Tisztességtelen a jegyár 92-szeresét pótdíj címén kiszabni – mondta ki az óbudai bíróság. De egyelőre nem javasoljuk egyetlen bliccelőnek sem, hogy erre hivatkozással ne fizessen, mert könnyen pórul járhat. Ha az ilyen mértékű büntetés esetleg tisztességtelen szerződési feltétel is lenne, az biztos, hogy a potyautas nem ússza meg a dolgot.
Tisztességtelennek ítélte a BKK által egy bliccelő utasra kiszabott, a jegyár 92-szeresét kitevő pótdíjat a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság az Indexben megjelent tudósítás szerint. A cég gyorsan reagált, s leszögezte: ez nem tisztességtelen, egy ítélet pedig nem tekinthető konzekvens bírói gyakorlatnak. Magunk is úgy véljük, hogy egyetlen nem jogerős ítéletből egyelőre nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
Már csak azért sem, mert a bíróság abból indult ki, hogy a parkolási pótdíj jellemzően az egy órányi várakozás díjának 12-14-szerese, s 15 nap után is csak a negyvenszerese (mellesleg ez utóbbi összeg is meghaladhatja bizonyos övezetekben a 18 ezer forintot). Ezzel szemben a bliccelő utasnak a helyszínen – illetve legfeljebb két napon belül – nyolcezer, harminc napon belül 16 ezer, utána 32 ezer forintot kell fizetnie. Ez pedig a 350 forintos vonaljegy árának 22,85-, 45,72-, illetve 91,42-szorosa.
Ez vitathatatlanul elég borsos tarifa. A parkolással való összehasonlítás azonban sántít, mert nyilvánvaló, hogy célszerű súlyosabb szankciót kilátásba helyezni ott, ahol a lebukás kockázata viszonylag csekély. Csupán a nagykörúti villamosvonalon százezernél többen utaznak naponta, miközben lapinformáció szerint összesen 262 jegyellenőr dolgozik a BKK-nál.
Így alig van esély arra, hogy tetten érjék a bliccelőt, aki esetleg csak pár megállót utazik, s így könnyen megússza azt a néhány percet. Ezzel szemben az autósok a parkolókban általában sokkal hosszabb időt töltenek el, ezért a lebukás kockázata is lényegesen nagyobb. Cserében arányait tekintve valamivel kisebb a büntetés.
Ha viszont igaz, hogy a BKK a 2015-ös bírságolás után csaknem egy évig nem foglalkozott az üggyel, majd utána egyből fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett, az baj. A cég üzletszabályzata szerint ugyanis a „30 napon túli tartozás esetén az utas már a késedelmi és az eljárási díj felszámításával kapja meg a fizetési felszólítást. Ha a felszólításban megjelölt határidő is eredménytelenül telik el, a jogos követelések behajtása érdekében a BKK fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezi”.
Amennyiben tényleg nem volt felszólítás, erősen vitatható a fizetési meghagyás kibocsátásának jogszerűsége. Ettől persze a pótdíjat nem lehet megúszni, az eljárás megindításával kapcsolatos költségeket viszont – például az ügyvédi, illetve a közjegyzői díjat és más ezzel összefüggő járulékos költségeket – aligha lehet az utasra áthárítani.
Különben ugyanez a logika érvényesül a MÁV-nál is, ahol minden vonaton van kalauz. A potyautas ezért nemigen kerülheti el az ellenőrzést, ennek megfelelően aki a helyszínen vagy három napon belül fizet, megúszhatja 2600 forinttal. Harminc napig a büntetés nyolcezer forint, és ha valaki addig nem fizet, megy az írásos értesítés, de az már 12 ezer forintról plusz 1380 forint kezelési költségről szól.
Egy kétszáz kilométerre érvényes jegy ára különben 3410 forint, ehhez képest a pótdíj a legrosszabb esetben is négyszeres. Más kérdés, ha valaki csak rövidebb távon bliccel, mert egy harminc kilométeres jegy 560 forint, s akkor már 23-szoros lehet a büntetés.
