Az ellenzéknek tilos, de a kormány szabadon visszaélhet a személyes adatainkkal

2020. június 28. - Magyar Ügyvéd

konzulta_cio.jpgNyolcmillió választópolgár kapta kézhez az újabb nemzeti konzultációs kérdőívet, s vagy kétmillió nyugdíjasnak kézbesített a posta névre szóló propagandakiadványt. A kormány szabadon garázdálkodhat az állami adatbázisokban, ha pedig az ellenzék gyűjti az íveket, az tényleg súlyos adatvédelmi aggályokat vet fel? Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek.

Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság elnöke megkongatta a vészharangot: a konzultációs ívek begyűjtése alkalom is lehet ahhoz, hogy választói adatbázist építsenek ki. Egyébként nagyjából az összes ellenzéki párt csatlakozott a Szél Bernadett és Hadházy Ákos nevéhez fűződő kezdeményezéshez: a legújabb, „A TE ORSZÁGOD. A TE HANGOD.” címet viselő – a korábban megszokottaknak megfelelően álkérdéseket tartalmazó – kérdőíveket ne a szemétbe dobjuk, hanem juttassuk el hozzájuk.

A képviselők szerint a nemzeti konzultáció csak propagandaeszköz, viszont alkalmatlan a valódi társadalmi párbeszédre, hiszen nem az országot érintő legfontosabb ügyekről szól. Mellesleg korábban a kormány bizonyítékok nélkül mondott be mindenféle számokat arról, hányan küldték vissza az íveket – volt, amikor 2017-ben Soros György volt a célpont, s kétmillió feletti eredményről adtak számot –, és a gyűjtés most legalább arra jó lehet, hogy az ellenzék is előálljon valamilyen adattal, amelyből kiderül, hányan biztosan nem akarnak „konzultálni” a kormánnyal.

Péterfalvinak azonban akár igaza is lehet, mert ha valaki azt a borítékot, amelyen feladóként „MAGYARORSZÁG KORMÁNYA” szerepel, felbontás nélkül adja át bárkinek, akkor kiszolgáltatja a személyes adatait: a nevét és a lakcímét. Ezek viszont kifejezetten az érintett hozzájárulása alapján vagy törvény az adatkezelő jogszabályokban meghatározott feladatainak ellátásához szükséges mértékben kezelhetők.

Van ugyanakkor az adatvédelmi törvényben egy gumiparagrafus: más a helyzet, ha a „személyes adatot az érintett kifejezetten nyilvánosságra hozta és az az adatkezelés céljának megvalósulásához szükséges és azzal arányos”. Lehet persze jogászkodni, hogy mit jelent a „kifejezetten nyilvánosságra hozta” fordulat, s mit az esetleges későbbi adatkezelés. Amúgy Hadházyék jelezték: eszük ágában sincs bármiféle adatfeldolgozásba fogni, de ez persze csak egy ígérvény.

Ami viszont biztos: abba nem lehet belekötni, ha a levélcsomagból – amely három lapból áll – kiveszik azt az oldalt, amely a címzett nevét és lakcímét tartalmazza. A maradékkal már mindenki azt kezd, amit akar. Illetve mégsem, mert Péterfalvi szerint az is problémás lehet, amennyiben valaki postai úton küldi el az íveket a gyűjtőknek, és a borítékon szerepelnek a feladó adatai.

Az adatvédelmi hatóság elnöke itt már a józan ész határait feszegeti, mert ilyen alapon egyetlen politikai szervezetnek sem küldhetnénk papíralapú vagy elektronikus levelet. Különben azt kockáztatjuk, hogy a nevünk és a címünk valamilyen titokzatos adatbázisba kerül. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk a sokat emlegetett fideszes Kubatov-listára! Az valamiért nem fájt senkinek?

Másfelől a kormány úgy él vissza az adatainkkal, ahogyan csak akar. A kabinet által meghatározott ügyekben ugyanis a polgárok személyre szóló tájékoztatása, illetve álláspontjának megkérdezése érdekében a központi nyilvántartásból lekérhetik a nevünket, címünket, nemünket, születési adatainkat, mi több, családi állapotunkat is. Ez utóbbi bizonyára nagyon fontos kérdés. Egyébként a nyugdíjtörvény ugyancsak tartalmazza, hogy az ellátottak tájékoztatása céljából a kormány jogosult az adatbázisból hasonló információkat kérni. Így a nemzeti konzultáció mellett mehetett a nyugdíjasoknak címzett JóKor című ócska propagandakiadvány is. Összességében így tízmillió küldeményt postáztak, és a számla – a nemzeti konzultáció körüli hírveréssel együtt – biztosan többmilliárd forintot tesz ki.

Azért nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a kormány konzultációs mániájának. A személyes adataink kiadását még ilyen célból is meg kell tagadni, ha azt a polgár letiltotta. Ezt személyesen, de az interneten is megtehetjük.

Végezetül idézzük a Btk.-t: aki a „személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva” jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vagy az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ebbe átkozottul nem fér bele Hadházyék akciója, mert az nem tényállásszerű.

Csak két elem hiányzik a felelősségre vonáshoz: a haszonszerzési cél és a jelentős érdeksérelem. Ezek szerint amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr8715972506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.