Vajon maradhat-e Áder János a Sándor-palotában? – folyt egy ideig a találgatás, mígnem Orbán Viktor személyesen tájékoztatta őt pár napja, hogy maradhat. Sok vizet azonban vélhetően továbbra sem fog zavarni. Sólyom László az MSZP–SZDSZ-kormány idején próbálkozott, de az államfő gyenge hatáskörei okán csak kellemetlenkedni tudott.

A Fidesz elnöksége egyhangúan döntött arról, hogy ismét bizalmat szavaznak Áder Jánosnak. Nem mintha komolyabb tétje lenne annak, hogy a sajátjaik közöl kit tesznek meg jövő tavasszal köztársasági elnöknek, mert 2010 óta a jobboldal mindkét embere tette a dolgát. A doktori címétől plagizálás miatt megfosztott, s a botrányba belebukott Schmitt Pál a kormány szempontjából jobban teljesített, s hozzá képest Áder eléggé aktivista szerepfelfogást vallott.

Schmitt megválasztása után mindjárt tisztázta is: az emberek embereként a jogalkotás motorja kíván lenni. Jelezte emellett, hogy a magyar nyelv védelmét tekinti az egyik legfontosabb feladatának. Kár, hogy később kiderült, a helyesírás sem az erőssége. Ami viszont a másik kijelentését illeti, tényleg nem gátja, hanem motorja lett a jogalkotásnak, mert amit elétettek, azt sietve alá is írta. Ezzel kétségkívül ő lett a közjogi szervilizmus eleven szobra, vagy ha úgy tetszik, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legelvtelenebb híve.

Áder – aki az Európai Parlamentből jött haza – az eskütétele után viszont inkább azt hangsúlyozta, hogy a múltat le kell zárni és el kell számolni a tévedéseinkkel. Emellett a nemzet egységének fontosságát hangsúlyozta, s ígéretet tett arra, hogy mindig és mindenhol a magyar érdekek és értékek szószólója lesz. „A Sándor-palota díszes falai sem fogják eltakarni előlem hazámat” – mondta. Azóta sem derült ki, hogy ezzel mire akart utalni.

Ami viszont tény: a hatalom számára akár kellemetlen figura is lehetne a 2012 májusában hivatalba lépett elnök. Csaknem kéttucatnyi törvényt küldött vissza aláírás előtt megfontolásra a parlamentnek, ötöt pedig az Alkotmánybíróság (AB) elé utalt. Ez utóbbiak közül a legérdekesebb talán a választási eljárási törvény, amely előzetes regisztrációhoz kötötte volna a választáson való részvételt. Ez az AB-nek sem tetszett, ma viszont az új összetételű testületen akár át is mehetne ez az ötlet.

Tulajdonképpen Ádernek köszönhetjük azt is, hogy az MNB alapítványainak rendelkezésére bocsátott pénzek nem veszítették el közpénzjellegüket, mert emiatt is az AB-hez fordult. Legutóbb meg azt kifogásolta, hogy a bírósági szervezetet egyszerű többséggel alakítanák át – létrehozva a közigazgatási felsőbíróságot –, miközben erről sarkalatos törvény rendelkezik.

Nem talált viszont érdemi fogást az államfő a médiatörvény módosításán, és szerinte – bár elkötelezett környezetvédőként pozícionálja magát – rendben van a paksi bővítés is. De nem tett semmit akkor sem, amikor a 62. életévüket betöltött bírák kényszernyugdíjazását alkotmányellenesnek minősítette az AB, noha a felmentésüket ő írta alá.

Az összehasonlítás kedvéért: a 2015-ben elhunyt Göncz Árpád – aki máig a legnépszerűbb közjogi szereplő – tíz év alatt nyolc alkalommal kért előzetes normakontrollt, s mindössze két törvényt küldött vissza megfontolásra a parlamentnek. Mádl Ferenc öt esztendőt töltött az államfői székben, és ezalatt hat esetben fordult az országgyűléshez, 13 alkalommal pedig az AB-nek küldte meg az általa kifogásolt jogszabályt.

A csúcstartó kétségkívül Sólyom László, akit elég trükkösen, talán a saját ízlésével is nehezen összeegyeztethető módon választottak meg 2005-ben. Ő 31 törvényt küldött vissza megfontolásra a parlamentnek, 16 alkalommal pedig közvetlenül az alkotmánybírák állásfoglalását kérte.

Az összevetés így persze félrevezető, mert például Göncz Árpád az első ciklusa idején keményen beleállt a médiaháborúba, bár az AB nem támogatta ebben. Sólyom László sem rejtette véka alá a véleményét a 2006 őszi zavargások vagy a 2009-es kormányválság idején.

Áder viszont soha nem zavarta meg a regnáló hatalmat felesleges nyilatkozatokkal. Pedig az alaptörvény sorozatos módosítása, esetleg a kormány szégyenletes menekültellenes gyűlöletkampánya apropóul szolgálhatott volna rá, hogy kiálljon a nyilvánosság el. Paks kapcsán – harcos környezetvédőként – ugyancsak kifejthette volna az álláspontját. Nem tette – így maradhat.

Még hogy gyenge lenne az elnök?

A hatályos alkotmány szerint nemzetközi összehasonlításban a magyar köztársasági elnök gyenge államfő, aki a végrehajtó hatalomtól elkülönült személyként kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Az alaptörvény hatásköreinek mégis terjedelmes felsorolását tartalmazza.

