Rendhagyó írást teszünk most közzé: a blog egyik munkatársa búcsúzik a hazai közélettől. Magyar Gábor hétfőtől az Európai Bizottság tisztviselőjeként dolgozik, s e minőségében a jövőben nem nyilváníthat véleményt az itthoni viszonyainkról. 

Fogadkozhatnak a törpepártok, hogy ők bizony nem fognak össze senkivel, aminek egyetlen következménye lehet: a demokratikus ellenzék a parlamenti helyek húsz százalékát sem fogja megszerezni. Ha nem jutnak egymással dűlőre, s külön indulnak, a közvélemény-kutatási eredmények alapján most legfeljebb ennyi néz ki nekik.

Teljesen érthetetlen, miért fáj a kormánynak, ha az elítéltek csomagban élelmiszert kapnak. Egy törvénytervezet szerint ezt megtiltanák, miközben a napi élelmezési norma 420 forint plusz áfa. Miért baj, ha a rab néha jóllakik? Pedig bárki börtönbe kerülhet, s akkor igencsak visszaüt a keménykedés.

Üres veszprémi plakáthelyeken üzente meg Simicska Lajos a kormányfőnek, hogy mi róla a véleménye. Saját kezűleg pingálta fel hirdetőoszlopokra, hogy „Orbán egy geci”, de a rendőrség igazoltatta a vállalkozót, s ezzel véget vetett az akciónak. Pedig – bár ez biztosan sokaknak nem tetszik – Simicska csak a véleménynyilvánítási szabadságával élt.

Érdekes jogintézmény került be az új polgári törvénykönyvbe még 2014-ben: ha valakinek a személyiségi jogait megsértik, sérelemdíjat követelhet, s ehhez nem is kell bizonyítania, hogy bármilyen tényleges hátrányt szenvedett el. A Kúria ezt másként gondolja, bár jogalkalmazóként nem írhatná felül a törvényt.

Alaposan túllépik a hatáskörüket a kormányhivatalok, amikor magánszemély megrendelő által közzétett kormányellenes plakátokat távolíttatnak el – ez a hatályos jogszabályok alapján teljesen egyértelmű. Ennél már csak az a durvább, amikor a Jobbiknak az által megvásárolt plakáthelyekre kihelyezett saját politikai hirdetései miatt intézkednek. Ez cenzúra a javából.

Kinek a hibája, hogy a Fidesz által az államszocialista időkben elkövetett bűnök kapcsán ígért elszámoltatás elmaradt? Hiába módosítottak az alaptörvényt, hiába fogadták el a lex Biszkut, még azt sem sikerült az ügyészségnek tiszáznia, hogy az egykori belügyminiszter milyen szerepet játszott az 56-os forradalom utáni megtorlásban. A párt láthatóan azóta sem tudta megemészteni a fiaskót. A főügyész továbbra is másokra hárítja a felelősséget.

Nagyvonalúan döntött a kormánypárti többség: ne költsünk milliárdokat egy népszavazásra, ami arról szólna, hogy a korrupciós bűncselekmények büntethetősége tizenkét év elteltével évüljön el. A parlament gyorsított eljárásban el is fogadta ezt. Már a kérdés felvetése is annak beismerése, hogy a jelenlegi rezsim haszonélvezőinek korrupcióját a rezsim nem üldözi, tehát olyan hosszú elévülési idő kell, ami lehetővé teszi a büntetőjogi felelősségre vonást a jogállamiság visszaállítása után. De mit lehet majd ennyi idő elteltével bizonyítani?

Celebbé válni nem szabad, az egészséges exhibicionizmus viszont vállalható – véli Magyar György ügyvéd, akit a Hír TV Riasztás című műsora ezúttal nem aktuális ügyek miatt kereste meg, hanem a pályafutásáról kérdezték.

Nem lehet népszavazást tartani a római-parti gátról a Fővárosi Választási Bizottság szerint, mert törvény tartalmazza, hol épülhet a védvonal. De hogy hol legyen a gát, azt csak a budapesti közgyűlés döntheti el. A főpolgármester maga is népszavazást akar erről, és ennek nem lehet jogi akadálya. A végső szót a Kúria mondhatja ki.