Megér nekünk százmilliárdot nyolc új börtön építése? Ráadásul ezek fenntartása is évi több tízmilliárdot visz majd el. A kérdés azért is érdekes, mert a bűncselekmények száma 2015-re 2010-hez képest 447 ezerről 280 ezerre csökkent. Miért növekszik akkor a börtönnépesség?

Nem költözik Miskolcra a tököli rabkórház, mint ahogyan azt egyes ellenzéki pártok helyi szervezetei állítják – írta a jól értesült Pravda Magyar Idők a tavalyi esztendő utolsó napján. Igaz mindjárt pontosították is magukat: a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház használaton kívüli részlegéből új, elkülönített büntetés-végrehajtási egészségügyi központot alakítanak ki, s a beruházás jelenleg a tervezési szakaszban jár. A létesítmény tervezett átadásának időpontját 2018 végében jelölte meg kérdésükre a büntetés-végrehajtás.

Szóval lehetséges, hogy a tököli rabkórház nem költözik, de ettől még Miskolcon lesz hasonló intézmény. De nincs ezzel semmi baj, hiszen az alaptörvény szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Nyilván a fogvatartottaknak is. Akiknek jelentős részét, csaknem negyedét nem is jogerős ítélet, hanem a bíróság előzetes letartóztatásról hozott végzése alapján tartják rács mögött, vagyis a törvény szerint ártatlannak tekintendők.

Nekünk azonban erről egészen más jutott eszünkbe. Mégpedig az a börtönépítési program, amelynek nyomán legalább nyolc fegyintézet épül, és ezzel a férőhelyek száma hatezerrel, a bv. munkatársainak létszáma pedig két és fél ezerrel bővül. Az új börtönök Békésen, Csengeren, Hevesen, Kemecsén, Komádiban, Komlón, Kunmadarason és Ózdon lesznek majd.

De hogy ez mennyibe kerül, arról a kormányszócső már nem beszélt. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának 2015-ös évkönyve szerint a szervezet működtetésére 74 milliárdot fordítottak, ami az új fegyintézetek átadása után vélhetőn százmilliárd körül alakulhat, s akkor az egyéb hatásokkal – például az inflációval – nem is számoltunk. Ezen túlmenően a férőhelybővítési program megvalósítására a kormány 2016-ban 1243,1 millió, 2017-ben 30 390,6 millió, 2018. évben 51 348,9 millió, 2019. évben 19 921,4 millió forintot, vagyis összesen több mint százmilliárd forintot szán. Ez azt jelenti, hogy egy új férőhely kialakítása majdnem 17 millióba kerül.

Nem vitatjuk, hogy valamit lépni kellett, mert a strasbourgi bíróság egy 2015-ös pilot ítélete szerint a kormánynak az év végéig új programot kellett kidolgoznia a túlzsúfoltság csökkentése érdekében. Az emberi jogi fórum megállapította ugyanis, hogy a bv. területén rendszerszintű probléma mutatkozik, mert a börtönkörülmények – alapvetően a zárkák túlzsúfoltsága miatt –, összességében olyan rosszak, hogy az már ellentétes az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmával.

Kevesebb bűncselekmény, több börtöntöltelék 

Az ítélet arról azonban nem szólt, hogy a helyzet orvoslására mit kell tenni, a kormány tehát eldönthette: méregdrágán új fegyintézeteket épít, s a nagyjából 13 ezerről majd húszezerre bővíti az intézményrendszer befogadóképességét, esetleg átgondolja a börtöncentrikus büntetőpolitikát, illetve megváltoztatja az előzetes letartóztatás szabályait. Ez azért is érdekes kérdés, mert a Fidesz-kormány regnálása alatt 2010 és 2015 között – kizárólag a Btk. szabályainak szigorítása miatt – ötven százalékkal nőtt a fogvatartottak száma, és elérte a 18 ezer főt. Így a férőhely-kihasználtság korábban meghaladta a 140 százalékot. Egy helyen tehát majdnem másfél ember ült. Ennél ma kicsit jobb a helyzet, mert időközben valamennyivel bővült a rendszer befogadóképessége.

