Bő két hete van már csak az európai parlamenti választásra listát állító kilenc pártnak arra, hogy éljen az állami média által biztosított ingyenes reklámidővel. Ez a Nemzeti Választási Bizottság múlt heti határozata szerint listánként 33 perc húsz másodperc. A Fidesz-propagandára viszont egyetlen híradóban is négy percet ad a „köztévé”. Tényleg ez az esélyegyenlőség?

A közszolgálati médiaszolgáltató az éves átlagban legnagyobb közönségaránnyal bíró csatornáin, tehát a Duna TV-én és a Petőfi rádióban egyenlő arányban köteles összesen háromszáz percet biztosítani az EP-választáson listát állító pártoknak. Ezek közzétételét naponta három alkalommal, a 6–8, 12–14 és 18–20 óra között kezdődő idősávokban, megszakítás nélkül kötelesek biztosítani.

De számoljunk egy kicsit. A hivatalos kampány április 6-án – tehát a választást megelőző ötvenedig napon – kezdődött, s ettől kezdve köteles lenne az állami média ingyenesen közzétenni a pártok politikai hirdetéseit. Ehhez képest az NVB nem kapkodott, mert csak május 2-án döntött a műsoridő felosztásáról.

Mellesleg ebből a határozatból csak annyi derül ki, hogy a legnézettebb audiovizuális szolgáltató a Duna TV, azt meg csak sejteni lehet, hogy a rádiók közül a Petőfi a leginkább hallgatott adó (informális csatornákon keresztül értesültünk arról, hogy a pártokat tájékoztatták erről). Szóval ezen a két csatornán kapnak a választáson résztvevő szervezetek egyenként nem egészen 17 percet, tehát naponta – ha az NVB május 2-i döntésétől számolunk – 44 másodpercet. A két csatornán együtt ez már majdnem másfél perc!

Ha egy politikai szervezet élni kíván azzal a lehetőségével, hogy mindhárom, a törvényben meghatározott idősávban és mindkét csatornán akar üzenni a választóinak, akkor egy-egy reklámspotra nagyjából 15 másodperc jut. S hogy még teljesebb legyen a kép: ezeket a reklámokat egységes blokkban kell sugározni, s ember legyen a talpán, aki a gyors egymásután lefutó pár másodperc alapján tényleg döntési helyzetbe kerülhet.

A kereskedelmi médiumok közül egyébként kizárólag az RTL Klub vállalta, hogy ingyen sugározza az EP-választásra listát állító pártok üzeneteit, csakhogy náluk az erre fordítható maximális műsoridő 150 perc. A kilenc listára így 16 perc negyven másodperc esik, s ha valaki a választásig hátralevő időben minden nap csak egyszer akar jelentkezni, ez alkalmanként akkor is jóval kevesebb egy percnél.

Ráadásul senki nem mondhatja meg – s ez az állami és a kereskedelmi médiumokra is igaz –, hogy a reklámspotját mikor sugározzák; a választásra naponta csak egyszer van lehetőség maximálisan harminc másodperc időtartamban. Hát akkor tessék összerakni, miként néz ki ma az ellenzék lehetősége a médiakampányban.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az MTVA hírműsorai miként működnek. Csak kíváncsiságból megnéztük az M1 május 8-i, 16 órakor sugárzott híradóját. Az első hír szerint a miniszterelnök szerint minden uniós államban az első kérdés a migráció ügye – ami a Fidesz kampányának központi eleme. Ez a legfontosabb tétje szerinte az EP-választásnak. A kormánypárt kommunikációs igazgatója utána ekézte Frans Timmermanst, aki állítólag a bevándorláspárti baloldal csúcsjelöltje. Utána a külügyminiszter is a bevándorlásról beszélt, s a műsorból eddig eltelt négy perc. Csak ezt követte, hogy Orbán Viktort végre fogadja az Egyesült Államok elnöke.

Igaz, nagyjából száz, papíron, illetve interneten megjelenő sajtótermék is bejelentkezett az ÁSZ-nál, hogy az előre megadott tarifa szerint kész politikai hirdetést közzétenni. Csakhogy ezek nagyobbik része kis példányban elérhető helyi médium, a nagyobbaknál pedig több millió, de akár tízmillió is lehet egy teljes oldal ára egyetlen megjelenésre számítva. Ezt meg ki tudja megfizetni a kormánypártokon kívül?

Érdekes különben, hogy a kormányközeli Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet, meg az Origo hiányzik a sorból. Szóval ők még pénzért sem támogatnák az ellenzék kampányát.

Mindezek után fecseghetünk az esélyegyenlőségről, meg a választások tisztaságáról. Csak minek...

(Fotó: 24.hu)