A párt- és kampányfinanszírozás szabályozása annyira káoszos, hogy ebben kellene tiszta viszonyokat teremteni. Meg abban, hogy a NER ne költhessen az állampolgárok pénzéből számolatlanul milliárdokat fideszes propagandára. Meggyőződésem szerint tehát nem a civil szervezeteket is fenyegető szuverenitásvédelmi törvényre lenne szükség. Más az álláspontja Deák Dániel politológusnak, a XXI. Század Intézet vezető elemzőjének, aki úgy véli, a külföldről érkező támogatások nemzetbiztonsági aggályokat vetnek fel, miközben a hazai források akár pártpolitikai célú felhasználása „csupán” belpolitikai ügy.
A magyar kormányzati politikával szemben meglehetősen kritikus álláspontot képviselő amerikai nagykövet ahhoz a baloldalhoz köthető, amely jelentős összegekkel finanszírozta a hazai balliberális szervezetek kampányát, és nem meglepő, hogy itthon az érintettek kissé idegesen fogadták a szuverenitásvédelmi törvényt – így vélekedett az Ultrahang Két tűz között című podcastjában Gavra Gábor műsorvezető első kérdésére Deák Dániel politológus. Szerinte senki nem tiltakozik amiatt, ha valaki külföldről például beteg gyermekek gyógyítására létrehozott szervezeteket támogat, de az amerikai hatóságok sem tűrik az ottani politikai erők külföldről történő finanszírozását.
Magam óvatosabban fogalmaztam: nem tudjuk, honnan gurulnak a dollárok vagy a rubelek, de ez csaknem közömbös, miként irreleváns a szuverenitásvédelminek nevezett törvény is, amely egy értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan jogalkotási szörnyszülött. Úgy gondolom, ez olyan moszkvai példa átvételét jelenti, aminek egyetlen célja a félelemkeltés. Azt üzeni, hogy figyelünk rátok, vagyis ez nem más, mint egy politikai furkósbot. Erre már csak azért sem volt szükség, mert a magyar szabályozás világos: pártok és a választásokon induló jelöltek külföldi szervezetektől, idegen állampolgároktól, mi több, hazai jogi személyektől sem fogadhatnak el egyetlen fillér támogatást sem. Ezt kellene következetesen betartatni. A párt- és kampányfinanszírozás szabályozása viszont meglehetősen egyoldalú és káoszos, így a kormány bátran költhet számolatlanul milliárdokat fideszes pártprogandára.
A Megafonhoz nem érkezik semmilyen állami pénz – reagált Deák Dániel, aki maga is a csoport egyik médiavezére, miközben erről nem is beszéltem. Ugyanakkor hozzátette: a külföldről jövő támogatás nemzetbiztonsági ügy, a hazai források kérdése pedig „csupán” belpolitika. Valóban? A „jobboldali digitális médiaharcos” platform gazdálkodása a politológus szerint átlátható, miközben 2,7 milliárdot kapott tavaly a sajtóhírek szerint ismeretlen forrásokból. Hol itt az esélyegyenlőség? Nem véletlen, hogy a magyarországi választásokat ellenőrző EBESZ, valamint a jogállamiságot hiányoló Európai Bizottság több ízben bírálta azt a gyakorlatot, amely szerint összemossák az állami és a pártpropagandát! Miért ne küldhetne egy magyar állampolgár bárhonnan pénzt hazai civil szervezeteknek? Azt ugyanakkor hangsúlyoztam, hogy a párt- és kampányfinanszírozás szabályozása annyira káoszos, hogy ebben tiszta viszonyokat kellene teremteni.
Be kell zárni a kiskapukat Deák Dániel szerint, amivel nem akarok vitatkozni. Amennyiben valaki visszaél a hatályos joggal, és civil szerveződésként fogad el bizonytalan eredetű támogatást, amit visszaforgat politikai pártok finanszírozására, azt meg lehet vizsgálni. Csakhogy a hatályos jogszabályok is egyértelműen rendelkeznek: párt jogi személytől – legyen az külföldi vagy hazai – egyetlen fillérhez sem juthat, és ugyanez igaz a külföldi állampolgárokra is. A politológus szerint e rendelkezések kijátszására jött létre a Márki-Zay Péterhez köthető Mindenki Magyarországa Mozgalom, valamint a Karácsony Gergely-féle 99 Mozgalom. Annyit még hozzá kell tennem, hogy a társadalmi szervezet is általában jogi személy, tehát nem támogathat pártokat.
Jogászként mindezt kénytelen vagyok visszautasítani. Amíg hitelt érdemlő módon bizonyítást nem nyer a visszaélés szándéka, minden csak feltételezés. Gyakorló ügyvédként leszögeztem: az eljárás akkor is befejeződhet, ha a hatóságok megnevezik a gyanúsítottakat, megállapítják a tényállást, és az egész történet alkalmas a vádképesség megalapozására. Ezt követően beszélhetünk az esetleges büntető- vagy polgári jogi következményekről. Deák viszont a sajtóhírekre hivatkozva prejudikál, miközben vannak sejtéseink arról, hogy a kormánymédia honnan veszi az érdemi vizsgálatok lezárta előtt a dezinformációkat. A jogerős elmarasztaló ítélet megszületése előtt mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.
Ismétlem magam: vannak a jogalkotónak feladatai abban, hogy a pártok közötti politikai versenyben tiszta viszonyokat teremtsenenek. Valóban be kell csukni a kiskapukat. Csakhogy mindkét oldalon. Magam nem kérek abból, hogy egy parttalan felhatalmazással rendelkező Szuverenitásvédelmi Hivatal bárkit listázhasson, bárkit a jelentésében – jogorvoslati lehetőség nélkül – pellengérre állítson. Abban nincs vitám Deák Dániellel, hogy a polgárok sok kérdésre érdemi választ várnak. Ehhez azonban nincs szükség egy újabb, meghatározhatatlan felhatalmazás nélküli Államvédelmi Hatóságra, amely akár a privátszféránkban is kutakodhat.
Tessenek inkább minderről a jogalkotási törvényeknek megfelelő társadalmi egyeztetést folytatni, és akkor közelebb jutunk a megoldáshoz. Ja, hogy a kétharmad ettől elszokott? Akkor magukban keressék a hibát...
A teljes beszélgetést az alábbi linken tekinthetik meg:
