A közszolgálati média ingyenesen köteles közzétenni az országos listát állító pártok kampányhirdetéseit. Ma azonban egyetlen szervezet keretén belül működik valamennyi állami rádió és televízió, s a politikai reklámokat a legnagyobb nézettségű/hallgatottságú csatornán kell sugározni. Ha az ellenzéknek pechje van, két sláger között kapnak majd pár másodpercet, hogy meggyőzzék a választókat, miért érdemes rájuk szavazni.
A 2013-tól hatályos választási eljárási törvény a korábbihoz képest sokkal nehezebb helyzetbe hozta az ellenzéket, hiszen megtiltotta, hogy a lineáris médiaszolgáltatóknál – magyarul a közszolgálati és a kereskedelmi rádióknál, illetve televízióknál – fizetett hirdetéseket tegyenek közzé. Ezzel együtt bevezettek egy új szabályt: a közszolgálati médiumok a kampányidőszakban kötelesek valamennyi országos listát állító pártnak azonos feltételekkel összességében 470 percnyi ingyenes reklámidőt biztosítani.
Ez így elég jól hangzik, de az ördög a részletekben rejlik. A 2014-es parlamenti választás előtt 18 párt állított országos listát, és a Nemzeti Választási Bizottság határozata szerint listánként 26 perc 7 másodperc jutott mindenkinek. Miután akkor önállóan működött a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Rádió – mindhárman zártkörűen működő nonprofit részvénytársaságként – , ezt az időt háromfelé osztották. Így az MTV, a Duna és a Magyar Rádió listánként nem egészen kilenc percet biztosított az egyes pártoknak.
Gondoljunk csak bele, mennyire lehet hatékony az a politikai reklám, amely ötven nap alatt – ennyi a hivatalos kampányidőszak – egy-egy csatornán összesen kilenc percben jelenhet meg. Ez napi nem egészen tíz másodperc! Van ennek egyáltalán értelme? Valószínűleg semmi, főleg ha az állami csatornák nézettsége egyébként sem túl magas.
Most még érdekesebb a helyzet, amivel a pártok vagy jól járnak – vagy még rosszabbul. A választási bizottság 2016 júliusában – a kvótarefendum kapcsán – kimondta: 2015. július 1-jétől a Duna Médiaszolgáltató Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság az egyedüli közszolgálati médiaszolgáltató, ezért a reklámidő megosztására nincs lehetőség. A választási eljárási törvény szabályai szerint így a „politikai reklámot a közszolgálati médiaszolgáltató a legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal bíró médiaszolgáltatásában teszi közzé”.
Most már nincs Magyar Rádió, nincs Magyar Televízió és nincs önálló Duna TV, tehát a konglomerátum legnézettebb/leghallgatottabb egyetlen csatornájának kell közzétennie a kampány során az ingyenes politikai hirdetéseket. Hogy ez melyik lesz, nem tudjuk. Lehetséges, hogy egy zenei, esetleg egy sportcsatorna? A nézettségi/hallgatottsági adatok alapján majd kiderül.
Ha a pártoknak pechje van, a Duna Médiaszolgáltató valamelyik zenei rádiócsatornája ér el legtöbb embert, ahol a hallgatókat valószínűleg igen kevéssé érdekli a politika. De nem jönnek ki sokkal jobban abból sem, ha a közszolgálati – állami – médián belül a Kossuth Rádió a legnépszerűbb, mert egy politikai hirdetés fontos eleme, hogy az emberek hitelesnek tartott arcokat is láthassanak.
Szóval a helyzet még 2014-hez képest is rosszabb lehet, mert előfordulhat, hogy az ingyenes politikai hirdetésekben látványelemeket – a média sajátosságai okán – egyáltalán nem lehet szerepeltetni. Valamivel jobb lehet a helyzet, ha a médiaszolgáltatón belül esetleg az M1 nézettsége a legnagyobb.
Ebben az esetben azt a bizonyos 470 percet ezen a csatornán kell az országos listát állító pártok rendelkezésére bocsátani. Ez 2014-hez képest esetleg kedvezőbb opció lenne, mert az országos listát állító pártok ezen az időn most csak egyetlen csatornán osztoznának. Ha mondjuk lenne 15 országos lista, akkor a kampány időszakában mindenkinek jutna több mint fél óra, vagyis nagyjából napi fél perc.
