Fóliázzák össze Csák János kultúráért is felelős minisztert a szélsőjobbos Dúró Dórával, és beszéljék meg egymással, miként lehet alkalmazni a gyermekvédelmi törvény ostoba rendelkezéseit, és ne keltsenek hisztériát a World Press fotókiállítás kapcsán. Az értelmes többség pedig foglalkozzék a valós problémákkal, például a gyermekszegénységgel, a szegregált oktatással, a pedagógushiánnyal.

A gyermekvédelmi törvény szerint „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. A törekvés bizonyára helyes, de ha a legnépszerűbb internetes keresőbe beütjük a „szexképek” szót, 1,4 millió találatot kapunk. Még rosszabb a helyzet, amennyiben a „szexvideók” fordulattal próbálkozunk, mert akkor 3,2 millió lesz a találatok száma. Ehhez még egy adalék: a magyar háztartások több mint kilencven százaléka rendelkezik szélessávú internet-hozzáféréssel, beleértve a gyermekes családokat is.

Miért is foglalkozunk ezzel? Azért, mert a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját azonnali hatállyal kirúgták, hiszen otthont adott a világ egyik leghíresebb és legnagyobb fotókiállításának, a World Press Photo rendezvényének, amelyet mindenütt óriási érdeklődés kísér. Ezt a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs Facebook-bejegyzésében is üdvözölte, mondván, „megtisztelő és örömteli, hogy a világ legnagyobb sajtófotó-kiállítása a világ harminc prominens helyszíne mellett Magyarországra, Budapestre is ellátogat. Így egy kicsit mi, magyarok is közelebb kerülhetünk távoli kontinensek gondjaihoz és örömeihez: a világ legjobb fotósainak lencséjén keresztül hozzánk is közelebb kerülhet a világ valósága”.

Ezzel is egyetértünk. Nem így gondolta azonban Dúró Dóra, a szélsőjobbos Mi Hazánk parlamenti képviselője, aki törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérte Csák János kultúráért is felelős minisztertől, mert a kiállításon a 2022-es év „legfontosabb eseményeként” jelenítik meg az LMBTQ-közösségek elleni erőszakot, ráadásul egy távol-keleti meleg idősotthont ábrázoló képsorozaton tekinthetik meg a látogatók például azt, hogy női ruhába és tűsarkúba öltözött férfiak rúzsozzák magukat.

A képviselő nem is harcolt hiába a „gyermekek védelme érdekében”, mert a miniszter felszólította a múzeum vezetőjét, L. Simon Lászlót, hogy a fotótárlatot tegye elérhetetlenné a 18 év alatti látogatók számára. Ő azonnal meg is tette, amit tehetett: meghirdette, hogy a tárlat látogatása korosztályhoz kötött. A muzeális intézményekről szóló törvény ugyanakkor kimondja: ezek az intézmények mindenki számára nyilvánosak.

Szerencsétlen főigazgató csapdahelyzetbe került. Melyik ujját harapja? Tegyen eleget a miniszter jogellenesnek tűnő utasításának? Értelmezze a gyermekvédelmi törvény homályos szabályait? L. Simon a középutat választotta. Úgy határozott, a látogatókra bízza, mit kezdenek Csák János döntésével, mert neki nincsenek hatósági eszközei a jegyet váltók szűrésére. Amiben valószínűleg igaza is van.

Nem így gondolta a szakminiszter, mert L. Simont azonnali hatállyal menesztette, mivel a főigazgató az intézménytől elvárható jogkövető magatartást elmulasztotta, a jogellenes helyzet megszüntetésére irányuló felhívásnak sem tett eleget, és ezzel a munkaviszonya fenntartását ellehetetlenítette. A jogalkotó teremtette végtelenül ostoba helyzetért tényleg a múzeumvezetőn kell elverni a port?

Térjünk vissza a gyermekvédelminek csúfolt 2021-es törvénymódosításhoz. Az első bekezdésben idézett rendelkezést értelmezze, aki képes rá, mert az egész kezelhetetlen. Mit is jelent a szexualitás öncélú ábrázolása, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítése, megjelenítése? Ki-ki azt lát bele, amit akar.

Ráadásul már a másság megjelenítése is tilos a tizennyolc éven aluliak számára. Akik jót kacagnak ezen, mert a világhálón szörfölve bármit megtudhatnak a számukra tilalmazott kérdésekről. Felesleges korhatárossá tenni kiállításokat, felesleges könyveket befóliázni, bezúzni, indexre tenni. Tessenek betiltani az internetet, az talán megoldást jelentene. Bár akkor végképp kiiratkozunk a demokratikus államok közösségéből. Nem vagyunk túl messze ettől.

A Kádár-rendszer nagyhatalmú, hírhedt kultúrpolitikusa, a cenzúra atyja, Aczél György is büszke lenne rá, hogy szellemi örökségét a NER miként tette magáévá! Miközben a tényleges gondokkal, például a gyermekszegénységgel, a szegregált oktatással, a pedagógushiánnyal nem akarnak szembenézni. Inkább a szélsőjobb ostoba törekvéseihez asszisztálva amiatt aggódnak, hogy egy nemzetközi hírű fotókiállításon van néhány kép, amely állítólag alkalmas az ifjú nemzedék megrontására.

Ez jó lehet a közbeszéd alakítására, a figyelem elterelésére, ám nem vezet sehová. Legfeljebb annyi derül ki, hogy Csák János a Mi Hazánk szekerét tolja, hiszen amíg Dúró Dóra nem tiltakozott a World Press Photo képei ellen, addig a kiállítás tartalma senkit nem zavart. Megoldást jelentene, ha a kultúráért is felelős minisztert összefóliáznák a szélsőjobbos képviselővel, és beszéljék meg egymással, miként lehet alkalmazni a gyermekvédelmi törvény ostoba rendelkezéseit. Az értelmes többség pedig foglalkozzék a valós problémákkal.

(Fotó: AHANG / FACEBOOK / LIVE STREAMING / SCREENSHOT – bekötött szemű diákok tiltakoztak kitiltásuk ellen a Nemzeti Múzeum lépcsőjén)