„Ami most van, már nem is a Kádár-korszakot idézi, amikor az volt a jelszó, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Most ez úgy van, hogy aki nincs velünk, az egyszerűen nem létezik” – ezt Dés László zeneszerző nyilatkozta tavaly nyáron.
Nagy megtiszteltetés, hogy Siófok és a somogyi 4-es számú választókerület többi településének civiljei úgy döntöttek, hogy engem javasolnak az április 8-i parlamenti választáson egyéni képviselőjelöltnek. Azt gondolom, minden elismerés megilleti az MSZP helyi alapszervezetét, mert ezt a kezdeményezést tudomásul vette, s egyhangúan támogatta, ugyanakkor külön köszönettel tartozom azért, hogy a párt Somogy megyei elnöke, Harangozó Gábor visszalépett a jelöltségtől a javamra. S persze mindazon szervezeteknek hálás vagyok amelyek készek engem támogatni.
Nem idegen számomra ez a vidék, hiszen szinte minden szabadidőmet évtizedek óta a Balaton partján töltöm, együtt élek az ottani emberekkel, s nyilván ennek tudható be, hogy Zamárdi díszpolgárává választottak. A tó a második otthonom, és meggyőződésem, ha képviselővé választanak, a helyi lakosság érdekében is sok mindent tehetnék, hiszen a Fidesz jelenlegi képviselője ígért Siófoknak elkerülő utat, új városházát, uszodát és stadiont, de ezekből nem valósult meg semmi. Ezekért az ügyekért is kész leszek kiállni a parlamentben.
De ennél most sokkal többről van szó. Gőgős Zoltán, az MSZP elnökhelyettese mondta korábban, hogy az ember általában kétszer veszi fel az ünneplő ruháját: az esküvőjére és temetéskor. Az esküvőmet már 45 esztendeje megtartottuk, s éppen április 8-án lesz a házassági évfordulónk. Az a nap tehát a számomra mindenképpen kivételes lesz, miközben azt nem tudhatom, hogy az évforduló teszi-e azt rendkívüli alkalommá vagy a kormányváltás is egyben, mindazonáltal bízom benne, hogy kettős ünnepben lehet részem.
Gőgös Zoltán barátom fordulatára visszatérve: az emberek temetésre is felveszik az ünneplő ruhát. Amit akár minden nap viselhetnénk, hiszen gyászolunk, mert a jogállam halálára emlékezünk. Még remélem azonban, hogy csak klinikai halottról van szó, mert a Fidesz nem tudta végképp megsemmisíteni az egyik legnagyobb ellenségét, a demokráciát. S hogy ez ne is következzék be, ahhoz szükség van a felelős állampolgárok közreműködésére, vagyis arra, hogy minél többen ismerjék fel április 8-a jelentőségét, és menjenek el szavazni.
Ehhez persze arra is szükség van, hogy egyértelmű választási lehetőséggel szembesüljenek: az ellenzéki oldalon csupán egyetlen jelölt legyen, mert létrejöhet akárhány összefogás, kis és nagy szövetség, ha azok egymás ellen indulnak, egyiknek sincs esélye – és gąyőz a Fidesz. Egyesek szerint lehet más a politika, de ha nincs összefogás, csak az derülhet ki, hogy egyelőre mégsem lehet más.
„Ami most van, már nem is a Kádár-korszakot idézi, amikor az volt a jelszó, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Most ez úgy van, hogy aki nincs velünk, az egyszerűen nem létezik” – ezt Dés László zeneszerző nyilatkozta tavaly nyáron. Korábban a Rákosi Mátyásnak tulajdonított kijelentés még úgy szólt, hogy aki nincs velünk, az ellenünk. A Fidesznek sikerült ennél is továbblépnie.
Meggyőződésem szerint nem most van itt az ideje annak, hogy egyenként mutassuk meg, milyen szépek okosak és ügyesek vagyunk – miközben külön-külön akár tényleg szépek, okosak és ügyesek lehetnénk. Ám aki most a személyes vagy pártja politikai érdekeit helyezi előtérbe, az nem ért semmit az egészből, s igazából nem akarja a változást. Annak pedig könnyen az lehet a következménye, hogy a tetszhalott demokrácia végképp kimúlik, és esélyünk sem lesz rá, hogy belátható időn belül életet leheljünk bele. Johann Wolfgang von Goethe írta egykor: „Aki a demokráciában alszik, az diktatúrában ébred”. Könnyen így járhatunk mi is.
Nem mellesleg hamarosan egy másik évfordulóról is megemlékezhetem: szintén nemsokára 45 esztendeje annak, hogy az ügyvédi pályára léptem. Az egyetemet 1973-ban fejeztem be, s életem első munkahelye egy ügyvédi munkaközösség volt, ahol gyakornokként – ügyvédbojtárként – kezdtem, és ott mindent meg kellett tanulni. Nem volt még akkor divatban a szakosodás, így szilárd szakmai alapokra tehettem szert, mert polgári és büntetőügyekben egyaránt kellett bizonyítanom.
Az az időszak azért is rendkívül fontos volt az életemben, mert azt is el kellett sajátítanom, miként lehet gúzsba kötve táncolni. Az ügyvédség mozgástere ugyanis eléggé behatárolt volt, mert hellyel-közzel élt még a sztálini doktrína, amely szerint a jog a hatalom hűséges szolgálóleánya. Az akkori tapasztalataimat sajnos most is hasznosíthatom, hiszen ezt a gondolatot a Fidesz maradéktalanul magáévá tette, mi több, túl is teljesítette. Gondoljunk csak arra, miként próbáltak a parlamenti kétharmad birtokában visszamenőleges hatállyal jogszabályokat alkotni.
