Celebbé válni nem szabad, az egészséges exhibicionizmus viszont vállalható – véli Magyar György ügyvéd, akit a Hír TV Riasztás című műsora ezúttal nem aktuális ügyek miatt kereste meg, hanem a pályafutásáról kérdezték.
Az ismertséget a viszkis-ügy hozta meg, s utána sorra jöttek a meghívások a médiától – emlékezett vissza a Hír TV Riasztás című műsorában Péterfi Judit újságíró Magyar György ügyvédi pályafutására (az adásban a 31. perctől látható). Utána kezdett el „csavarogni” az ügyvéd a közéletben is, s nem bánja – mondta már maga Magyar György – , ha időnként megtalálja a sajtó, de azt sem, ha felismerik az utcán. Nem tartja magát azonban celebnek, ám nem vitatja, hogy van benne egészséges exhibicionizmus, de ha az krónikussá válik, abba kell hagyni – mondta.
Az egyetemet 1973-ban végezte el, és a pályafutását egy ügyvédi munkaközösségnél kezdte – és akkor meg is nősült, és mai napig a párjával él. Akkoriban pedig még mindenkinek mindenhez érteni kellett, így szerezte meg a szakmai alapokat. Az arc poeticája pedig: „csináld, amit szeretsz, szeresd, amit csinálsz”, s ehhez máig hű maradt.
Még olyan műhelytitkokba is beavatta a közvéleményt, hogy a bírósági büfé az ügyvédek számára fontos hely. Ezzel persze nem arra utalt, amit amerikai filmekben látni: a moziban kedélyesen kávézva megegyezik a védő és az ügyész a várható büntetésről. Magyar György ezzel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy polgári jogi viták esetén itt nagyobb esély lehet a peren kívüli megegyezésre, mint a tárgyalóteremben.
Arra a kérdésre, utasított-e vissza megbízást, azt mondta, keresték például a Cosma-gyilkosság ügyében, de azt nem vállalta. A vörösiszap-katasztrófa kapcsán viszont úgy gondolta, abban neki dolga van. A műsorban szóba került a Balla Irma-ügy is, ami Magyar György szerint egy nyilvánvaló justizmord. Mindvégig hitt azonban abban, hogy az igazságszolgáltatás képes az önkorrekcióra, tehát bízott az áldozat alaptalanul megvádolt fiának felmentésében.
Azt mondta magában korábban az ügyvéd, hogy amikor a hatvanat betölti, elmegy nyugdíjba, azután másként döntött. A szakma szeretete mellett az is motiválta, hogy az ügyvédi irodáját az ő személyéhez kötik, s a kollegái iránt érzett felelősség miatt sem vonult vissza.
