeket, és alakítottak ki lakóingatlan építésére alkalmas telkeket. A cél alig titkoltan az lehetett, hogy tehetősebb budapesti lakosokat csábítsanak kiköltözésre, akiknek az szja-bevételéből részesül a település. Melléfogtak, mert ma már a személyi jövedelemadónak csupán a töredéke marad az önkormányzatoknál, bukták a gépjárműadót, ráadásul a budapesti agglomeráció önkormányzatai fizethetnek szolidaritási hozzájárulást is. Miközben kötelező feladat maradt például a településüzemeltetés, a bölcsődék és óvodák fenntartása, a víziközmű-szolgáltatás stb. Ezek fejlesztésére azonban nincs pénz. Előre kell tervezni, bár nehéz figyelni például arra, hogy a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások felülírhatják a helyi szabályokat, beépítési terveket.

Mindennek az lett a vége, hogy egyes települések valóban „megteltek”, mert többek között nincs elég óvodai férőhely, nincs háziorvos, és nem kis részben a rezsicsökkentés okán nincs forrás az ivóvíz-szolgáltatás fejlesztésére. Akik pedig a fővárosba ingáznak, jobb, ha nem ülnek autóba, mert reggel és este hosszú ideig szenvedhetnek a mindennapos dugókban. Ennek azonban semmi köze a helyi közösségek önazonossághoz való jogához. Időben át kellett volna gondolni, hogy az agglomerációs települések mit kezdenek a saját lehetőségeiket meghaladó lakosságszám-bűvölés jelentette kihívásokkal. Ám ha már így alakult, annak semmi köze a helyi közösségek önazonossághoz való jogához. Ennél fontosabb a lakosság közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosítása.

A kérdés másik oldala az ország távolabbi zugaiban a kistelepülések elnéptelenedése – jeleztem M. Kende Péter azon kérdésére, hogy a tervezet nem csak a fővárosi agglomerációról szól. Azoknak aligha érdeke a beköltözés akadályozása. Mi több, vannak olyan települések, amelyek akár ingyen kínálnak építési telkeket, csakhogy ne haljon ki egy-egy falu. „Meg akarjuk adni a kistelepüléseknek az önazonosság védelméhez való jogot” – mondta a kormányfő. Ám aligha tudta, mit beszél. Nem az önazonosság, hanem az önkormányzatiság védelme a tét. A helyhatóságokat kivéreztették, hatásköreik nagy részétől megfosztották, a kisebb településeket pedig már-már halálra ítélték.

Ezen aligha tud segíteni az önazonosság védelmének esetleg alaptörvénybe foglalandó joga. Az önkormányzatiság ethoszát tiszteletben kell tartani. Azokat a településeket, amelyek kitehetnék a „megtelt” táblát, nem sanyargatni kellene, hanem hagyni őket, hogy a helyi bevételeikkel szabadon gazdálkodjanak. Az elnéptelenedő térségek pedig a népesség megtartása érdekében valóban állami segítségre szorulnának, de amit elvettek a tehetősebbektől, azzal nem a rászoruló önkormányzatokat támogatják, hanem az ebül szerzett szolidaritási hozzájárulásból a büdzsé lyukait foldozgatják.

Az igazán autonóm, működőképes helyi közösségek fenntartása azonban nem érdeke a NER-nek. Ez az alapvető probléma. Az önazonosság pátoszának hangoztatásától nem lesz hatékony önkormányzatiság.

A beszélgetést itt hallgathatják meg.

(Illusztráció: budapestkornyeke.hu montázs)