Ha egy civil szervezet – például egy jogvédő egyesület – nem nyilatkozik arról, hogy 7,2 millió forintnál több pénzt kapott külföldről, s nem kéri a külföldről támogatott szervezetként történő nyilvántartásba vételét, könnyen elérheti, hogy egyszerűen törlik a civil szervezetek nyilvántartásából, vagyis megszüntetik. A helyzet szerencsére nem ilyen egyszerű, mert az Európai Unió még közbeszólhat, s a strasbourgi emberi jogi bíróságnak sem feltétlenül tetszene ez a szabályozás.
„Nem fogjuk regisztrálni magunkat külföldről támogatott szervezetként, még ha a támogatásaink nagy részét onnan is kapjuk. Így tudunk érvényt szerezni majd az álláspontunknak a magyar bíróságokon, az Alkotmánybíróságon, az Európai Bíróságon vagy a strasbourgi emberi jogi bíróságon” – nyilatkozta Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil jogvédő szervezet ügyvezető igazgatója az Indexnek.
A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló, a köztársasági elnök aláírására váró törvény – amelynek előterjesztője Gulyás Gergely, Kósa Lajos és Németh Szilárd volt – pedig eléggé egyértelműen fogalmaz: az az egyesület vagy alapítvány, amely 7,2 millió forintnál több pénzt kap külföldről, a jogszabály hatályba lépését követő 15 napon belül ezt köteles bejelenteni.
Amint az államfő a törvényt aláírja – erre öt napja van –, s a jogszabályt hivatalosan is kihirdetik, nyolc nap múlva az érvénybe is lép, így minden érintettnek nyilatkoznia kell arról, hogy külföldről támogatott szervezetnek minősül-e. A TASZ – és a Magyar Helsinki Bizottság is – világossá tette, hogy ennek a rendelkezésnek nem kíván eleget tenni. Kapronczay nyilatkozatból kiderül, pontosan tudják, hogy a polgári engedetlenség milyen jogkövetkezményekkel járhat.
Az alkotmány biztosítja azokat a jogi eszközöket, amelyekkel egy polgár vagy szervezet kifejezheti elégedetlenségét egy jogszabállyal szemben, de a polgári engedetlenséget a jog nem ismeri – mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter az M1-nek szerdán. Annyiban igaza is van, hogy ez tulajdonképpen jogon kívüli eszköz. A hatalommal való együttműködés nyilvános megtagadásának akkor van értelme, amikor az állam tevékenysége vélhetően nem a közérdeket szolgálja, de a hagyományos eszközökkel ez ellen eredménnyel nem lehet fellépni. Aki ezt a megoldást választja, egyben vállalja a formális jog megsértésének összes következményét is.
Amennyiben egy szervezet nem jelenti be, hogy külföldről kap támogatást, az ügyész felszólítja az alapítványt vagy egyesületet törvényes kötelezettségének harminc napon belüli teljesítésére. Ha erre sem hallgatnak, 15 napos határidő kitűzésével újabb felszólítás érkezik.
Amennyiben ez a határidő is eredménytelenül telt el, az ügyész 15 napon belül a szervezetet nyilvántartó bíróságnál bírság kiszabását kezdeményezi. Erre a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvény ad felhatalmazást.
„Ha a változásbejegyzési kérelemből az tűnik ki, hogy a szervezet, alapítvány esetében az alapító (alapítók), elmulasztotta a változásbejegyzési kérelem határidőben történő benyújtását, a bíróság 10 000 forinttól 900 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja a szervezetet, alapítvány esetében az alapítót, több alapító esetén az alapítókat egyetemlegesen” – ezt tartalmazza a jogszabály.
A polgári engedetlenségnek akár kilencszázezer forintos büntetés is lehet az ára, ami egy néhány tízmillióból, szerencsés esetben egy-két százmillióból gazdálkodó szervezetnek jelentős érvágás lehet. Az eredeti tervezet szerint itt vége is lenne a dolognak, mert az egyesületet kapásból törölték volna. A Velencei Bizottság javaslatai alapján ezt a lehetőséget azonban kivették a törvényből.
Lett helyette egy gumiparagrafus: ha a szervezet a bírság kiszabása után sem tenne eleget a bejelentési kötelezettségének, az ügyész „az arányosság követelményének figyelembevételével jár el”. De hogy ez mit is jelent majd a gyakorlatban, egyelőre nem tudni. Miként azt sem, hogy a bíróság a tízezer és a kilencszázezer forint közé eső határon belül mekkora büntetést fog majd kiszabni.
Szóval egyelőre teljes a bizonytalanság. Az ügyész lehetőségei viszont korlátozottak. „A bíróság az ügyész keresete alapján feloszlatja az egyesületet, ha annak működése vagy tevékenysége” sérti az alaptörvényt, bűncselekményt valósíthat meg vagy mások jogainak is szabadságának sérelmével jár. A nyilatkozattétel megtagadása egyik kategóriába sem fér bele.
Másfelől törvényességi felügyeleti eljárás indulhat például akkor, ha kiderül, hogy „a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve a nyilvántartás nem tartalmazza azt, amit a szervezetre vonatkozó jogszabályok kötelezően előírnak”. Ilyen helyzet keletkezhet akkor is, ha a szervezet nem tesz eleget a külföldi támogatásokra vonatkozó bejelentési kötelezettségének. Ebben az esetben a bíróság hivatalból, illetve az ügyész indítványára is kezdeményezhet felügyeleti eljárást.
