A rendszerváltozás utáni talán legnagyobb tömegrendezvényt hozták össze múlt szombaton civil szerveződések a főpolgármester közreműködésével – a Tisza nélkül. És persze a gyülekezési jogot páros lábbal tipró Orbán Viktor hatékony segítségével. A Budapesti Büszkeség menete hihetetlen erődemonstráció volt, amelynek résztvevői kimondták: eddig, és ne tovább! Ám akkor merre menjünk? Van rá nem egészen tíz hónapunk, hogy eldöntsük.
Új és kétségkívül formabontó szerveződés jelent meg tavaly a hazai politikai erőtérben. A Magyar Péter vezette párt a semmiből jött, és hónapok alatt eljutott addig, hogy az európai parlamenti választáson a Fidesz 44 százalékával szemben csaknem harminc százalékot ért el. A Tisza azóta is árad, hiszen a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint – legalábbis a kormányhoz nem köthető intézetek felmérései alapján – jócskán előzi a Fideszt.
A rendszerváltozás óta még soha nem akadt példa arra, hogy egy-egy, a semmiből jött párt életképesnek bizonyult volna. Bár láttunk próbálkozásokat, ám mind kudarcot vallott. A hagyományos szerveződések többsége pedig szép csendben elhalálozott. Ki emlékszik ma már az MDF-re, a Független Kisgazdapártra, az SZDSZ-re, a MIÉP-re? Most hasonló sors várhat az MSZP-re, a Jobbikra, az LMP-re, a Párbeszédre is. Ahogyan a Fidesz felszámolta a saját szövetségeseit, Magyar Péter is bekebelezi mindazon pártoknak a szavazóit, amelyek az elmúlt 15 esztendőben különféle módszerekkel próbálkoztak a NER leváltására, de kevés sikerrel.
A Tisza elnöke meglehetősen kacskaringós utat járt be, amit most ne firtassunk. Hihetetlenül jó ütemérzékkel szállt be azonban a politikába, reményt kínálva mindazoknak, akik csalódtak a Fideszben és az „óellenzékben”. Nincs jobb- és baloldal, csak magyar van – hirdette Magyar Péter, és ezzel a szlogennel milliókat nyert meg. Egyelőre. Kérdéses ugyanis, meddig tud úgy lavírozni, hogy a társadalmat feszítő problémák jelentős részében tartózkodik a nyílt állásfoglalástól. Nagyjából közmegegyezés van az oktatás, a közlekedés, az egészségügy állapotát illetően, hiszen ezek az alrendszerek nem igazán működnek. Mindezt ügyesen meg is lovagolta Magyar Péter.
Vannak még súlyos rendszerszintű problémák is. Ilyen például az intézményesített korrupció. Erre megoldás lehet, hogy egy jövőbeni Magyar-kormány azonnal csatlakozna az Európai Ügyészséghez. A feladat kipipálva. Nem tudjuk azonban, hogy a Tisza milyen megoldást kínálna az egyre növekvő társadalmi – és jövedelmi – különbségek mérséklésére, a különféle csoportok közötti esélyegyenlőség biztosítására. Ez talán a legsúlyosabb probléma. Hárommillió ember nyomorog, és őket leginkább az érdekli, hogy ne kelljen választaniuk aközött, hogy a rezsit fizetik, a gyógyszereiket váltják ki, vagy élelmiszerre is jut valamennyi. A tehetetlenkedő balliberális oldal dolga lenne, hogy ezekre megoldást kínáljon. Többkulcsos személyijövedelem-adó, vagyonadó, a tehetősebbeket segítő családtámogatási rendszer újragondolása? Lenne min elmélkedni. Magyar Péter is megfogalmazhatná az adekvát válaszokat. Ám a szavazatmaximalizálás érdekében nem kíván semmilyen konfliktust vállalni. Még Ukrajna jövőbeni uniós csatlakozása kapcsán is „maszatol”, de ez meddig mehet?
Magyar Péter elhatárolódhat mindentől és mindenkitől, a Fidesztől és az „óbaloldaltól” egyaránt, de a múlt szombati negyedmilliós tüntetés – amellyel kapcsolatban a pártelnök ugyancsak távolságtartóan nyilatkozott – felhívta a figyelmet arra, hogy van élet a Tiszán túl is. A civileknek az internetadó, valamint a gyermekvédelem kapcsán is legalább százszázezres tömeget sikerült utcára vinniük. Ezeknek az embereknek a jelentős része valószínűsíthetően a „ballibsik” közé tartozik. Tehát ha úgy tetszik, „óbaloldaliak. Nem feltétlenül pártokhoz kötődőek, hanem inkább – Budapest identitásához hasonlóan – liberális gondolkodásúak.
Ezen a Tisza elnökének is érdemes lenne elgondolkodnia, mert a „se hús, se hal” politikájával – és a Fideszéhez kísértetiesen hasonlító pártépítési gyakorlatával – 2026 tavaszáig szavazók tömegeit veszítheti el. Előbb-utóbb kénytelen lesz színt vallani. Az kevés, hogy „nincs jobb és bal, csak magyar”. Mindannyiunknak valamilyen értékek között kell majd választanunk, és ehhez kevés lehet Magyar Péter elhatárolódása mindentől és mindenkitől. Az erőhöz egyértelmű határozottságot és célokat is mutatni kell!
(Fotó: 444.hu)
