Nem először állítom, hogy a jelenlegi torz választási rendszerben az ellenzéknek akkor van esélye a budapesti kerületekben és a nagyobb lélekszámú városokban a polgármesteri tisztség, illetve a helyi képviselői mandátumok többségének megszerzésére, ha a Fidesszel szemben egyetlen közös jelöltet állítanak. A Civil Választási Bizottság elnökeként ezért egyeztetésre hívtam mindazokat, akik úgy vélik, megállapodás hiányában a megfelelő embereket előválasztáson kellene megtalálni. Ez nem kötelező, ám ismereteim szerint nincs jobb demokratikus megoldás.
Gyakran ismételgetett közhely, hogy a demokratikus ellenzék bármilyen választáson csak akkor esélyes a győzelemre, ha képes közös jelölteket állítani a Fidesszel szemben. Ezeket az embereket pedig érdemes a civil aktivisták közreműködésével, az állampolgárok véleményének kikérésével megtalálni, mert így érhető el, hogy kiderüljön, ki rendelkezik valós társadalmi támogatottsággal, a győzelem esélyével. A CVB által kezdeményezett február 24-i egyeztetésen azonban csupán a budapesti V., XII., valamint XIV. kerület volt napirenden. Innen érkezett ugyanis hivatalos felkérés arra, hogy koordináljunk egy esetleges előválasztást, így ezen kerületek jelöltjeivel, jelölőszervezeteik delegáltjaival tárgyaltunk.
Az V. kerületben Kovács Alex Gábor, a Tiéd a Belváros nevű ellenzéki frakció vezetője (aki állítólag e tisztségében a DK, az MSZP és LMP támogatottságát élvezi) függetlenként indulna. A másik személy Juhász Péter, akit eredetileg a Magyar Kétfarkú Kutya Párt jelölt, majd miután a momentumos Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes visszalépett a javára, a Momentum lett a kétfarkúak helyett a jelölőszervezete. Ám Juhász személyesen nem tudott eljönni a megbeszélésre, azonban a képviseltette magát. Mindazonáltal a felek nem zárkóztak el az előválasztástól, de a technikai részletekről még vita folyik, időt kértek.
A XII. kerületben különös helyzet állhat elő: az előválasztáson preferenciális szavazással döntenék el, ki legyen a kormánypárti jelölt kihívója. Ez azt jelenti, hogy a választók szimpátia alapján mind a négy jelöltre – Kovács Gergelyre, a kétfarkúak elnökére, a momentumos Farkas Csabára, az LMP-s Kendernay Jánosra, valamint a helyi civilek támogatta Visi Piroskára – voksolhatnak, megjelölve közöttük a sorrendet annak megfelelően, hogy melyiküket tartják a legalkalmasabbnak. Abban az esetben, ha egyikük sem kap az első helyre ötven százalék plusz egy voksot, az utolsó jelöltre adott szavazatokat arányosan elosztják a többi között, és ezt addig folytatják, amíg valaki nem jut ötven százalék fölé.
Zuglóban világos a helyzet. A jelenleg hivatalban levő polgármester, Horváth Csaba, illetve az őt jelölő szervezet nem akar előválasztást. A szombati megbeszélésen nem is vettek részt, és csak levélben hivatkoztak arra, hogy az ellenzéki együttműködés alapelve szerint a regnáló polgármesterek indulnak újra közös jelöltként. Ezzel kapcsolatban érdekes a körzetben nyertes Hadházy Ákos független parlamenti képviselő különvéleménye, aki – a Zuglóért Egyesület mellett – a momentumos Rózsa Andrást támogatja. Az ellenzék részéről csak egy jelölt indulhat június 9-én – hangsúlyozza –, és megegyezés híján az előválasztást mindenképp meg kell, és meg is fogják tartani. „Ha addig nem lép vissza, a szavazólapokon Horváth Csaba nevének is szerepelni kell, akkor is, ha azon nem mer elindulni”. A CVB ezt a javaslatot megkérdőjelezte.
A bizottság ülésén rögzítették, hogy március 8-ig, vagyis három hónappal az önkormányzati választások előtt meg kell állapodniuk az ellenzéki jelölőszervezeteknek és jelölteknek arról, hol és milyen módszer szerint akarnak előválasztást tartani. Erre Budapesten is mindössze a három említett kerületből érkezett hivatalos felkérés. Más kerületekből és vidéki városokból csak jelzések, és nem határozott kérések jutottak el a bizottsághoz. A CVB senkire nem akarja rákényszeríteni magát, ez nem kötelező, csupán ajánlott segítség, mert több jelölt indítása biztos Fidesz-győzelemhez vezet, és megegyezés hiányában az előválasztásnál jobb megoldást eddig senki nem talált ki.
Az országban – a fővárosi kerületekkel együtt – egyébként nem egészen 150 település van, ahol a lakosság száma meghaladja a tízezer főt. Alapvetően ezekben tölti be pártjelölt a polgármesteri posztot, mert a kisebbek zömében a politikai szervezetek nem versengenek, hanem a lakosok többé-kevésbé elvileg külső befolyástól mentesen dönthetnek arról, hogy a helyben ismert személyek közül kinek szavaznak bizalmat.
Az érdekesség kedvéért: ma több mint 3100 település létezik, ezek közül mintegy 350 városnak minősül. A lényeg az, hogy igazából a tízezer feletti lélekszámú településeken – elsősorban a fővárosban és 23 kerületében, valamint a megyei jogú városokban – van igazi küzdelem a pártok és jelölőszervezetek között. Már nem szeretném ismételni, hogy az ellenzéknek akkor van esélye Budapesten és a nagyobb városokban a polgármesteri tisztség, illetve a helyi képviselői mandátumok többségének megszerzésére, ha a Fidesszel szemben egyetlen közös jelöltet állítanak. Országos adatok híján egyelőre csak remélni tudom, hogy a mintegy 150, tízezernél népesebb településen – ahol a lakosság csaknem kétharmada él – sikerülhet a NER ellenfeleinek akár előválasztás útján is korrekt megállapodással eredményre jutni.
(Fotó: Klubrádió)