Erre persze nem érdemes bazírozni, mert a közszolgálati médiumok nézettsége meglehetősen alacsony, és ha az M1-en egy hírműsort 100-150 ezren néznek, az már az MTVA saját adatai szerint is kivételesen jó eredménynek minősül. Lehet, hogy ennél még az is szerencsésebb volt, amikor a Kossuth Rádió, az M1 és a Duna TV között oszlottak meg a politikai hirdetések?
Mindazonáltal a közszolgálati médiától nem lehet sokat remélni. De a kereskedelmi csatornák sem biztosítanak nagy publicitást, mert a kampány során politikai hirdetést ezek is csak ingyenesen tehetnek közzé, s 2014-ben erre egyik sem vállalkozott. A 2016-os népszavazáskor viszont beszállt a kampányba az ATV és a TV2 is.
Most az RTL Klub jelezte, hogy kész a listát állító pártoknak ingyenesen és azonos feltételek mellet hirdetést közzétenni, s ugyanígy döntött az ATV is. A „politikai reklámok közzétételére szánt, az egy médiaszolgáltatásra eső időtartamot a médiaszolgáltató határozza meg, de az nem lehet kevesebb, mint az egy közszolgálati médiaszolgáltatóra eső időtartam fele” – tehát ha az RTL Klub és az ATV reklámidőt biztosít az országos listát állító pártoknak, erre legkevesebb 235 percet kell szánniuk. Számoljunk: ha lesz 15 jelölőszervezet, az ötvennapos kampányidőszakban csatornánként mindenki kap 15 percet, vagyis napi 18 másodpercet.
Van még valami, ami a pártok dolgát 2014-hez képest is nehezítheti. Akkor a jogszabályok csak azt írták elő, hogy a nyomtatott és az internetes sajtó kizárólag akkor tehet közzé politikai hirdetést, ha a listaárait előzetesen közli. Most belépett egy új feltétel, amiről elsősorban a Jobbik tudna mesélni.
Óriásplakátokon a pártok csak a szokásos piaci tarifa mellett hirdethetnek, jelentsen ez bármit. A hatályos szabályozás szerint pedig nem a cégeket terheli a kötelezettség, hogy hozzák nyilvánosságra a tarifáikat, hanem majd utóbb a Állami Számvevőszék eldönti, hogy az óriásplakátokért a politikai szervezetek piaci árat fizettek-e.
Másfelől kérdéses, hogy a településkép-védelmi törvény felülírja-e a kétharmados választási eljárási törvény kampányra vonatkozó szabályait. Abban ugyanis csak az szerepel, hogy „kampányidőszakban a jelölő szervezetek és a jelöltek engedély és bejelentés nélkül készíthetnek plakátot”, s azokat csaknem korlátozás nélkül bárhol elhelyezhetik. De például „óriásplakát elhelyezését a helyi önkormányzat (…) műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból rendeletben megtilthatja”.
A jogszabályban pénzről azonban szó sem esik. Így igen valószínű, hogy a kampányra vonatkozó speciális rendelkezések a lex csicska szabályainál nyomósabban esnek latba. Ami persze elsősorban a Fidesznek kedvez, hiszen a párthoz közel álló reklámcégekkel tetszőleges – utóbb soha ki nem deríthető – áron köthetnek majd szerződést.
A zoom.hu értesülése szerint ráadásul decemberig a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó céghez tartozó felületeken kívül minden plakáthelyet lekötött a Fidesz. S a tekintetben sem lehet kétsége senkinek, hogy – amint azt 2014-ben láttuk – a közösségi közlekedés járművein sem jut majd hirdetési lehetőség az ellenzéknek.
Így – az egy állami és két kereskedelmi csatorna kínálta napi pár másodperces ingyenes reklámidők kívül – jószerivel maradnak a szórólapok, a közösségi média kínálta lehetőségek, s tetszés szerint tarthatnak a pártok választási gyűléseket. Nagyjából ennyi. Most a demokratikus oldal – és ez a Jobbikra is igaz – megmutathatja, hogy lehet-e gúzsba kötve táncolni.
