Hiába jelenti fel a DK csalás miatt a miniszterelnököt, mert hazudtak a magánnyugdíjpénztári megtakarítások állami lenyúlása kapcsán. Ezzel ugyan millióknak okoztak kézzelfogható anyagi kárt, de nem ugyanez történt például az áfa 27 százalékra történő emelése kapcsán is? Csakhogy senki ne az igazságszolgáltatástól várjon megoldást; a döntés a választók kezében van.

A Demokratikus Koalíció csalás miatt feljelenti Orbán Viktor miniszterelnököt, miután Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, hogy ebben a kormányzati ciklusban nem lesznek egyéni nyugdíjszámlák Az ellenzéki párt szerint „a hitegetés és zsarolás hatására” több millió ember veszítette el a megtakarításait és mára már biztossá vált, hogy ezek a pénzek eltűntek az állami rendszerben.

Amikor a kormány még 2010-ben államosította – lenyúlta – a magánnyugdíjpénztári vagyont, és részben az államadósság csökkentésére, részben a költségvetési hiány mérséklésére költött el nagyjából háromezer milliárd forintot, akkor azt mondták, a korábbi megtakarítások egyéni számlákon jelennek majd meg. Ez azóta sem valósult meg, de a kabinet szerint a jelenlegi rendszerből lehet látni, hogy ki mekkora nyugdíjra számíthat majd, és ez bőven elég, ezért nincs szükség az egyéni virtuális számlákra.

A feljelentés csak kampányfogás

Nem szabad feledni, hogy 2019 májusában európai uniós, míg októberben helyhatósági választások lesznek Magyarországon. Így a DK-s feljelentés és az ezzel kapcsolatos egyéb nyilatkozatok inkább a politikai kampány részének tekintendők, s ennek megfelelően kell ezeket értelmezni. A feljelentésnek vagy az esetleges polgári pereknek pedig sok értelme nem lenne.

Másfelől a parlament – egyebek mellett Orbán Viktor és Kósa Lajos kezdeményezésére – 2010 végén politikai nyilatkozatot fogadott el, amit érdemes szó szerint idézni.

„Az Országgyűlés a közel 3 millió kötelező magánnyugdíjpénztári tag eddigi befizetéseinek jövőbeni biztonsága érdekében kinyilvánítja, hogy:

- garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magánnyugdíjpénztári tagoknak;

- garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlára történő befizetések értékállóságát;

- garantálni kell a kötelező magánnyugdíjpénztárból az állami rendszerbe átlépők veszteségeinek jóváírását;

- garantálni kell az állami rendszerbe átlépők esetleges hozamának adómentességét, ha 2011. január 31-ig átléptek és hozamukat kivették;

- ki kell vizsgálni a magánnyugdíj-pénztári tagok befizetéseivel való gazdálkodás körülményeit.”

Szóval kétségtelen, hogy többszörösen is hazudtak. Hazudtak, mert a politikai nyilatkozatból nem lett semmi, s hazudtak akkor is, amikor a magánnyugdíjbiztosítási tagokat azzal fenyegették, hogy amennyiben nem lépnek vissza az állami rendszerbe, elveszítik az állami nyugdíjat. Azóta tudjuk, hogy az a nagyjából százezer ember járt jól, aki nem engedett a zsarolásnak, mert a befizetéseik szépen kamatoztak, s az állami nyugdíjukat sem veszítették el.

Ez tehát egy nagy átverés volt. Ráadásul mindenkit automatikusan visszaléptettek az állami rendszerbe, és azoknak kellett intézkedniük és adott esetben sorban állniuk, akik meg akarták tartani saját magánnyugdíjpénztári tagságukat. Ezek az elemek valóban megtévesztő jellegűek, félrevezetők, befolyásolásnak minősíthetők, de mindezekre feljelentést vagy polgári pert alapozni nem érdemes. Mellesleg – fura módon – mindebben a strasbourgi emberi jogi bíróság sem talált kivetnivalót.

A jogalkotással okozott kárnak nincs felelőse

A nyugdíjrendszer átalakítása egy jogszabályalkotási folyamat következménye, ezért ennek egyszemélyi felelőse, főleg büntetőjogi felelőse nincs és fogalmilag nem is lehet. A jogszabályalkotás – még ha szakszerűtlen, vagy az állampolgárok jelentős része számára elfogadhatatlan is – nem valósíthat meg bűncselekményt.

Annak, hogy egy ilyen törvény megszülethetett, elsősorban politikai és nem büntetőjogi felelősei kell – vagy kellene – legyenek. Felelősek a parlamenti képviselők, akik a törvénymódosítást megszavazták, s az Országgyűlés jogszabályalkotási tevékenysége felett alkotmányos kontrollt gyakorló köztársasági elnök, illetőleg az Alkotmánybíróságnak.

Erre tekintettel közjogi és mondhatni történelmi felelőssége van az akkori köztársasági elnöknek, Schmitt Pálnak, aki a törvényt szokásához híven aláírta és kihirdette, illetőleg annak az Alkotmánybíróságnak, amely a nyugdíjbiztosítási rendszernek az egész társadalmat érintő, átmenet és felkészülési idő nélküli, radikális átalakítását alkotmányossági és jogalkotási szempontból sem találta kifogásolhatónak.

A magánnyugdíjpénztári megtakarítások visszaperlése mindezek után nagy valószínűséggel nem vezetne eredményre. Ennek egyik oka, hogy a nyugdíjbiztosítás egy társadalombiztosítási jogviszony, ami az állam és az ellátottak között jött létre. Ez tehát nem olyan szerződés, ahol a felek egyenjogúak, és az akaratszabadságuk érvényesülne. A társadalombiztosítási ellátórendszerek kialakítása, fenntartása, mindenkori működési feltételeinek szabályozása az állam feladata.

Amennyiben az emberek elégedetlenek a szociális és társadalombiztosítási ellátórendszerek működésével, illetve azok hatályos szabályozásával, akkor perek helyett az országgyűlési választásokon kellene élniük demokratikus jogukkal, ami lehetőséget teremt a számukra a hatalomgyakorlásban való részvételre. Vagyis arra, hogy kiket delegálnak a parlamentbe.

Az EP-választás eredményének ugyan alig lesz befolyása a hazai politikai viszonyokra, de lehet üzenni a jelenlegi hatalomnak. Akinek nem tetszik, hogy a Fidesz 2010 óta leépítette a demokrácia alapjait, a fékek és ellensúlyok rendszerét, s a magánnyugdíjpénztári befizetések mellett „lenyúlta” a végrehajtó hatalom számára kellemetlen független ellenőrző intézményeket is – az Állami Számvevőszéktől az ügyészségig szinte mindent –, most üzenhet. Mindenkit arra bíztatunk, hogy ezúttal tessenek elmenni szavazni!

(Fotó: napi.hu)