A készülő büntetőeljárási kódex szerint akár feleannyi büntetéssel megúszhatja a terhelt, ha nem akadékoskodik, hanem beismerő vallomást tesz és kész egyezséget kötni az ügyésszel. Így a nyomozást hamarabb le lehet zárni, s nem kell bírósági tárgyalások sorát tartani, vagyis a büntetőeljárás lényegesen olcsóbbá és gyorsabbá válhat. Ezzel mindenki jól jár.
Aki látott már amerikai krimit, annak ismerős lehet a vádalku intézménye: az ügyész és a vádlott – vagy a védője – megállapodik valamilyen kölcsönösen elfogadható büntetésben, és akkor nem kell hosszadalmas, esetenként kétes kimenetű bizonyítási eljárást lefolytatni, mert a bíró általában csak bólint az egyezségre. Az Egyesült Államok egyes tagállamaiban a büntetőügyek akár nyolcvan-kilencven százaléka is így zárul. Ennek köszönhetően marad kapacitás arra, hogy a nagyobb fajsúlyú ügyekben lebonyolítsanak egy színházi előadáshoz hasonló, gyakran esküdtszék bevonásával zajló bírósági eljárást.
Kétségtelen, hogy vádalku esetén nem tárják fel az eset összes körülményeit, s nem feltétlenül derül fény a teljes igazságra, de hogy ez pergazdaságossági megfontolásokból nem a legrosszabb megoldás, az biztos. Ez még akkor is így van, ha valaki nem azért a cselekményért ül, amit elkövetett, hanem amiatt, amiben kiegyeztek.
Magyarországon ma…
Bár gyakran vádalkuként emlegetik, Magyarországon ehhez hasonlatos jogintézmény ma nincs. A rendőrségi, illetve a nemzetbiztonsági törvény még csak azt teszi lehetővé, hogy a nyomozó hatóságok a gyanúsítottal ügyészségi engedély alapján megállapodást kössenek, ha ő más, súlyosabb megítélésű bűncselekmény felderítéséhez, illetve bizonyításához érdemben hozzájárul, vagyis „köp”. Amennyiben a nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az adott ügyben az elkövető felelősségre vonásához fűződő érdek, a büntetőeljárást nem indítják meg, illetve azt megszüntetik.
Egyértelműen az eljárás gyorsítását, illetve egyszerűsítését szolgálja viszont, hogy a terhelt pár éve lemondhat a tárgyalásról, ha a vádemelést megelőzően beismerő vallomást tesz. Amennyiben az ügyészség a kezdeményezést elfogadja, harminc napon belül vádat emel, a bíróság pedig – alapvetően a beismerő vallomásra és a nyomozati iratokra hagyatkozva – akár hatvan napon belül ítéletet hirdethet.
Ilyenkor nem kell tanúk sorát idézni, szakértőket kirendelni, hanem a bíróság az ügyész indítványára, nyilvános ülésen hozott ítélettel – a vádirattal egyező tényállás és minősítés alapján – megállapíthatja a vádlott bűnösségét. Ez nyilván gyorsabb és olcsóbb megoldás.
S hogy mit nyerhet vele a tettes? Sokat: ha például a Btk. szerinti büntetési tétel minimuma tíz év, tárgyalásról lemondás esetén a delikvens öt évvel is megúszhatja. Ugyanakkor öt helyett kettő, kettő helyett egy év börtön is kiszabható. Ez kétségkívül win-win játszma, mert az igazságszolgáltatási apparátus időt és pénzt takarít meg, a vádlott meg éveket nyerhet.
De ez még mindig nem a klasszikus vádalku. Egyrészt azért, mert a bíróságnak ez esetben is fel kell tárnia a történeti tényállást, a terhelti beismerés önmagában nem elég. Másrészt a terhelti beismerést követően nincs garancia arra, hogy az ügyész elfogadja a kezdeményezést. A "potyára" beismerés rizikója miatt a tárgyalásról lemondás nem vált népszerűvé.
… és a jövőben
A most készülő – a tervek szerint jövő nyáron hatályba lépő – új büntetőeljárási kódex viszont már csaknem az amerikai gyakorlatot hozná be. A parlamenthez benyújtott tervezet szerint a terhelt, a védője és az ügyész is jogosult lenne arra, hogy egyezség megkötését kezdeményezze. Az ügyészség az „egyezség esetén lefolytatandó eljárás érdekében a vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről” is. Már-már mintha egy krimit néznénk.
