„A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek” – olvasható a médiatörvényben. Ehhez képest a politikusok szándékaitól függ, kivel állnak szóba, és a kormány első embere is csak az állami rádióban szónokol péntekente, ha az úri kedve úgy hozza. Ám ha az ellenzék gondolkodik erről másként, a Fidesz azonnal tiltakozik.
„Ócska propagandistáknak nem nyilatkozom” – mondta Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester az ATV stúdiójában a napokban. Nem tudta ugyanis, hogy a múlt pénteki adásban a Pesti Srácok egyik munkatársa is kérdezni fogja őt. Ezt kínos pillanatok követték, miközben Baranyinak annyiban akár igaza lehetett, hogy a Pesti Srácok őt kérdező újságíróját másodfokon is elmarasztalta a bíróság rágalmazás miatt. Emiatt visszaeső bűnözőnek nevezte a DK-s Czeglédy Csaba a portál két hírlapíróját. Fürjes Balázs államtitkár bocsánatkérést vár a polgármestertől.
Ennél még sokkal érdekesebb, hogy miként is működik a magyar média, s hogyan érvényesülnek a nyilvánosságra vonatkozó elvek. Ezzel kapcsolatban érdemes emlékeztetni arra, hogy a Parlament plenáris üléseiről gyakorlatilag kitiltották az újságírókat, és az események közvetítését korlátozták. Jó, az interneten követhetők a történések, de a stábokat nem engedik be a terembe. Az újságírókat pedig kordonok közé zárják, nehogy már szabadon kérdezzenek mindenkitől.
Akkor mi a baj azzal, hogy Baranyi Krisztina egy tévé adásában nem kíván bárkinek a kérdésére felelni? Ezen lehet vitatkozni, de ennek oka a NER rendszere. Egy normális demokráciában ilyen ugyanis elképzelhetetlen. Ha a polgármestert a közügyekről kérdezik, elvileg köteles válaszolni, de a Fidesz kitalálta, hogy mégsem. Na persze nem a IX. kerület első emberére, hanem magára szabta a kormány a médiatörvényt.
Kötelesek-e a politikusok és a hivatalos személyek a sajtónak nyilatkozni? Általánosságban senkinek nincs ilyen feladata. A médiatörvény szerint az állami és önkormányzati szervek, ilyen intézmények, tisztségviselők, az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek kötelesek ugyan elősegíteni a sajtó tájékoztatási feladatainak elvégzését, de ez lehet adatszolgáltatás vagy felvilágosítás adása is.
Személyesen nyilatkoznia tehát senkinek nem kell, a válaszadás alól azonban nem bújhatnak ki. Ha mégis – amire szinte naponta akad példa – a következő lépés lehet a közérdekű adatok kiperlésére vonatkozó szabályozás. Ám az ilyen eljárás hetekig, hónapokig tarthat, ám ha a közéleti szereplőknek nincs mit titkolniuk, minek ez a cirkusz? Van az igazságszolgáltatásnak elég dolga, miért terhelik a bíróságokat még ezzel is?
Arról se feledkezzünk meg, hogy a közügyek gyakorlása nem egy szűk elit kiváltsága. „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit” – legalábbis az alaptörvény szerint. De most nézzük a valóságot.
Matolcsy György jegybankelnök a gyanúsnak vélt lakásügye kapcsán 2016 decemberében emlékezetes módon azzal reagált: „Békés adventet kívánok önnek is”. „Fake news-nak nem nyilatkozom” – kiabálta vissza az akkor még a másik oldalon álló Hír TV munkatársának 2018 márciusában Gödöllőn Orbán Viktor miniszterelnök. A sor még tetszés szerint folytatható lenne, bár a tényszerűség kedvéért arról sem szabad megfeledkezni, hogy ellenzéki politikusok sem mindig állnak szóba a NER-közeli médiumok munkatársaival.
Szánthó Miklós, a Fidesztől nem távol álló Alapjogért Központ vezetője a napokban ki is fejtette a Telexnek: a kérdezettnek joga van eldönteni, kivel áll szóba, a szólásszabadságnak ez az úgynevezett passzív oldala, azaz a hallgatás joga is megilleti azt, akit kérdeznek. Így például a büntetőjog szerint senkit nem kötelezhetnek arra, hogy önmagára vagy másokra terhelő vallomást tegyen. Szánthónak – bár a hasonlata sántít – annyiban mégis igaza lehet, hogy interjút egy közszereplő más szabályozás híján annak ad, akinek akar. Ha azonban nincs takargatnivalója, miért válogat bárki is a kérdező személye alapján? S miért zárhatnak ki egyes médiumokat még a nyilvános sajtóeseményekről is?
„A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek” – ez meg a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényből derül ki. Ha valóban kiemelkedő alkotmányos érdekről beszélünk, miért sértheti meg politikusok sora minden következmény nélkül ezt a rendelkezést? Fürjes Balázs ezért kitől vár bocsánatkérést?
Sajnos nehéz vitatkozni Szánthó Miklós fura hasonlatával, mert amíg egy parlamenti vizsgálóbizottság meghívásának az tesz eleget, aki akar, s amíg egy közszereplő tetszése szerint döntheti el, kinek ad interjút, csupán élt a „hallgatás jogával”. A hazai közélet minősíthetetlenül alacsony szintje mellett a helyzeten legfeljebb a jogalkotó változtathatna, de legkevésbé a Fidesz érdeke, hogy a lakosság széles rétegeit érintő kérdésekben mindenki valóban korrekt tájékoztatást kapjon. Ilyen szabályozás hiányában mindenki azt hallgat el, rosszabbik esetben azt hazudik, amit akar.
(Fotó: ATV – Matolcsy György a lakásügyére vonatkozó kérdés kapcsán békés ádventet kívánt mindenkinek)
