Eszméletlenül nagy átverés lehet a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozása, ami a rendszerváltozás óta a szabad sajtó elleni példátlan támadásnak tűnik. Mindenkitől előre elnézést kérünk, de – reményeink szerint közérthető módon – jogászkodni is fogunk.

Vágjunk mindjárt a dolgok közepébe: a Kaposvári Törvényszék szeptemberben nyilvántartásba vette a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt, amelynek célja, hogy a „magyar tömegtájékoztatás részét képező nyomtatott sajtó, rádió, tv, online felületeinek értékteremtő, valamint a magyar nemzeti öntudat erősödését szolgáló tevékenységét elősegítse”. Ez így első pillantásra nemes küldetésnek látszik.

Az alapítvány feladata „különösen a magyar helyi (megyei, városi, lokális) sajtó támogatása, a helyi közösségek minél teljesebb értékű tájékoztatása érdekében végzett terjesztésük és közösségépítő munkájuk fenntartása”. Tulajdonképpen még ezzel sincs baj, hiszen ki nem akarná a mind nagyobb helyi nyilvánosságot?

Azon viszont már érdemes elgondolkodni – és ez még nem a jogászkodás terepe –, hogy egy ilyen fontos küldetést vállaló szervezet székhelye miért éppen Balatonföldváron van, miközben a kuratórium tagjai kivétel nélkül Budapesten laknak. Nyilván csak a véletlen műve az is, hogy a cégbíróság augusztusban a Fideszhez közeli Liszkay Gábor új cégét, a Media Fundamentum Nonprofit Zrt.-t szintén ugyanoda jegyezte be. Erre később még visszatérünk.

Legyünk azonban nagyvonalúak, és lépjünk ezen túl. Az viszont megkerülhetetlen kérdés, hogy miként került az alapítvány tulajdonába egyebek mellett az összes megyei napilap, a sokak által olvasott Bors és Nemzeti Sport, a Magyar Idők, a Figyelő, a Ripost, a Szabad Föld, az Origó hírportál, a Mandiner, a 888.hu, meg a hallgatható Karc FM, illetve a nézhető a Hír TV, meg az Echo TV.

A válasz egyszerű, hiszen a kiadványok tulajdonosai – például a nemzet gázszerelője, Mészáros Lőrinc átmeneti médiaguru, s a Figyelőt tulajdonló Schmidt Mária – önként ajánlották fel mindezt az alapítványnak. Nagyszerű. És most jön a jog: „alapítvány nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására”. A polgári törvénykönyv tehát meglehetősen egyértelműen fogalmaz. Igaz, ott a megengedő kivétel: „alapítvány az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult”.

Ebből pedig kétségkívül az következik, hogy az alapítvány folytathat gazdasági tevékenységet, ha az összefügg az alapító legitim céljaival. Valóban ilyen lehet a „magyar tömegtájékoztatás részét képező nyomtatott sajtó, rádió, tv, online felületeinek értékteremtő, valamint a magyar nemzeti öntudat erősödését szolgáló tevékenységét elősegítse” is. Szóval nyomathatja egy alapítvány a kormánypropagandát.

De vajon miként esik egybe ez a sajtószabadságról szóló törvénnyel, amely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről”. Tényleg remélhetünk majd hiteles, gyors, pontos tájékoztatást ezektől az alapítványi médiumoktól?

Nyilván nem, de ez a követelmény egy alapítványon nehezen kérhető számon. Miként az sem, hogy torzítja-e a versenyt, ha bizonyos területeken piaci túlsúly érvényesül. Mellesleg a Gazdasági Versenyhivatal szerint 2010-ben a Ringier és az Axel Springer egyesülése után az új cég a magyar napilappiac 48 százalékát ellenőrizte volna, és ezzel jelentős fölényre tehetett volna szert a hetilapok esetében is, ezért ezt az egyesülést nem engedélyezték.

A versenyhivatal előtt van most a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány bejelentése egyebek mellett az Opus Press, az Echo TV, a New Wave Media Group és a Magyar Idők Kiadó feletti irányítás megszerzéséről. A tranzakciót november 28-án jelezték, s ennek eredményeként az alapítvány közvetlen egyedüli irányítási jogot szerezhet például az összes megyei lap, illetve több más médium felett, s ezzel a korábban kifogásolt 48 százalékot meghaladó, becslések szerint akár nyolcvan-kilencven százalékos befolyásra tehetne szert a sajtópiacon.

A hivatalt persze ez aligha fogja zavarni, hiszen korábban azt sem kifogásolták, hogy a megyei lapok többségét a nemzet gázszerelője vette meg. Így vélhetően jöhet az alapítvány, amely a hiteles, gyors és pontos tájékoztatás jegyében valamennyi birtokába kerülő médiumot azonos, a kormány érdekeinek megfelelő tartalommal jelentetheti majd meg. Ezt már láthattuk eddig is, hiszen a megyei napilapok zöme – a helyi, politikailag semleges hírek mellett – a központilag előállított cikkeket közölte.

És megint jöhet egy kis jogászkodás: „alapítvány nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására”. Csakhogy az új fideszes sajtóbirodalom – hívják akárhogyan is – gazdasági társaságokat nyel magába, hiszen az összes sajtótermék vállalkozásként működött. Legalábbis elvileg, mert a piaci viszonyok nemigen érvényesültek, hiszen például a meglehetősen mérsékelt érdeklődésnek örvendő Magyar Idők egyetlen percig sem létezhetne kormányzati hirdetések nélkül.

Na most akkor felvetődik a kérdés: valóban a jogszabályoknak megfelelően létrehozott alapítvány az, amelynek alapítói vagyoni hozzájárulásként a gazdasági tevékenységük folytatását biztosító jogot ruházzák át? Ezzel kapcsolatban megint egy idézet a polgári törvénykönyvből: az „alapító köteles az alapítványi cél megvalósításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatást teljesíteni”.

A vagyoni juttatás lehet persze vagyoni jellegű jog is, de ha az kizárólag vállalkozási tevékenységhez kapcsolódik, oda jutunk, hogy az alapítvány csak gazdasági tevékenység folytatásával maradhat életképes. Vagyis kézenfekvő a következtetés, hogy „alapítvány nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására”.

Vagy most mégis lehet? És itt jöhet be Liszkay Gábor új cége, a Media Fundamentum Nonprofit Zrt., amely vagyonkezelőként akár gazdálkodhat is az alapítvány vagyonával. Csakhogy attól még eleget kell tenniük a jogszabályi feltételeknek, például annak, hogy az alapítvány esetleges vállalkozásaiból származó nyereséget kizárólag az alapító okiratban megfogalmazott célokra kell fordítani. Ebből így elvileg nem lehet lenyúlni semmit.

De akkor hol a haszon? Például ott, hogy az alapítványok kedvezményesen adóznak, tehát olcsóbb egy – valószínűleg veszteséges – kormányzati médiaholdingot ebben a formában fenntartani. Meg ott, hogy az alapítványi támogatásokat le lehet írni az adóból, és aki eddig nem szerette a focit – nem szállt be a tao-val –, jóváteheti a vétkét azzal, ha a kormánypropagandához járul hozzá az adóforintjainkkal. Nem is beszélve a rengeteg reklámköltségről, amely ugyancsak adómentes alapítványi adománynak minősül. 

Nemcsak politikai és tartalmi szempontok játszhattak azonban szerepet a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány felállításában, hanem komoly gazdasági, pénzügyi, adózási érdekek is meghúzódhatnak a háttérben. Egy büntetőjogász fejében – túl a fentieken – akár óhatatlanul felvetődhetne a pénzmosás gyanúja is, mert nem tudni, honnan származhatott az a pénz, amelyből eredetileg megvették azokat a médiafelületeket, amelyeket most nagyvonalúan kvázi ajándékként bevittek a holdingba.

(Fotó: 24.hu)