Egy olasz antifasiszta tanárnőt, aki a becsület napjának csúfolt tavalyi szélsőjobbos tüntetésre érkezett társaival Budapestre, bármit is követett el, embertelen, a hazai és nemzetközi normák megcsúfolásával tartják foga. Az olasz külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, majd sajtóhírek szerint ezzel kapcsolatban Giorgia Meloni olasz miniszterelnök maga hívta fel Orbán Viktort. Az il Giornale olasz lap azt írja, az asszonyt olyan bűncselekmény gyanújával tartják fogva már lassan egy éve, amiért Olaszországban talán csak házi őrizet járna. Kifogásolják azt is, hogy egy európai uniós országban a nőt láncra verték, kéz- és lábbilincsben, pórázon állították elő a bíróságra.
„Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme, kiemelten az elítéltek és az egyéb jogcímen fogvatartottak emberi méltóságának a tiszteletben tartása érdekében, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának és az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése céljából” – ezzel a szándékkal alkották meg 2013-ban a büntetés-végrehajtásról szóló törvényt. Ez jól hangzik, csak az a baj vele, hogy egy olasz antifasiszta tanárnőt, aki a becsület napjának csúfolt tavalyi szélsőjobbos tüntetésre érkezett társaival Budapestre – amit valószínűleg az idén is megrendeznek – , már lassan egy éve embertelen körülmények között tartják fogva..
Az ellene felhozott vád persze súlyos, mert állítólag azért jöttek, hogy fasisztának vélt személyeket bántalmazzanak. A tanárnőt azért bűnszervezetben elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés miatt citálták bíróság elé, és ennek büntetési tétele 24 év is lehet. Az ügyész ezzel szemben „mindössze” 11 évre tett javaslatot, de az előkészítő ülésen a nő – akinek a védelmét ügyvédi irodám látja el – tagadott, ezért következik az érdemi bírósági tárgyalás májusban.
Most vonatkoztassunk el a konkrét bűncselekménytől, mert az eset megítélése a bíróság dolga, és nem a politikáé, s nem Gulyás Gergely miniszteré (lásd később). Magam több fórumon is inkább arra hívtam fel a figyelmet, hogy a magyar szabályozás ellentétes lehet a hazai és a nemzetközi joggal. Kezdjük az elején: a tanárnőnek fél évig nem biztosították a családjával való kapcsolattartás jogát, holott erre minden fogva tartottnak joga van. Emellett a büntetőeljárási törvény szerint „senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri”, mert mindenki jogosult az anyanyelve használatára, beleértve azt is, hogy a teljes nyomozati anyagot olaszra fordítva rendelkezésére kellett volna bocsátani. Ez sem történt meg maradéktalanul.
Azt pedig nem is kell bizonygatni, hogy a magyar börtönviszonyok nem tekinthetők emberségesnek. Ez akkor is igaz, ha a büntetés-végrehajtás egyik vezetője szerdán hevenyészett sajtótájékoztatón mutatta be, hol helyezték el a Gyorskocsi utcai börtönben az olasz nőt. Lapostévé, külön mosdó – ez már-már szinte luxus. Csakhogy a sajtóban elérhető képek szerint egy nem tágas zárkába négy emeletes ágyon nyolc nőt zsúfoltak össze. Lehet, hogy patkányok tényleg nincsenek, amire Ilaria Salis cellatársa panaszkodott, de Kovács Mihály bv. ezredes, a BVOP Fogva tartási Ügyek Szolgálatának szolgálatvezetője leszögezte, ez mégsem egy szálloda.
Nem kis cinizmussal még azt is hozzátette, nyelvi akadályokkal sem kell számolnia, mert „a zárkájában várhatóan mindenki találhat valakit, aki beszéli az ő nyelvét”. Biztosan igaza van, mert a magyar börtönnépességre mi sem jellemzőbb, mint a profi tolmácsok tömeges jelenléte. Azért az ezredes adós maradt még egy kérdéssel: vajon rendelkezésére áll-e a nyolc nőnek a személyenkénti szabad mozgástér, amit az Emberi Jogok Európai Bírósága követelményként fogalmazott meg?
Ami talán még szebb, hogy ezt a vékonyka nőt a derekán elhelyezett övhöz rögzített kézbilincsben, és szintén bilincsbe vert lábbal kísérték vezetőszáron a bírósági tárgyalásra. Mintha egy veszélyes, terroristakiképzésen átesett tömeggyilkosról lenne szó, akitől bármi kitelhet. Ennyire veszélyes lenne – vagy csak a sajátos „díszletekkel” meg akarták alázni? Mindenesetre megtörni nem lehetett, mert kedvesen mosolygott a hallgatóságra a tárgyalóteremben.
