Magyar Ügyvéd Blog

Diploma nélküli italkereskedőből Európa díszpolgára lett

Európa alapító atyái – IV. rész

2017. december 27. - Magyar Ügyvéd

monnet.jpgDolgozott elismert üzletemberként és közgazdászként, de diplomataként és államférfiként is. Mindezt úgy, hogy sem szakképesítéssel, sem formális politikai hatalommal nem rendelkezett. Jean Monnet kizárólag saját képességeinek köszönhetően érte el azt, hogy Európa vezetői a közös célok és az együttműködés zászlaja alatt rendre felsorakoztak mögötte, s ma az Unió alapító atyái között tisztelhetjük.

Jean Omer Marie Gabriel Monnet 1888. november 9-én született a franciaországi Cognac városában. Miután tizenhat évesen abbahagyta a tanulmányait, édesapja Londonba küldte, hogy a konyakkereskedéssel foglalkozó családi vállalkozásukban dolgozzon, s már ekkor kitűnt különleges kommunikációs képességeivel. Miután elsajátította az angolt és az üzleti élet alapjait, apja 1906-ban ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára: „Ne vigyél könyveket. Senki sem tud helyetted gondolkozni. Inkább nézz ki az ablakon, beszélj az emberekkel…” Monnet elismert és sikeres italkereskedőként beutazta a fél világot: megfordult Skandináviában, Oroszországban, Egyiptomban, Kanadában és az Egyesült Államokban.

Az első világháború

A fiatalember 1914-ben jelentkezett a hadseregbe, katonai szolgálatra azonban egészségügyi okok miatt alkalmatlannak bizonyult. Hogy hazáját más módon szolgálhassa, javaslatot terjesztett a francia kormány elé az Antant hadi beszerzéseinek hatékonyabb szervezésére. Miután ötlete kedvező fogadtatásra talált, a miniszterelnök a Franciaország és szövetségesei közötti gazdasági közvetítővé nevezte ki. Monnet ekkor még csak 26 esztendős volt.

Mivel a háború évei alatt nagyfokú szakmai rátermettségről tett tanúbizonyságot, 1919-ben – mindössze 31 évesen – a frissen létrehozott Népszövetség helyettes főtitkárává választották. Apja 1923-ban bekövetkezett halálakor lemondott és visszatért szülővárosába, ahol sikeresen talpra állította az addigra veszteségessé vált családi vállalkozást. A következő években nemzetközi pénzügyi tapasztalatait kamatoztatva számos kelet-európai ország – köztük Románia és Lengyelország – pénzügyi rendszereinek átalakításában vett részt, Csang Kai-sek tanácsadójaként a kínai vasúthálózat átszervezésén dolgozott, valamint egy nagy San Franciscó-i bank gründolásában is aktív szerepet vállalt.

A második világháború

A második világháború kezdetén Monnet ismét hazájának ajánlotta fel szolgálatait, és az angol–francia koordinációs bizottság elnökeként a két ország összevont termelési kapacitásait irányította 1939-től Londonból. Ugyan 1940-ben a két ország között a nácizmus elleni harc érdekében létrehozandó teljes politikai unió kérdésében Churchillt és de Gaulle-t is sikerült maga mellé állítania, a terv végül az utolsó pillanatban elbukott, miután Pétain marsall fegyverszüneti megállapodást írt alá Németországgal.

Ezután Monnet az angol kormány szolgálatába állt. Egyik első megbízatása az Egyesült Államokba szólította, ahol feladata a háborús beszerzések felügyelete volt. Monnet mély benyomást tett az amerikai elnökre és hamarosan Roosevelt egyik bizalmas tanácsadója lett. Már jóval azelőtt, hogy az USA belépett volna a háborúba, arra ösztökélte az elnököt, hogy fokozza országa hadiipari termelését. Így vált az Egyesült Államok a demokráciák fegyverraktárává.

