A társadalmi szervezetekről szóló törvényt is átírná a Szuverenitásvédelmi Hivatal: kitalálták, hogy különbséget kellene tenni a "valódi" civil szerveződések és a politikai tevékenységet folytató közéleti szervezetek között. Felesleges tüsténkedni, mert ez utóbbi kategória ma is létezik, és nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Ide tartoznak a pártok. De hátha valami még az eszükbe jut...

A szuverenitásvédelmi sóhivatal elemző, értékelő, javaslattevő és vizsgálati tevékenységet folytató autonóm államigazgatási szerv, amely bármely, a látókörébe került civil szervezettől, illetve az illetékes állami szervektől információkat kérhet. Ám ha egy érintett civil szerveződés megtagadja az együttműködést, ezt a tényt legfeljebb rögzítheti a jelentésében, aminek semmilyen jogkövetkezménye nem lehet. Egyelőre, mert a NER-nek van még egy éve arra, hogy egyik péntek éjszaka a rendeleti kormányzásra hivatkozva átírja a szabályokat.

Mindenféle korábbi zavaros nyilatkozat ellenére a kormány úgy tűnik, beletörődött abba, hogy a Ptk. szerint a főváros cégét Rákosrendező területére elővásárlási jog illeti meg az Egyesült Arab Emírségek által kijelölt arab befektetővel szemben. A hatalom oldaláról hivatkoztak a hazai jogot felülíró nemzetközi szerződésre, az abban szereplő ötmilliárd eurónyi fejlesztésre tett ígéretre, ám egyelőre a jogállam áll nyerésre. A mérkőzés azonban még nem feltétlenül tekinthető lejátszottnak. Szeretnék optimista lenni, de nem vagyok optimista.

„Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit” – legalábbis az alaptörvény szerint. A valóság azonban az, hogy az újságírók között a NER tetszése szerint válogathat, kiket hívnak meg például egy sajtótájékoztatóra, kiknek adnak lehetőséget a kérdezésre. Mi több, a Telex két munkatársát rendőri segédlettel „takarították el” az útból Fóton, mert a miniszterelnök arrafelé járt. Mindez végtelenül tisztességtelen, ám törvényesnek tűnik. Vagy mégsem?

Orbán Viktor maga a patriotizmus ősatyja – legalábbis annak tartja magát –, de vajon tisztában van-e vele, hogy miről papol? A patrióta olyan személy, aki nagyra értékeli és szereti saját országát, s hajlandó tenni is azért, hogy hazája erős és sikeres legyen. A patrióta elkötelezett az országával kapcsolatos ügyek és értékek iránt, és igyekszik megvédeni azokat. A miniszterelnök azonban mintha inkább a saját érdekeire figyelne. Ő nem igazi patrióta, hanem inkább a legrosszabb emlékeinkben élő nacionalista elveket vallja. Ami „arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki, s mihez van joga” – idézhetnénk Adyt.

A fővárosi közgyűlés a Fidesz nem szavazati ellenében döntött: a Budapesti Közművek Zrt.-n keresztül élni kívánnak a Rákosrendezőre érvényes elővásárlási joggal, így az arab befektető helyébe lépnek. Az állam egyébként szerződésben vállalta, hogy az eredeti, pályáztatás nélkül kiválasztott vevőnek bemutatják a terület résztulajdonosainak elővásárlási jogról lemondó nyilatkozatát, aminek immár nem tehetnek eleget. Lehet, hogy ez kezdete egy hosszan tartó kutyakomédiának?

Heves vita folyik arról, hogy a kormány jó üzletet kötött-e – és jogszerűen járt-e el – a rákosrendezői vasúti terület értékesítésével. Olcsón adták el az ingatlant, miközben lekezelték a fővárosi tulajdonú Budapesti Közművek Zrt. elővásárlási jogát, és semmibe vették a jogalkotási törvény rendelkezéseit? Mindezek megalapozott felvetések, ám a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és az arab Eagle Hills január 16-án aláírta a szerződést. Ez a megállapodás olyan „gránitszilárdságú”, mint a sokszor módosított magyar alaptörvény? Ami biztos: a szerződést és annak mellékleteit az elővásárlásra jogosultaknak meg kell küldeni.

Érvénytelennek minősítette a bírák nyomására az Országos Bírói Tanács az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelését és az igazságszolgáltatásban dolgozók jövedelmi viszonyainak rendezését célzó négyoldalú megállapodást. A bírák önigazgatási testülete eredetileg sajnos engedett a zsarolásnak, miközben a bírói függetlenséget garantáló jövedelmek ígéretét más feltételekhez kötni alapvető jogállami normákat sért. Erre minden bizonnyal az Európai Bizottság is felfigyel.

A Kúria szerint minden nem saját tulajdonban álló tárgy is falnak minősül, ha írnak, rajzolnak a felületére. Ezekre az akár egy mozdulattal lemosható festékkel vagy ceruzával történő firkálás is rongálás szabálysértésének vagy bűncselekményének minősülhet. Az Alkotmánybíróság kimondta ugyan, ha a véleménynyilvánítás egy tárgyra irányul, de nem célozza, és nem is eredményezi a tulajdon tárgyának állagsérelmét, az nem büntethető. Vagy mégis? Lássuk a kétfarkú passzivista ügyét.

„Kiss László annak ellenére, hogy előzetes letartóztatásban van, munkát végez. Előterjesztéseket ír, összehívja a testületi ülést, polgármesteri utasítást ad ki – mindezt jogszerűen, hivatalos úton; az önkormányzat döntéseiért pedig jelenleg is felelősséggel tartozik. Munkavégzése és felelősségvállalása miatt tehát jogszerűen kapja a fizetését” – írta a III. kerületi önkormányzat arra reagálva, hogy Sára Botond budapesti főispán visszaköveteli a letartóztatott DK-s Kiss László újbudai polgármester eddig kifizetett juttatásait. Bár a felvetés jogosnak tűnik, erre ma nemigen található jogalap.