A köztársasági elnök a teljesség igénye nélkül

• a Magyar Honvédség főparancsnoka,
• részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein,
• törvényt és népszavazást kezdeményezhet,
• az elfogadott alaptörvényt és annak módosítását a megalkotására vonatkozó, az alaptörvényben foglalt eljárási követelményekkel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, az elfogadott törvényt az alkotmánnyal való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek,
• különleges jogrendet érintő döntéseket hozhat,
• kitűzi az országgyűlési, a helyi önkormányzati, valamint az európai parlamenti választás, illetve az országos népszavazás időpontját,
• összehívja az Országgyűlés alakuló ülését,
• feloszlathatja az Országgyűlést,
• javaslatot tesz a miniszterelnök, a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész és az alapvető jogok biztosa személyére,
• kinevezi a hivatásos bírákat és a Költségvetési Tanács elnökét,
• kinevezi a minisztereket, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, az önálló szabályozó szerv vezetőjét és az egyetemi tanárokat,
• megbízza az egyetemek rektorait,
• kinevezi és előlépteti a tábornokokat,
• megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét és a Magyar Művészeti Akadémia elnökét,
• törvényben meghatározott kitüntetéseket, díjakat és címeket adományoz, valamint engedélyezi külföldi állami kitüntetések viselését,
• gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát,
• dönt az állampolgárság megszerzésével és megszűnésével kapcsolatos ügyekben.

Csak látszólag erős…

A hosszú lista számos pontjának inkább csak szimbolikus jelentősége van. Az államfő érdemben nem szólhat bele például a hadsereg vezetésébe, s hadiállapotot is csak kivételesen, a parlament akadályoztatása esetén hirdethet, de ehhez is kell a házelnök, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök hozzájárulása.

Annak sincs különösebb jelentősége, hogy az államfő tűzi ki a választásokat, illetve ő hívja össze az országgyűlés alakuló ülését. Erősebb jogosítványnak tűnik, hogy törvényt, sőt akár népszavazást is kezdeményezhet, ám az előbbire először és utoljára Göncz Árpád idején akadt néhány példa, referendumot pedig – amelyről a végső szót szintén parlament mondaná ki – egyik elnök nem indítványozott.

A köztársasági elnök kinevezési jogkörei ugyancsak nagyrészt formálisak, mert minden esetben szükség van az illetékes kormánytag ellenjegyzésére. Ugyanez a helyzet a kitüntetések, a kegyelmi és az állampolgársági ügyek esetében is. Kinevezést az államfő csak akkor tagadhat meg, ha a jelölt hivatalba lépése az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarához vezetne. A kitüntetések kapcsán is csak kivételesen emelhet vétót, ha az elismerés adományozása az alaptörvény értékrendjét sértené.

Efféle lépésekre sem akad sok példa. Göncz Árpád a közmédiumok vezetőinek kinevezését, illetve később felmentését igyekezett blokkolni, Sólyom László pedig megakadályozta, hogy Horn Gyula egykori kormányfő magas állami elismerésben részesüljön. Nagyjából ennyi történt. Miközben legalább egyszer Ádernek is be kellett volna avatkoznia, amikor a BM közelmúltban nyugdíjba vonult államtitkárát, aki egykor III/2-es tiszt volt, éppen 1956 hatvanadik évfordulóján léptették elő rendőr altábornaggyá. Ezzel megelőzhette volna a blamázst.

Az államfő néhány esetben feloszlathatná akár a parlamentet is. Erre akkor kerülhet sor, ha megszűnt a kormány megbízatása, és negyven napon belül nem sikerül megválasztani az új miniszterelnököt. Az új alaptörvény szerint az elnök abban az esetben is dönthet így, ha az adott évre vonatkozó költségvetés március végéig nem fogadják el. Ezek is inkább csak elméleti lehetőségként jöhetnek szóba.

A politikai vagy alkotmányos vétó sem csodafegyver. Áder János hiába küldte vissza a szélerőművek telepítését ellehetetlenítő törvényt, a kormány azt változatlan formában terjesztette be az országgyűlés elé. Másodjára pedig az államfőnek már alá kell írnia a jogszabályt. Az alkotmányossági kontroll hatékonyabb eszköznek tűnik, bár nagy jelentősége ma már ennek sincs, hiszen az Alkotmánybíróság tagjainak túlnyomó többségét a Fidesz egyoldalúan jelölte, ezért a testület pártatlanságában nemigen lehet reménykedni.

Szóval hiába a hatáskörök sokasága, az államfő mozgástere nem túl nagy, valójában egy alkotmányos díszpinty. Kellemetlenkedhet ugyan, de a kormánytöbbség szándékaival érdemben akkor sem tudna szembemenni, ha nem fideszes politikus, hanem – Sólyomhoz hasonlóan – többé-kevésbé független tudós ember költözne be jövő tavasszal a Sándor-palotába.

A köztársasági elnök persze emberi gesztusokkal, megnyerő személyiségével, erkölcsi tartásával komoly népszerűségre tehet szert és ezáltal tényleges politikai tényezővé válhat. Áderről azonban igazából csak annyi derült ki öt esztendő alatt, hogy szenvedélyes horgász. Ezzel persze nincs semmi baj, legfeljebb nem válik államférfivá.

Hogyan lesz valakiből elnök?

Az alaptörvény szerint a parlamenti képviselők ötöde írásban tehet javaslatot az államfő személyére. Az első körben az lesz az elnök, aki megkapja az összes képviselő kétharmadának voksát. Miután a Fidesz egyedül nem rendelkezik ennyi szavazattal, vagy besegít az ellenzék soraiból valaki, vagy jöhet a második forduló. Akkor már nincs szükség a minősített többségre, sőt az sem számít, hányan vesznek részt a szavazáson. Az egész folyamatot egyébként két egymást követő napon le kell zárni, mégpedig Áder megbízatásának lejárta előtt harminc-hatvan nappal. Tehát valamikor március 10-e és április 10-e között a parlament államfőt választ.