Aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásért jelentené fel Magyar Péter a Fidesz elnökét, mert egy óriásplakáton közvetve háborúpártisággal vádolják. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban ez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. A kifogásolt plakát kétségkívül a politikai kommunikáció szánalmas selejtje, de jogilag nehezen támadható. A többi hasonló fideszes üzenettel megy majd a történelem szemétdombjára.
„Feljelentem Orbán Viktor miniszterelnököt, a Fidesz elnökét aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásért” – így kezdődik Magyar Péternek, a Tisza Párt EP-listavezetőjének szombati Facebook-posztja. Ehhez fotót is mellékelt egy óriásplakátról, amin a STOP HÁBORÚ. JÚNIUS 9. CSAK A FIDESZ! szöveg szerepel, Magyar Péter, Soros György, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc pedig a betűkből néznek ki. Szakmai szempontból azt gondolom, az újdonsült politikus a büntetőjogi lehetőségeket feláldozza a hírverés oltárán. A képileg meglehetősen igénytelen plakát ugyanis semmilyen olyan üzenetet nem tartalmaz, ami megalapozná a rágalmazás tényállását – nevezetesen azt, hogy Magyar és a többi szereplő háborúpárti lenne –, inkább csak sejtet valamit, ami megítélésem szerint belefér a véleménynyilvánítás szabadságába.
Már ha bele akarunk kötni valamibe, akkor az az impresszum hiánya. A plakátról kiderül ugyan, hogy az nyilván a kormányoldal érdekeit szolgálja, ám azért jó lenne, ha valahol az alsó sarokban szerepelne, hogy ki a felelős kiadó, és neki hol van a székhelye. A csak a „Fidesz” fordulat pedig nyilvánvalóan félrevezető, mert az EP-választáson a Fidesz–KDNP pártszövetségben indul. A kereszténydemokratáknak már semmi jelentőségese sincs?
Értjük persze, hogy Magyar Péter nem szereti, ha őt „összegyurcsányozzák” vagy „összesorosozzák”. Viszont maga sokkal sarkosabban fogalmazott, amikor azt közölte, hogy „Gyurcsány és Orbán alatt éltanulóból az unió második legszegényebb tagállama és hivatalosan a legkorruptabb országa lettünk”. Ha akarom, ez tényállítás – ami megvalósíthatja a rágalmazás bűncselekményét –, ha akarom, véleménynyilvánítás. Maradjunk ez utóbbinál, miközben ha egy esetleges eljárásban valóságbizonyítást rendelnének el, tényszerűen derülne ki, hogy idén is hazánk lett az EU legkorruptabb országa a Transparency International rangsora szerint.
Kár, hogy a politikai közbeszéd ilyen színvonalra süllyedt. Lehet itt szabadon hazaárulózni, bárkit korrupcióval vagy hazugsággal vádolni, miközben a mostani választás kapcsán ennél hasznosabb lenne az ország – és az Európai Unió – ügyeiről érdemi vitát folytatni. Csakhogy Magyar Péter ezzel kapcsolatban akár indokoltnak tűnő feltételeket támaszt, és nem vett részt eddig EP-listavezetői vitákon.
Nézzük azonban a jogi felületet. Megkezdődött a kampányidőszak, és már el is lepték a köztereket a pártok plakátjai. A törvény szerint ezekre kötelező ráírni, hogy ki a felelős a kiadásukért, vagyis a választóknak tudniuk kell, kinek a plakátját látják. Ez vagy megvalósul, vagy nem. Azután kérdéses, lehet-e korlátlanul kígyót-békát összehordani a politikai ellenfelekről?
Az Alkotmánybíróság (AB) gyakorlata segít az eligazodásban. A választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a jóhiszemű és a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét – szögezte le a testület. Meg azt is kimondta, hogy a szólásszabadság „különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek”. Vagyis Magyar Péternek – és minden más közszereplőnek – a közügyek vitatása körében őket érintő vagy minősítő, a személyüket támadó véleménynyilvánításokat nagyobb türelemmel kell elviselniük.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága még ennél is tovább ment. A közéleti szereplők, „különösen a politikusok tekintetében olyan eset is előfordulhat, amikor a közügyek megvitatásához fűződő speciális körülmények között nem is csupán magával a közszerepléssel, hanem az érintett magánéletével kapcsolatban is figyelembe kell venni a közvélemény tájékozódáshoz való jogát”. Lefordítva: akár a családi élet szentségének – alaptörvénybe foglalt sérthetetlenségének – joga is felülírható lehetne, ha az fontos tényező egy közszereplő megítélése szempontjából.
Az AB szerint a „véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne”. Magyar Péternek akkor sincs igaza, amikor perelné a miniszterelnököt. A szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között.
A kifogásolt plakát kétségkívül a politikai kommunikáció szánalmas selejtje, ám jogilag nehezen támadható. A többi hasonló fideszes üzenettel együtt megy majd a történelem szemétdombjára. Láttunk már olyat az elmúlt években a Fidesz uralkodása alatt, hogy legjobb meggyőződése ellenére vezető politikus jogi nonszenszt állít, és a szakmaiságot feláldozza a népszerűség oltárán. „A jogászok meg megvédenek, oszt jónapot.”
(Fotó: Magyar Péter / Facebook)
