A művészetet nem lehet béklyóba kötni, nem lehet militáns katonai szabályokkal korlátozni. Tessék egyezségre jutni – vagy bíróságra menni! Egyebek mellett erről nyilatkoztam a Hírklikk kérdésére. A teljes anyagot a portál linkjére kattintva olvashatják.

Egy egyetem vagy más oktatási intézmény tanrendje, működése előre meghatározott. Elméleti szinten, komoly szükséghelyzet esetén egy oktatási intézmény vezetője megalapozott okkal beleavatkozhat a tanrendbe, de csak akkor, ha ehhez megvan a legitimitása. Ez az, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) közelmúltban kinevezett kancellárja esetében kétséges, ezért nem kellene Szarka Gábornak a szerepét túljátszania. A művészetet nem lehet béklyóba kötni, nem lehet militáns katonai szabályokkal korlátozni. Tessék egyezségre jutni – vagy bíróságra menni!

Az SZFE közelmúltban kinevezett kancellárja, Szarka Gábor október 16-án utasítást adott ki arról, hogy a koronavírus-járvány terjedésére és „az SZFE létesítményeinek működési rendjét veszélyeztető ellenőrizhetetlen belső viszonyokra” tekintettel október 16. és 26. között őszi szünetet rendel el. A tanév rendje szerint az október 22-28. közötti időszak lett volna az őszi szünet.

Elméletben nem zárható ki, hogy a kancellár – aki a financiális ügyek mellett az intézmény üzemelésének biztonságért, a megfelelő működésért is felelős – szükséghelyzet esetén áthelyezzen egy szünetet a járványra való hivatkozással. Csakhogy Szarka Gábor legitimációja nincs rendben, ugyanis az egész átalakulással kapcsolatos jogalkalmazás jogsértő.

Ezért az lenne a helyes, ha ezt az egész ügyet az igazságszolgáltatás útjára terelnék, mert ami az SZFE-vel történik, önmagában véve is jogsértő, s az eset elbírálása az Alkotmánybíróságra tartozik, miközben a végső szót egyértelműen Strasbourg mondhatja ki. Mindebbe beleértendő az erőszakos hatalomátvétel, a kuratórium kijelölése, az egyetem átalakítása, a szenátus összetételének megváltoztatása, a fenntartói struktúra módosítása. Elfogadhatatlan ugyanis a módszer, ahogyan megszüntették a szenátust, leváltották a vezetőséget és új kuratóriumot erőszakoltak az intézményre, ezzel felszámolva az egyetemi autonómiát. Ez egyben emberi jogi, illetőleg alapjogi sérelem, és ennek orvoslására nagy valószínűséggel Strasbourgban kerülhet sor.

Csak az a baj, hogy valószínűleg az történik majd, mint a CEU-val: mire az illetékes szervezetek igazságot szolgáltatnak, mire megtalálják a megoldást, késő lesz. Az SZFE hallgatói se fognak tudni addig tiltakozni, amíg az igazságszolgáltatás helyre nem teszi az ügyet. Ugyanúgy járhatnak, mint a CEU, amelynek az esetében addigra született döntés, és mondták ki, hogy jogszabálysértő volt a jogalkotás és az azt követő jogalkalmazás Magyarországon, mire hatalmas költségek árán átköltöztették a neves intézményt Bécsbe.

A NER-re, annak mai hatalomgyakorlására amúgy is jellemző, hogy elmennek a falig – sőt, szükség esetén át is mennek rajta –, és azt mondják, hogy mi ezt megtehetjük. Ugyanis a hatalom pont arra számít, hogy mire az igazságszolgáltatás, Strasbourg, az Európai Unió vagy az Európai Bizottság kifejezi a fölháborodását és esetleg szankciót is alkalmazna, addigra a rezsim szándékai visszafordíthatatlanul teljesülnek.

Ezt láthattuk a CEU-nál, és ez van az SZFE-nél is. Utóbbinál erőszakkal nevezték ki a kuratóriumot, a szenátusba még pro forma sem tettek be egyetlen másképp gondolkodót sem, és ez a legnagyobb szégyen. Ugyan mi történt volna, ha a testületbe, ami az egyetemi autonómia ikonikus eleme, delegálnak egy diákot vagy egy tanárt képviselőnek?

Sokan azt mondják, az oktatás nemzeti hatáskörben van, és a szuverén hatalomgyakorlásba nem szólhat bele az Európai Unió, a jogalkalmazás tekintetében akár lehet annak igaza, aki ezt állítja. Csakhogy mi beléptünk egy klubba, és aláírtuk a jogállami kritériumrendszert és az uniós alapokmányt. Ami pedig az SZFE-n történik, pont a közösségi dokumentumokban meghatározott alapjogokat sérti. Ez nem arról szól, hogy mi a tagországi, és mi az uniós hatáskör. Az európai rendelkezésekbe ütközés esetén az uniós jogot kell alkalmazni, és ha nincs szabályozva valami, akkor szükségszerűen belép az európai jogalkalmazási gyakorlat.

Az egyetem egy univerzum. Az univerzum a szabad világ. A művészet különösen az. A művészetet nem lehet béklyóba kötni, nem lehet militáns katonai szabályokkal korlátozni.