A Monnet-terv

Monnet 1943-ban a francia Nemzeti Felszabadítási Bizottmány tagja lett, amely ténylegesen az Algírban működő francia emigráns kormánynak felelt meg. Ekkor adott először hangot az egyesült Európáról alkotott elképzeléseinek, amely meggyőződése szerint a béke helyreállításának és megőrzésének záloga volt. A bizottmány egyik ülésén, 1943. augusztus 5-én Monnet kijelentette: „Európában nem lesz béke, ha az államok a nemzeti szuverenitás mentén épülnek újjá. (...) Az európai országok túl kicsik ahhoz, hogy népeiknek a szükséges jólétet és társadalmi fejlődést biztosítani tudják. Az európai államoknak ezért szövetségre kell lépniük egymással...” E terv megvalósítására azonban 1950 májusáig kellett várnia.

Hitler bukását követően Monnet a háború utáni francia gazdaság talpra állítása és az ország újjáépítése érdekében megfogalmazott nemzeti modernizációs és fejlesztési terv koordinátora lett. Tervének jóváhagyását és végrehajtását követően Monnet azt vette észre, hogy Európa újjáépítése és egységesítése nem olyan tempóban és nem úgy halad, ahogyan azt elképzelte.

A Schuman-nyilatkozat

Az egyre fokozódó nemzetközi feszültség közepette Monnet felismerte: elérkezett a cselekvés ideje és az egyesült Európa létrejöttét valós intézkedésekkel kell segíteni. Ezért munkatársaival nekilátott az Európai Közösség koncepciójának kidolgozásához. 1950. május 9-én kormánya nevében Robert Schuman francia külügyminiszter – Adenauer német kancellárral egyeztetve – felolvasta a később nevével fémjelzett nyilatkozatot.

A jórészt Monnet elképzeléseit és keze munkáját tükröző dokumentum központi javaslata az volt, hogy Németország és Franciaország szén- és acéltermelését teljes egészében egyetlen főhatóság felügyelje. Ennek hátterében az az elgondolás húzódott meg, hogy ha Európa két legerősebb országa megosztja a fegyverkezéshez is nélkülözhetetlen két nyersanyag termelését, akkor minden további háború elkerülhetővé válik. Mivel a tervet Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg is üdvözölte, a Schuman-nyilatkozat jelentette az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), más néven Montánunió alapjait, amit az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Unió elődének tekintünk. 1952-ben Monnet lett az ESZAK főhatóságának – az Európai Bizottság előképének – első elnöke.

Ma is élő örökség

Miután az Európai Védelmi Közösség létrehozásának gondolata 1954-ben kudarcba fulladt, 1955-ben Monnet létrehozta az Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű szervezetet. A politikai pártokat és szakszervezeteket összefogó akcióbizottság kezdeményezője lett az európai integráció olyan jelentős állomásainak, mint a közös piac, az európai monetáris rendszer, az Európa Tanács csúcstalálkozói vagy az általános szavazójog bevezetése az európai parlamenti választásokon.

Monnet 90 éves korában, 1979. március 16-án Houjarray-i házába visszavonultan halt meg. 1976. április 2-án az Európai Tanácsban összeült állam- és kormányfők az „Európa díszpolgára” címmel tüntették ki. Születésének centenáriuma alkalmából – és a francia nemzet nagyrabecsülését kifejezendő – Mitterrand elnök elrendelte, hogy hamvait a párizsi Panthéonban helyezzék végső nyugalomba. 1982-ben az Európai Parlament megvásárolta Monnet házát, ahol 1990 óta a róla elnevezett és szellemi hagyatékát ápoló egyesület működik.

Monnet haláláig azt vallotta, hogy Európa nemzeteinek a túlélés érdekében egyesülniük kell. Gyakran idézte Dwight Morrow egykori amerikai szenátort: „Kétféle ember van: azok, akik lenni akarnak valakik és azok, akik tenni akarnak valamit.” Amikor valaki elismerően megjegyezte, hogy Monnet nyilván a második csoportba tartozik, ő így felelt: „itt kisebb a konkurencia.”

A Európai Unió alapító atyáiról írott korábbi bejegyzéseinket itt, itt és itt olvashatják.

(Fotó: gettyimages.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr8013525185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása