A polgári jog kártérítésre vonatkozó alapelveit törné át egy fideszes politikus azzal a javaslatával, amely szerint a szegregált oktatást elszenvedő volt diákokat sérelemdíj gyanánt kizárólag oktatási, képzési szolgáltatások nyújtásával lehetne kártalanítani. De akit az általános iskolában nem tanítottak meg rendesen olvasni, azt tíz év múlva – esetleg már családos emberként – hogyan lehetne megint iskolapadba ültetni? S ez az érintetteknek valóban tényleges elégtétel lenne?

„A nem vagyoni károk megtérítésénél a kártérítés megítélésének egyetlen módja a pénzbeli kártérítés, természetbeni kártérítés alkalmazására nincs jogszabályi lehetőség” – mondta ki a Kúria hosszas jogi huzavona után a gyöngyöspatai ügyben május derekán. Vagyis ki kell fizetni az érintett diákoknak a csaknem százmilliós kártérítést. Legutóbbi blogbejegyzésünkben már utaltunk rá, hogy az iskolaőrség bevezetése a problémás gyermekek okozta helyzetek kezelésére alkalmatlan módszer, a szegregált oktatás pedig végképp elfogadhatatlan.

Na, éppen ez történt hosszú évekig Gyöngyöspatán, ahol a roma gyerekek megkülönböztetett bánásmódban részesültek: nem mehettek fel az iskola emeletére, nem járhattak napközibe, kizárták őket a számítástechnikai oktatásból, nem mehettek osztálykirándulásra, de még az úszásoktatásból is kitiltották őket. Bár a Fidesz „gyurcsányozhat”, de a jogerős bírósági verdikt szerint 2003 és 2017 között folyt szegregált oktatás a gyöngyöspatai iskolában, az elkülönítés pedig sértette a roma diákok alapjogait, ezért a fenntartó önkormányzatnak és tankerületnek mintegy százmilliós kártérítést kell fizetnie.

Kérdéses, hogy mire megy az a hatvan pernyertes gyerek azzal az átlagosan 1,6 millióval, miközben esetleg már az általános iskolában tönkretették az életüket. Tényleg ezt a pénzt sajnálja tőlük a térségnek az egykori SZDSZ-ből kiugrott fideszes képviselője, Horváth László? Aki a saját bevallása szerint „négy parlamenti cikluson keresztül számos kihívással megbirkózva” képviselte Heves megye 2. számú választókerülete lakóinak érdekeit.

Úgy fest, a gyöngyöspatai romák nem tartoznak a politikus által képviselt választók közé, különben csak észrevette volna, hogy mi folyik a településen. De nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, s az ügy talán nem is érdekelte. Emiatt nem szeretnénk pálcát törni felette, mindazonáltal nem hagyhatjuk szó nélkül: ez a választói iránt elkötelezett politikus a napokban miféle törvénymódosító indítványt nyújtott be.

Az okot persze értjük, hiszen Orbán Viktor még idén januárban maga nyilatkozta: „nem vagyok gyöngyöspatai, de hát azért, ha ott élnék, mégis megkérdezném, ez hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap”. Horváth képviselő meg értett a szóból, s tette, amit elvártak tőle.

Mentségére szolgáljon, hogy történelem-népművelés szakon szerzett diplomát. Szóval neki a jogban nem kell járatosnak lennie, de a pedagógiában igen. Így a mindenhez is értő hályogkovács felelőtlenségével nyújthatott be indítványt a köznevelési törvény módosításához, amely szerint ha „a nevelési-oktatási intézmény a gyermeket, tanulót a neveléssel-oktatással összefüggésben személyiségi jogában megsérti, arra a Polgári Törvénykönyv sérelemdíjra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a bíróság a sérelemdíjat oktatási, képzési szolgáltatásként határozza meg”.

Ezzel viszont áttöri a polgári törvénykönyv kártérítésre vonatkozó alapelveit, amelyek szerint a „törvény tiltja a jogellenes károkozást”, s ha ez mégis bekövetkezik, azt az okozó köteles megtéríteni. A képet tovább árnyalja, hogy akit „személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért”, és a díjra való „jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges”. A sérelemdíj mértékét „a bíróság az eset körülményeire (...) tekintettel, egy összegben határozza meg”.

A szegregált oktatás pedig kétségkívül a személyiségi és alapjogok súlyos – adott esetben egész életre kiható – sérelmét jelenti, amit a hatályos szabályok szerint konkrét összegben meghatározott sérelemdíjjal kell kompenzálni. Másként nem is lehet, mert az alapfokú oktatásban elszenvedett joghátrányt képtelenség „természetben” ellentételezni.

Horváth László ezt talán nem érti, de a javaslatának egészen különös következményei lehetnének. Ha a Fidesz úgy dönt, a személyiségi jogok megsértése esetén az „elkövetőnek” nem kell fizetnie, hanem leírhatja százszor, hogy szégyelli magát.

Ennél sokkal többet talán az sem érne, ha a hátrányos megkülönböztetést szenvedett, ma már huszonéves fiatalokat ismét iskolapadba kényszerítenék, bár azt saját akaratukból a kártérítésként járó pénz birtokában akár meg is tehetnék. A legnagyobb baj persze az, hogy ezeket a hátrányos megkülönböztetést szenvedett embereket utólag képtelenség bármilyen módon is normálisan kárpótolni. Horváth képviselőnek már csak egykori pedagógusként is érdemes lenne elgondolkodnia ezen, és ha a tisztesség halvány nyomait felfedezi magában, gyorsan vonja vissza a javaslatát.

(Fotó: Paval Bogolepov / Népszava)