Magyar Ügyvéd Blog

Polgármesteri szabadságmegváltás: ha törvényes is, de végtelenül tisztességtelen

2019. december 03. - Magyar Ügyvéd

piko.jpgTöbb milliót követelnek az őszi önkormányzati választáson bukott egyes polgármesterek azon a címen, hogy évek óta nem vették ki a szabadságukat. A képviselő-testületek felelőssége, ha ezt esztendőkön át ennyiben hagyták. A munka törvénykönyve egyszerű melósokra érvényes szabályozása szerint különben az időben ki nem vett szabadság elvész, és ugyanez igaz például a minisztériumi közszolgákra is. A jogalkotó nagyon melléfogott ezzel az egésszel.

Láng Zsolt volt II. kerületi polgármester 154 nap szabadságmegváltást követel bruttó 7,3 millió forint értékben. A megyei jogú városok polgármesterei között Érd volt polgármesterének, T. Mészáros Andrásnak 160 fel nem használt napja gyűlt össze öt év alatt, amiért ugyancsak 7,3 millió forintot kellene kifizetnie az önkormányzatnak. Ehhez képest Vattamány Zsolt korábbi erzsébetvárosi polgármester „csak” 118 szabadnapot nem vett igénybe, ami 5,5 millió forintot ér.

Ez így első pillantásra is elég furcsának tűnik, ami a Józsefváros új vezetőjének, Pikó Andrásnak ugyancsak szemet szúrt. Igaz, elődje csupán 83 napot nem vett ki, de ez is majdnem négymillió forint pluszkiadást jelentene az önkormányzatnak. Ezért az új városvezető a szabadságok kiadásának gyakorlata miatt vizsgálatot kezdeményezett. Jól teszi, hiszen a jogszabályi háttér meglehetősen ellentmondásos.

De nézzük a hatályos rendelkezéseket. A munka törvénykönyve (Mt.) szerint a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alap húsz nap, ami az életkortól függően emelkedi, és 45 év felett legfeljebb plusz tíz nap jár. A maximum tehát harminc nap, és ha azt valaki a tárgyévben – illetve legkésőbb a következő esztendő márciusának végéig – nem vette igénybe, futhat a pénze után.

A kormányzati igazgatásról szóló törvény talán még szigorúbb, hiszen a központi kormányzati igazgatási szerveknél és ezek területi szerveinél – ez igaz például a kormányra, a minisztériumokra, a kormányzati főhivatalokra és a központi hivatalokra nézvést – az alapszabadság szintén húsz nap. A szabadság tekintetében tehát valaki még is jobban járhat a versenyszférában, mint egy kormányzati szervnél, ahol nem életkortól, hanem a besorolástól függ a pótszabadság.

Például a kormánytanácsosnak – hivatali tanácsosnak – három, a főtanácsosnak plusz kilenc nap jár, a harminc napot pedig csak egy főosztályvezető érheti el. A közszolgáknak annyi előnye azért van, hogy ők legalább a szabadságuk felével maguk rendelkeznek, míg az Mt. szabályai szerint foglalkoztatottak évente összesen hét napról dönthetnek maguk, de azért két hét – a szombatot és vasárnapot beleértve – egybefüggően jár nekik is.

Van azonban még egy érdekes rendelkezés. A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egészen más feltételeket tartalmaz. Ez a jogszabály kifejezetten a helyi önkormányzat képviselő-testületének polgármesteri hivatala, de többek között még a Köztársasági Elnöki Hivatal, az ombudsmani hivatal, az MTA titkársága vagy a Magyar Művészeti Akadémia, valamint a kormány által intézményfenntartásra kijelölt más szerv – ilyen egyebek mellett a tankerület-felügyelet – köz-, illetve kormánytisztviselőjének szolgálati jogviszonyára terjed ki.

Ezen a területen már megint mások a szabályok. Ha mindezt nem tudták követni, nem a mi hibánk, mert mi sem értjük. Nincs ugyanis magyarázat arra, hogy ez a harmadik rendelkezés a másik kettőhöz képest teljesen eltérő szabályokat állapít meg. A közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó törvény alapján az alapszabadság 25 nap, és ha valaki vezető főtanácsos, már 39 napnál tartunk.

S ha ez még nem lenne elég, a tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a tisztviselő korábban nem adott szabadságának mértékét, amit a következő évben járó szabadsághoz számítanak hozzá. A szabadság kiadására vonatkozó igény pedig a kormányzati szolgálati jogviszony fennállása alatt ebben a körben nem évül el. Tehát lehet évről-évre görgetni a követelést.