Elvi kérdés lehet, hogy a civil szervezetek a beszámolójukat – illetve az esetleges közhasznúsági mellékletet, amennyiben közhasznú szervezetről van szó – minden év május 31-ig kötelesek az Országos Bírósági Hivatalhoz eljuttatni. A most elfogadott törvény viszont azt tartalmazza, hogy az „egyesület vagy alapítvány 15 napon belül köteles bejelenteni külföldről támogatott szervezetté válását, amint az általa kapott támogatás összege eléri” a 7,2 milliót. Így nem világos, hogy az illetékes hatóságok önbevallás híján miként fognak tudomást szerezni arról, ha egy szervezet külföldről érkezett támogatása év közben meghaladja a limitet. Az ügyészség a törvény hatályba lépése után minden létező szervezetnél azonnali vizsgálatot kezdeményez majd? Vagy egyelőre csak a TASZ és a Helsinki Bizottság lesz az áldozat?
Ha felügyeleti eljárást kezdeményeznek, a bíróság – akár ismételten is – bírságot szabhat ki. Amennyiben a szervezet törvényes működése a legfőbb szervének összehívásával előreláthatólag helyreállítható, összehívhatják a szervezet döntéshozó szervét, illetve legfeljebb kilencven napra felügyelő biztost rendelhetnek ki. Végső esetben a szervezetet meg is lehet szüntetni.
Ezt kockáztatja tehát a TASZ, valamint minden más civil szervezet, amely esetleg a polgári engedetlenséget választja. Igaz, mire eddig eljutnak, ez elég hosszú ideig tarthat. Másfelől ahhoz, hogy érdemben tudják támadni a mindenkori kormánnyal szemben kritikus civileket pellengérre állító törvényt, végig is kell járniuk ezt az utat.
Ennek több magyarázata van. Miután az actio popularis kikerült a magyar jogrendből – tehát alanyi jogon állampolgár vagy szervezet csak kivételesen kérheti kihirdetett törvény alkotmányossági kontrollját –, legfeljebb a parlamenti képviselők ötöde fordulhat az Alkotmánybírósághoz, illetve a bíróság konkrét eljárásban kérheti a testülettől, hogy értelmezze, az alkalmazandó jogszabály összeegyeztethető-e az alaptörvénnyel.
Kérdéses persze, lesz-e olyan bíróság, amely így dönt, illetve hogy a törvénybarát Alkotmánybíróság észleli-e az alkotmányossági problémát, de ha nem, biztosan megnyílik a strasbourgi út. Tehát amennyiben egy hazai civil szervezetet megszüntetnek azért, mert nem tett eleget a külföldi támogatások kapcsán a bejelentési kötelezettségének, az egyesület – ha megszüntették, annak tagja – már kérelmet nyújthat be az emberi jogi bírósághoz például az egyesülési jogba történt aránytalan beavatkozás miatt.
Mellesleg az Európai Unió is figyel erre az ügyre. Az Európai Bizottság vizsgálja, hogy a civiltörvény összhangban van-e az EU belső piaci szabályaival és az alapjogi chartával – közölte a brüsszeli testület illetékes szóvivője szerdán. Könnyen lehet, hogy amiatt újabb kötelezettségszegési eljárás indulhat.
Bár az alapjogi charta csak akkor kötelezi a tagállamokat, ha az uniós jogot alkalmazzák, ez pedig a civil szervezetek nyilvántartási szabályainak kialakításakor csak igen közvetetten mutatható ki. Hacsak arról nincs szó, hogy a más tagállamból származó támogatások elfogadása miatt éri hátrány a magyarországi kedvezményezetteket, amely esetben már megvan az a határon átnyúló elem, ami megalapozza az uniós jog alkalmazhatóságát.
A legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok alapvető jogainak védelme, a mindenkori kormány ellenőrzése, a jogállamot védő próbaperek végigfuttatása elképzelhetetlen az őrkutya szerepet betöltő civil szervezetek nélkül. Önmagában is elkeserítő, hogy ezeket a szervezetek a hazai polgárság nem képes eltartani, ezért külföldi finanszírozásra szorulnak. Az pedig mindent elmond a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről, hogy a hatalommal szemben kiálló szervezetek megpróbálja lejáratni, ellehetetleníteni őket. Nyilvánvaló, hogy a kritikus hangok elfojtásához a külföldi finanszírozás emlegetése csak ürügy.
Nézze meg már valamelyik döntéshozó a civil szervezetek beszámolóját – egy korábbi blogbejegyzésünkben részletesen írtunk erről –, s akkor megtudhatja: ezek eddig sem titkoltak el semmit.
A civileket betilthatják, de – amire Kapronczay Stefánia is utalt – azt nem akadályozhatják meg, hogy a jogvédő szervezetek ügyvédi iroda keretén belül folytassák a tevékenységüket. Tehát ha megszüntetik például a TASZ-t, ügyvédi irodát nyithatnak, s az szabadon szerződhet bárkivel – Sorossal vagy a hozzá köthető alapítványokkal is – jogi tevékenység folytatására. Tehát ugyanazt csinálhatják, mint eddig. Ha külföldről bárki arra akar pénzt áldozni, hogy valaki Magyarországon képviselje a családon belüli erőszak áldozatainak, az etnikai kisebbségeknek vagy a fogva tartottaknak, esetleg a menekülteknek az érdekeit, az nyugodtan áldozhat erre, mert a civiltörvénnyel ezt szerencsére egyelőre nem lehet megakadályozni.