Fontos garanciális szabály, hogy amennyiben „a terhelt kezdeményezése alapján az ügyészség, vagy az ügyészség kezdeményezése alapján a terhelt az egyezség lehetőségét nem zárja ki, az egyezség megkötésére irányuló eljárásban a védő részvétele kötelező”. Az ilyen megállapodás előkészítése érdekében „az ügyészség, a terhelt és a védő a bűnösség beismeréséről és – az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti minősítését kivéve – az egyezség tartalmi elemeiről egyeztetést folytathat”.
Figyelem: a tényállás és a cselekmény minősítése nálunk nem lehet majd alku tárgya. Tehát mindenkinek azért kell vállalnia a felelősséget, amit elkövetett. Ráadásul az egyezség a bíróságot sem feltétlenül köti, de ha a jogszabályoknak megfelelt, azt jóvá kell hagynia. Ilyenkor fellebbezésnek sincs helye, s a vádlottaknak ezt tudomásul kell venniük.
Az egyezségnek különben tartalmaznia kell a bűncselekmény leírását, a terhelt beismerő nyilatkozatát, valamint a büntetést vagy önállóan alkalmazható intézkedést, amit az ügyészség határoz meg. Szóba jöhet önállóan alkalmazható intézkedés és mellékbüntetés – például vagyonelkobzás, járművezetéstől vagy foglalkozástól eltiltás – is. Emellett megállapodás köthető a bűnügyi költség viseléséről, illetve a sértett kártalanításának módjáról is.
Fonts garanciális szabály, hogy aa az ügyészség és a terhelt végül nem kötött egyezséget, a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem használhatók fel. Így az egyezség érdekében tett beismerő vallomás miatt a terhelt nem esik el az érdemi védekezés lehetőségétől a tárgyalási szakban.
„Ha az ügyészség és a terhelt egyezséget kötött, az ügyészség a jegyzőkönyvbe foglalt egyezséggel azonos tényállás és minősítés miatt emel vádat” – olvasható a tervezetben. A bíróság ilyen esetben „a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, az egyezség jóváhagyására és az ügyiratokra alapítja”, tehát nincs szükség hosszas, bonyolult és költséges bizonyítás eljárásra, azonban a terhelt beismerő vallomását összeveti a rendelkezésre álló többi bizonyítékkal.
Egészen egyszerűn fogalmazva: amennyiben a vádlott beismeri a terhére rótt bűncselekményt, az ügyészséggel megállapodást köthet arról, hogy milyen büntetést – illetve egyéb jogkövetkezményeket – tart elfogadhatónak. Ez ennyivel mindenképpen több a tárgyalásról való lemondásnál, hiszen az egyezség tárgya a szankció mértéke is.
Mindenkinek megéri
„Kaphatnék akár tíz évet, de ha egyezséget kötök megúszhatom esetleg öttel?” – teheti fel magának a kérdést az elkövető. Ez sokak számára – ha a cselekmény egyébként kétségkívül bizonyítható – nyilván nem tűnik rossz megoldásnak. És vádalku esetén is ez a helyzet, mert a büntetés mértéke a tárgyalásról történő lemondáshoz hasonló mértékben csökkenhet. Súlyosabb esetekben akár feleződhet is, és a gyanúsított pontosan tudhatja, ha egyezséget köt, mire számíthat.
„Az időszerűség és a pergazdaságosság elveinek megfelelve, az európai államok többsége eljutott annak felismerésére, hogy pragmatikus szempontok alapján érdemes eltérően kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a terhelt beismer, azokkal az eljárásokkal szemben, amelyekben a tagadó terhelt bűnösségét kell bizonyítani” – olvasható a büntetőeljárási kódex tervezetének indokolásában.
A beismerés pedig a javaslat szerint „lehetőséget teremt a terhelttel való együttműködésre, melyben valamennyi fél és a társadalom egésze érdekelt, hiszen az a hatóságok oldalán idő- és költségmegtakarítást, a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást, a sértett oldalán biztos jóvátételt eredményez, egyben azt az üzenetet közvetíti, hogy a bűncselekmény elkövetőjét valóban felelősségre vonják”.
Végtelenül egyszerűen azt is mondhatnánk, hogy a pénz beszél. Amivel nincs semmi baj, ha a sokszor az állam nyakán maradó milliós nagyságrendű bűnügyi költséget lehet megtakarítani, s az igazságszolgáltatási rendszert tehermentesíteni lehet, és ha egy büntetőpert hosszú évek helyett pár hónap alatt le lehet zárni. Amennyiben az áldozat kára is megtérül, végképp jó megoldás születhet.
Cserében a vádlott kevesebbet ül. A fogvatartási költségek csökkentésével azonban megint a költségvetés jár jól. Ráadásul sokkal nagyobb visszatartó ereje van a gyorsan kiszabott büntetésnek, hiszen erősíti azt a képet, hogy a törvény mindenképpen utoléri az elkövetőt.