Ugyanez igaz a polgármesterek esetén is, akik a jogszabály szerint „sajátos közszolgálati jogviszonyt” töltenek be. Tehát hiába kellene elvileg a polgármesternek a szabadságot az esedékesség évében, de legkésőbb a következő év március 31-ig kiadni, ha ez nem történik meg, a településvezető sok esztendővel később is előállhat a szabadságmegváltás igényével.

A főállású polgármester különben ugyancsak évi huszonöt munkanap alapszabadságra és tizennégy munkanap pótszabadságra jogosult, s a szabadság ütemezését a képviselő-testület minden év február 28-ig hagyja jóvá. A polgármester a szabadság igénybevételéről a testületet mindig a következő ülésen tájékoztatja.

Viszont hiába kell minden év január 31-ig a jegyző által vezetett nyilvántartás alapján megállapítani a polgármester előző évben felhasznált szabadságának mértékét, a ki nem adott napokat a tárgyévi szabadsághoz hozzá kell számítani, amit a hatályos szabályok szerint lehet görgetni. Az Mt., illetve a kormányzati igazgatásról szóló törvény ezt nem engedi, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szerint ez azonban rendben van.

Illetve nincs rendben, mert eléggé életszerűtlen, ha például egy településvezető öt év alatt a rendelkezésére álló nem egészen kétszáz napból negyvenet sem vett igénybe, tehát egy-egy esztendőben mindössze átlagosan nyolc napot töltött távol a hivatalától. Ezt a helyi képviselőknek már csak azért is szóvá kellett volna tenniük, hogy a polgármester ne dolgozza halálra magát, hanem kapcsolódjék ki, s a helyi közösség érdekében őrizze meg testi és szellemi frissességét.

Ez a jóhiszemű megközelítés. A kevésbé jóhiszemű, hogy egyes helyeken baj lehet a szabadságok nyilvántartásával, és a településvezetők a papíron soha igénybe nem vett napokkal „spájzoltak” a rosszabb időkre, mert milyen jól is jön az a pár millió, ha egyszer véget ér a pünkösdi királyság. Na ezért is igaza van Pikónak, amikor vizsgálatot kezdeményezett.

Ezen a területen valami nagyon nagy baj van, és általánoságban is igaz lehet: a helyi főhatalmat jelentő polgármestert nemigen meri a jegyző kérdőre vonni – hiszen a munkáltatójával szemben kellene fellépnie –, s a gyakran a településvezető mögött álló képviselő-testületi többség sem firtatja az ügyet. Így azután – tisztességes nyilvántartás híján – lehet sok év után huzakodni azon, mi mennyi. Más kérdés, hogy egyáltalán igazságos-e az a kivételes szabályozás, amelyre hivatkozva a polgármester több esztendő után is igényt tarthat a ki nem vett szabadság után járó pénzbeli megváltásra, mások meg nem. 

Azt sem tudni, Orbán kiveszi-e a törvényesen járó szabadságát

Orbán Viktor miniszterelnöknek negyven napnyi szabadság jár évente – mindössze egy nappal több, mint egy polgármesternek –, ami csaknem két hónap. Nem tudjuk, hogy ezt igénybe veszi-e, de legalább abban reménykedhetünk, hogy amikor búcsút kell vennie a kormányfői poszttól, ő nem tarthat igényt a ki nem vett szabadnapok után járó sok millióra, hanem be kell majd érnie a hathavi végkielégítéssel. Az se lesz persze kis összeg, de elég bizonytalan, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen mennyit keres.

A kormányfő a legutóbbi vagyonnyilatkozatában beérte annyival, hogy a havi jövedelme a „törv. szerint” alakul. Ennyit az átláthatóságról! De legalább lenne egy autója, ám szegénynek annyira sem telik. Viszont a milliárdos belügyminisztere egy 1995-ben örökölt Wartburgot is feltüntet a bevallásában. Ettől kezdve mit foglalkozunk néhány bukott polgármester pitiáner szabadságmegváltási ügyével?

A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény különben azt tartalmazza, hogy a miniszterelnök havi illetményének összege megegyezik a köztisztviselői illetményalap harminckilencszeresével. Ez most havi bruttó másfélmillió forint, de Orbán még ezt sem árulta el, miközben a Bérbarométer szerint 2,6 milliós a havi jövedelme.

Szurkolunk mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy ennek a nagy magyar abszurdisztánnak egyszer véget lehet vetni.

(Fotó: merce.hu – Pikó András a szabadságok kiadásának gyakorlata miatt vizsgálatot kezdeményezett)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr1815336440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása