Hálapénz az egészségügyben: egy nagy katyvasz az egész

2020. augusztus 06. - Magyar Ügyvéd

ke_pernyo_foto_2020-08-06_13_28_21.pngNem az a legnagyobb baj, hogy a „hálapénzt” már az ellátás előtt kikövetelő egyik orvost vesztegetés miatt végrehajtható szabadságvesztésre ítélik, egy másik pedig csak felfüggesztettet kap, és még a foglalkozás gyakorlásától sem tiltják el. Ennél sokkal súlyosabb probléma, hogy a paraszolvencia a szerencsétlen szabályozás miatt is az egészségügyi ellátórendszer szinte kiirthatatlannak tűnő elemévé vált.

A hálapénzről folyamatosan beszélünk, és a kérdésnek különös aktualitást adott, hogy egy orvost a napokban két év letöltendő börtönre ítéltek, s három évre eltiltották a foglalkozás gyakorlásától, mert pénzt követelt a betegeitől. Jobban járt a veszprémi kórház onkológus-nőgyógyász főorvosa, aki szintén a társadalombiztosító által fedezett műtétekért követelt többször 150 ezer forintot előre. Ő megúszta két év felfüggesztettel, meg egymilliót meghaladó vagyonelkobzással, s dolgozhatott tovább. Mi több az idén még ki is tüntették, bár az elismerést azóta visszavonták.

Lehet persze vitatkozni rajta, hogy melyik ítélet helyes, a kissé zavaros jogi háttér azonban nagyobb gondnak tűnik. A munka törvénykönyve (Mt.) szerint ugyanis a „munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el vagy nem köthet ki”.

Ennek alapján pedig az egészségügyi rendszer egyik rákfenéje, a hálapénz gyakorlata végképp kiirthatatlannak tűnik. Az állam ezzel lerázta magáról a felelősséget, és egy különös szabályozással az egyes kórházak vezetőire bízta, mit kezdenek a hálapénzzel. Ahol ezt engedélyezik, az orvos és az egészségügyi szakszemélyzet elfogadhatja a paraszolvenciát. Tehát eseti döntés kérdése, hogy hol legális a hálapénz, hol nem, ami erősen aláássa a jogegyenlőség és jogbiztonság elvét.

Részletesebb szabályokkal pedig csak a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe szolgál. Ennek alapján biztosan etikai vétség az előre kért, elvárt vagy elfogadott anyagi juttatás. A Btk. szerint az ilyen cselekmény persze büntetőeljárás alapjául is szolgálhat, bár mérlegelni kell, hogy az előre adott „hálapénzt” előny adásának reményében fizették-e, s azt az orvos ennek tudatában fogadta-e el, esetleg maga követelte ki a paraszolvenciát, amelynek fejében kedvezőbb ellátást ígért.

Mellesleg a Btk. alapján ez vesztegetés, csúszópénzt adni és elfogadni egyaránt bűncselekmény, s az aktív és a passzív elkövetői magatartást ugyanolyan büntetési tétellel fenyegetik. Tehát bűnös lehet az, aki adja, s az is, aki elfogadja jó előre a paraszolvenciát. Egyébként nem kell feltétlenül azonnali konkrét pénzmozgás, mert a vesztegetés akkor is megvalósulhat, ha az orvos csupán ígéri a jogtalan előnyt – többek között a kivételezett bánásmódot, a soron kívüli ellátást, netán egyáltalán az ellátást, mert erre is akad példa –, és a beteg ezt tudomásul veszi, majd utána fizet.

Mindezt bizonyítani azonban nem egyszerű feladat, hiszen az efféle alku általában négyszemközt köttetik, és egyik félnek sem érdeke ennek feltárása. A következményektől tartva vélhetően kevesen teszik meg, de az egészségügyi ellátásra szoruló emberek akkor járnának el helyesen, ha legalább a betegjogi képviselőhöz fordulnának, amikor az orvos előre követeli a „hálapénzt”. Bár erre alig akad példa, mert az érintettek nyilván tartanak a következményektől.

A két konkrét ügyben viszont egyértelmű: a doktorok világossá tették, hogy az államilag finanszírozott ellátásért a betegnek fizetnie kell. Ez nyilvánvalóan vesztegetés. Miközben az egészségügyről szóló törvény szerint a „betegnek joga van – jogszabályban meghatározott keretek között – az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz”.

Amúgy problematikus azt is, hány orvos tünteti fel az adóbevallásában a zsebébe csúsztatott hálapénz összegét. Aki erről megfeledkezik, még a költségvetési csalás vétségét is elkövetheti. Bizonyítani természetesen ezt sem könnyű feladat. Egyetlen megoldás kínálkozik: az egészségügyi törvénybe belekerülhetne egy pont, amely szerint egészségügyi dolgozó a tevékenységével összefüggésben semmilyen külön juttatást nem fogadhat el. Az egyértelmű rendelkezés sokkal többet használna, mint a jelenlegi bizonytalanság.

Legyen ez sokak számára bármennyire fájó, egyéb lehetőség nemigen van. Másfelől elég sokan dolgoznak az egészségügyben, akik aligha számíthatnak paraszolvenciára, hiszen ki adna pénzt egy mentősnek, egy laborasszisztensnek, egy patológusnak vagy röntgenorvosnak? Öntsünk tiszta vizet az egészségügy poharába is!

(Fotó: index.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr3316116238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.