Az autópályák esetében hasonló a helyzet, hiszen ott az útdíj megfizetését elektronikus eszközökkel ellenőrzik, tehát szinte megúszhatatlan a büntetés. Egy tíznapos matrica ára személyautóra 2975 forint, s ha ezt valaki elmulasztja kiváltani, a pótdíj majdnem 15 ezer forint, de még ez is csak ötszöröse az alaptarifának. Más kérdés, hogy ez harminc napon túli fizetés esetén ötszáz híján hatvanezer forint, ami már húszszoros szankció.
Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Aki felül egy buszra, beáll egy fizetős parkolóhelye, ráhajt egy fizetős autópályára, ráutaló magatartásával elfogadta a szerződési feltételeket. Mivel a szerződést a szolgáltatás nyújtója fogalmazza meg, nagy a kisértés, hogy saját magának kedvező feltételeket csempésszen a szövegbe. Az uniós joggal összhangban a magyar is jog védi a fogyasztót a tisztességtelen szerződési feltételekkel szemben. Az irányelv melléklete a tisztességtelennek tekinthető feltételeknek csupán jelzésszerű, és nem a teljes felsorolását tartalmazza. Az egyik ilyen eset, amikor „a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól aránytalanul magas összeg megfizetését követelik meg kártérítés címén”. Annak értékelése során, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen jelleggel bír‑e, vagy sem, az irányelv kifejti, hogy ezt a kérdést a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével, és a szerződés megkötésének időpontjában fennálló, a szerződés megkötését kísérő összes körülményre hivatkozva kell megválaszolni. A nemzeti bíróságnak ezért igen körültekintően kell eljárnia, szükség esetén pedig iránymutatást kell kérnie az Európai Unió Bíróságától.
Lehet halmozott szabályszegés?
Ha valamibe bele lehet kapaszkodni, az talán a késedelmes fizetés esetére kilátásba helyezett durva büntetőtarifa. A BKK a konkrét ügy kapcsán azzal érvel, hogy amikor a pótdíjat nem egyenlítik ki időben, akkor már nem csupán egy szerződésszegő magatartás, hanem annak halmozódása állapítható meg: az utas bliccelt, ráadásul a megszabott határidőn belül a fizetési kötelezettségét sem teljesítette.
Ez azonban valószínűleg így nem működik. Azzal nincs baj, ha a szolgáltató a szerződésszegő fogyasztónak kedvezményeket kínál, s lehetővé teszi, hogy aki nem váltott jegyet, de hajlandó a helyszínen vagy pár napon belül pótdíjat fizetni, az olcsóbban megúszhassa. Ezzel mindenki csak jól jár.
Ám arra hivatkozni, hogy aki bliccelt, de azért még próbálja kicsit húzni az időt, az halmozottan szerződésszegő magatartást tanúsít, valószínűleg hibás érvelés. Ha a potyautast tetten érték, teljesen jogos tőle pótdíjat követelni, mert a szolgáltatásért nem fizette meg az előre kikötött díjat, s amennyiben e kötelezettségének valaki nem tesz eleget, következhetnek a jogi lépések. Ez tipikusan a fizetési meghagyás kibocsátását jelenti.
A fizetési meghagyásos eljárás a közjegyző hatáskörébe tartozó, a pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló egyszerűsített polgári nemperes eljárás, s ha ez érintett nem él 15 napon belül ellentmondással, a követelés végrehajthatóvá válik. Ellenkező esetben a követelés csak peres eljárásban érvényesíthető.
De átkozottul nagy kérdés, hogy egy fogyasztói szerződésben – amikor a felek például egy szolgáltatóval nem egyenként állapodnak meg, hanem ráutaló magatartásukkal, így azzal, hogy felszállnak a buszra, elfogadják a „blankettaszerződést” – milyen feltételeket lehet szabni. Vajon mikor lesz egy kikötés tisztességtelen?