Létezik egy 2014-es IM-rendelet, amely a mozgáskorlátozó eszközök alkalmazásáról is szól. E szerint az efféle eszközökről szóló intézkedést „az érintett elítéltre vonatkozó adatok és információk alapján kell meghozni, amelynek során figyelembe kell venni az elítélt biztonsági kockázati besorolását és a kockázatelemző és értékelő összefoglaló jelentés tartalmát is. A mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása során különös tekintettel kell lenni a törvényes bánásmód és az emberi méltóság tiszteletben tartására”. Ugyanez igaz azokra, akik gyanúsítottként a bv. őrizetében vannak és őket elő kell állítani.
Bizonyára hosszas mérlegelést igényelt a fegyintézet parancsnokától, hogy ilyen biztonsági intézkedést rendeljen el. Ügyvédként az általános tapasztalatom az, amit számos kollegám meg tud erősíteni, hogy erről nem gondolkodnak, hanem biztosra mennek. Akit talpig vasba vernek, az bizonyára nem okoz gondot. A büntetésvégrehajtási törvény preambuluma meg nem érdekes: mit számít az emberi méltóság tiszteletben tartása, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma? Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a bíró kérheti a bilincs eltávolítását a vádlott kezéről, a lábbilincs és a vezetőszíj viszont a bv. belső szabályai szerint marad.
Mellesleg még az is előfordult, hogy egy össze-vissza bilincselt gyanúsított rendőrségi kihallgatása elhúzódott, ezért élelemről kellett a számára gondoskodni. A béklyóitól azonban az étkezés idejére sem szabadították meg. Mindenki fantáziájára bízzuk, a derekához bilincselt kézzel vajon hogyan fogyasztotta el a börtönmenüt. Alapvetés: a letartóztatás nem lehet előre hozott büntetés, hiszen a jogerős ítélet meghozataláig mindenki ártatlannak minősül. Ehhez képest kegyetlenebbül bánnak a gyanúsítottakkal, mint az „igazi” rabokkal. Hol jelenik meg az emberi méltóság védelme?
Mindezek után talán érthető, hogy Ilaria Salis letartóztatása, illetve az utána történtek miatt nemzetközi botrány alakult ki. Az olasz külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, a külügyminiszterek is beszéltek egymással, majd sajtóhírek szerint ezzel kapcsolatban Giorgia Meloni olasz miniszterelnök maga hívta fel támogatóját, Orbán Viktort. Az il Giornale olasz lap azt írja, a nőt olyan bűncselekmény gyanújával tartják fogva már lassan egy éve, amiért Olaszországban talán csak házi őrizet járna. Kifogásolják azt is, hogy „egy európai uniós országban” a tanárnőt „láncra verték”, vagyis kéz- és lábbilincsben, pórázon vezették elő a bíróságon. A lap szerint a vádlottat „elfogadhatatlan körülmények között” tartják fogva, „elszigetelve”, és több mint hat hónapig nem tudott kapcsolatba lépni a családjával.
Az ügy mögött Magyarország lejáratásának a célja húzódik meg – hangoztatta Gulyás Gergely miniszter a pénteki Kormányinfón. Szerinte ugyanis egy antifasiszta bűnözői csoporttal kapcsolatban jelentek meg valótlan állítások. Szerencsére nem vitatta, hogy még az ilyen „állati ösztönök” által vezérelt elkövetőket is megilleti a fogva tartásuk során az emberi méltóság joga, ami a miniszter szerint az olasz tanárnő esetén sem sérült. Valaki tehát hazudik. A miniszter minősítése egyébként vérlázító, és jobban tette volna, ha hallgat. Már csak azért is, mert a megnyilatkozása egy független hatalmi ág, az igazságszolgáltatás szuverenitását sérti, amire egyébként Magyarország olyan érzékeny. Talán a független bíróságra kellene bíznia, hogy megítéljék, az „állati ösztönök” vezérelte antifák ténylegesen mit követtek el, és az eljárás során az emberi jogaik miként érvényesültek.
Hát ennyit a magyar igazságszolgáltatás működéséről. Aminek teljesen függetlennek kell lennie a politikai szereplőktől.
Mindezzel kapcsolatban nyilatkoztam többek között a Szabad Európa internetes portálnak, valamint a Heti TV Pirkadat című adásának, és számos érdeklődő külföldi médiumnak.
(Fotó: Czerkl Gábor Blikk – talpig vasban az olasz tanárnő)