Ha pedig az Alkotmánybíróság közbeszólt, a szándékaikat gyorsan az alaptörvénybe foglalták, hogy ez a testület se tehessen többé keresztbe a kormányzati törekvéseknek. Azután a miheztartás végett a Fidesz a kétharmad birtokában 2012-ben egyoldalúan öt új alkotmánybírát delegált a korábban tizenegy fős testületbe – akkor egy státus betöltetlen volt –, így elérték, hogy a kormányoldalhoz köthető emberek többségbe kerültek, s azóta már attól sem nagyon kell tartani, hogy a hatalom számára érzékeny ügyekben Orbán Viktor számára kellemetlen döntések születnek.
De a sor még folytatható, hiszen módosították a független ellenőrző intézmények vezetőinek kinevezési szabályait, pártpolitikust ültettek az Állami Számvevőszék, a Legfőbb Ügyészség, meg a Médiahatóság élére – miközben a médiatestületnek egyetlen ellenzéki tagja sincs –, s az Országos Bírósági Hivatal vezetője Orbán leghűségesebb fegyverhordozójának a volt felesége.
Nem mellesleg átírták a választások és a kampányfinanszírozás szabályait, s a Fidesz érdekeinek megfelelően alakították ki az országgyűlési egyéni választókerületek határait. Az egyfordulós választási rendszer bevezetésének következményei pedig közismertek, hiszen az ellenzéki pártok – ha valóban a siker reményében akarnak indulni – a tényleges erőviszonyok ismerete nélkül kénytelenek valamiféle előzetes együttműködésre törekedni, míg korábban ezt megtehették az első forduló után is, amikor pontosan lehetett tudni, hogy mekkora az egyes jelöltek támogatottsága. Ráadásul most a pártok abban érdekeltek, hogy minél több jelöltet indítsanak, mert százmilliókat kereshetnek kampánytámogatás címén.
És ez még messze nem minden, amit gyakorló jogászként elfogadhatatlannak tartok, gondoljunk csak a közbeszerzési eljárások körüli anomáliákra – nem ritkán a bűncselekmény határát súroló, a rokonok és barátok kistafírozását szolgáló súlyos visszaélésekre –, s általában a közpénzekkel való felelőtlen gazdálkodásra. Épülnek üresen tátongó stadionok, folyik az energetikai megfontolásokból is kétséges paksi bővítés, megy az igencsak vitatható Liget-projekt, s milliárdok folynak el Orbán nagy álmára: a kormány Budai Várba költöztetésére. Ezekhez képest már csak aprópénz az utasok nélkül közlekedő felcsúti kisvasút. De egy normális országban elfogadhatatlan lenne a menekültekkel szembeni gyűlöletkampány, a sorosozás, a Brüsszellel szemben vívott „szabadságharc”, miközben a magyar gazdasági növekedés legfrontosabb forrása éppen az uniós támogatás.
Kövér László 2006 októberében egy Fidesz-nagygyűlésen bűnszövetkezetnek nevezte a baloldali politikai elitet. A párt akkori választmányi elnöke – ma házelnöke – szerint pénzügyi, demokratikus és erkölcsi válság van Magyarországon, s a kormány azért ragaszkodik a süllyedő hajóhoz, mert a jelszava: „amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra. Kövér hangsúlyozta, „nem a javunkat, hanem a javainkat akarják”.
Egész életemet arra tettem rá, hogy mások jogait védjem, miközben minden lehetséges fórumon kiálltam a jogállami értékek mellett is. Mondták nekem, hogy túl sokat beszéltem róla, ezért most már ideje lenne tenni is valamit, így nem hátrálhattam meg, amikor a képviselőjelöltségem szóba került. Bár korábban azt gondoltam, hogy amikor betöltöm a hatvanat, visszavonulok, de végül másként döntöttem, mert nem akartam az ügyvédi irodában dolgozó munkatársaimat cserben hagyni.
Most pedig még nagyobb kihívás vár ránk, mert súlyos bajban van a demokrácia, ezért gyorsan orvosra van szüksége, hogy megkíséreljük visszahozni a klinikai halálból. Ezért vagyok hajlandó felfüggeszteni az ügyvédi praxisomat, mert meggyőződésem, hogy tudunk még tenni valamit, és egy sikeres pályának nem is lehetne szebb befejezése, mint a jogállam újjáélesztése. Legyen új és tisztességes választási és kampányfinanszírozási törvény, állítsuk helyre a független ellenőrző szervek tényleges függetlenségét – ezek a nagy álmaim.
Azt, hogy a képviselőjelöltség mennyi hiányzik nekem, nem tudom, de talán mások hasznára lehetek, és ez most fontosabb szempont. Úgy hiszem, John Kennedy szavai minden eddiginél aktuálisabbak: „ne azt kérdezd, mit tud érted tenni a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért”.
Meg eszembe jutott Hofi Géza dala a kiöregedett vadászkutyáról:
„Nem tudom én, mit hoz a holnap,
Új kutyák mind frissen csaholnak.
Nem tudok én mást vonítani,
Az Igazságból elveszett, az Igazságból elveszett,
Az Igazságból elveszett az I!”
Hát, ezt a betűt kellene megtalálni! Ismét Hofit idézve: „ugatni még szabad”, s ha kell – és a választók is úgy gondolják –, kész vagyok addig vonítani és ugatni, amíg az a bizonyos „I” a helyére nem kerül.
Dr. Magyar György
képviselőjelölt