A Ptk. szerint egyebek mellett akkor, ha a „fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó nem teljesít vagy nem szerződésszerűen teljesít”. A pótdíjat – illetve annak összegét – önmagában nemigen lehet támadni, s azt sem, ha ebből a fogyasztó kedvezményt kap.
A 30 napon belüli pótdíjfizetési kötelezettség megszegése esetére előírt „büntetődíj” esetében azonban már vizsgálandó, hogy nem eltúlzott-e a 92-szeres szorzó a jegyárhoz képest. Itt ugyanis arról van szó, hogy az alappótdíjat bizonyos idő után megfejelik, s akár a kétszeresére emelik. Ebben az esetben egyértelműen a szolgáltató kényelmi szempontjai játszanak szerepet: ne kelljen már a fizetési meghagyással szórakozniuk túl kis értékre.
Egy ilyen kis pertárgyértékű, a kerületi, illetve járásbíróságon induló ügyben az alperes utas a marasztalás elkerülése érdekében tényleg hivatkozhat az általános szerződési feltételek tisztességtelenségére. Mivel a BKK szerződési feltételeinek esetleges tisztességtelensége, így érvénytelensége nagyon sok embert érint, a kérdést mindenképpen tisztázni kell.
Ennek legalkalmasabb módja, hogy az ügyész, illetve a fogyasztóvédelmi szervezetek a törvényszéken indítsanak közérdekű keresetet. Ilyen kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről.
Külföldön sem olcsó
Körülnéztünk: a bliccelést külföldön sem lehet túl olcsón megúszni, bár 92-szeres büntetésre nemigen van példa. Bécsben a jegy nélkül utazók 103 eurós büntetésre számíthatnak, miközben egy vonaljegy 2,20-ba kerül. Ez 46-szoros pótdíj, ami nőhet, ha valaki később fizet. Más kérdés, hogy ott 365 euróból éves bérletet lehet venni, ami a jövedelmi viszonyokat is figyelembe véve a legolcsóbb a kontinensen. És szintén nem közömbös: a közlekedési társaság a honlapján jelzi, hol várható ellenőrzés.
Berlin bizonyos tekintetben olcsóbb. A vonaljegy 2,80, de a pótdíj csak hatvan euró. Ez csak 21-szeres büntetés. A görögök szigorúbbak, ott például a metrón hatvanszoros a pótdíj, viszont mindössze 1,20 euró a jegy ára – ez nagyjából annyi, mint nálunk –, így 72 euróba fájhat a bliccelés.
Róma is olcsó: 1,50 a busz- és a metrójegy, s a potyautasnak, ha rajtaveszt, 54,90-et kell fizetnie. Öt nap után ez már 104,90, vagyis nagyjából annyi, mint nálunk a harminc napon túli fizetés a BKK-nál. Szóval nem ismeretlen az unióban, hogy a tarifa kétszeresére nő, ha valaki késve teljesít. Bár ez Rómában a jegyárhoz képest még mindig csak hetvenszeres, s nem több mint kilencvenszeres büntetés.
Svédországban 130 euró is lehet a potyautas büntetése, ami a legsúlyosabb a kontinensen. Illetve mégsem, mert Londonban még rosszabb a helyzet. Aki egyszer bliccel, annak ez csaknem ötven eurónyi fontba kerül, de ha három héten belül nem fizet, a tarifa mindjárt ennek a kétszerese. A bűnismétlők bíróság elé is kerülhetnek, és akkor a bírság akár ezer font – 1100 euró – is lehet. Nem véletlen a szóhasználat: a londoni bliccelés bűncselekménynek számít. Mellesleg egy buszjegy ára ott másfél font, szóval egy notórius potyautas több mint hatszázszoros büntetést fizethet.
(Fotó: 24.hu)