Mindez azért is különösen érdekes, mert 2015-re 2010-hez képest 447 ezerről 280 ezerre csökkent a regisztrált bűncselekmények száma. A rendszerváltozás óta legrosszabb év egyébként az 1998-as esztendő volt, amikor hatszázezernél több bűneset vált ismertté. Mellesleg akkoriban is kevesebben – 15 ezren – ültek, mint most.

Érdemes ezen elgondolkodni. Például hogy, célszerű-e csaknem négyezer gyanúsítottat folyamatosan napi kilencezer forintos költséggel előzetes letartóztatásban tartani, miközben a házi őrizet sokszor megfelelő intézkedés lehetne. Különösen akkor, ha az érintettre nyomkövető eszközt helyeznek, ami – esetleg óvadék letétele mellett – éppen elég a szökés megakadályozásához.

A szabadságveszés a jó megoldás?

A Btk. szigorítása kapcsán pedig mérlegelni lehetne, tényleg célravezető mindenkit börtönbe zárni? Tényleg arányos büntetésekhez vezet-e a középmérték és a három csapás – helyesen három dobás – alkalmazása? Vagyis: a bírónak alapesetben a büntetési tétel alsó és felső határának közepéhez kell igazodnia, személy elleni erőszak esetén pedig harmadjára kötelező lehet a tényleges életfogytiglan kiszabása. Nem okosabb dolog-e a társadalomra kevésbé veszélyes elkövetők esetében valamilyen alternatív büntetési nem alkalmazása, a helyreállító igazságszolgáltatás szélesebb körű alkalmazása?

A tettest sújtsák például felfüggesztett szabadságvesztéssel, emellett pénzbüntetéssel, s kötelezzék a társadalom számára hasznos tevékenység végzésére. De a börtönnél az is szerencsésebbnek tűnik, ha az elkövető jóvátételt ad az áldozatnak, tehát megköveti őt, kifizeti a kárát, s ha nincs pénze, kétkezi munkával teszi jóvá, amit elkövetett. Ez a közösségnek nem kerül pénzébe, ráadásul az ilyen intézkedésnek a börtönnél biztosan hatékonyabb nevelő hatása lehet.

Nem a fogvatartottak számában kellene követni az USA-t

Magyarország egyébként nemzetközi összehasonlításban valahol az első harmad végén van a börtönnépesség számát tekintve. A World Prison Brief adatai szerint Oroszországban százezer lakosra vetítve 441-en ültek, míg Svédországban mindössze 53-an. Ez a mutató nálunk az adatsor készítésekor – 2013-ban – 186 volt, s most is 180-nál tartunk. Egyebek mellett a három balti állam, Törökország, Azerbajdzsán és Csehország megelőz minket, de a lakosság számához viszonyítva a szerbeknél vagy a románoknál is sokkal kevesebb embert tartanak fogva. Mi több, Bosznia-Hercegovina, Bulgária és Koszovó is jelentősen jobban áll nálunk.

Az Egyesült Államokhoz képest persze jók vagyunk. Ott azt tartották üdvözítő megoldásnak, hogy minden jogsértést börtönbüntetéssel sújtsanak, így négyszeresére nőtt az elítéltek száma. Míg három évtizede százezer lakosra kétszáz fogvatartott jutott, ez a szám 2009-ben már meghaladta a 750-et. Akkor 2,4 millió ember töltötte a szabadságvesztés büntetését, vagyis csaknem minden századik felnőtt amerikai rács mögött volt.

A börtönnépesség drámai növekedésének egyik oka ott a zéró tolerancia bevezetése volt, ami elsősorban a kábítószer-fogyasztókat sújtotta. Ráadásul Amerikában ugyanazon bűncselekményért kétszer akkora büntetésre számíthatott a tettes, mint egy angol, és ötször súlyosabbra, mint egy svéd elkövető. Azóta ott is változott kissé a helyzet: százezer lakosból már „csak” 690 ül.

Talán üdvösebb lenne, ha nem a represszív büntetőpolitikában, hanem mondjuk az informatikai szektorban vagy a kutatás-fejlesztésben próbálnánk versenyre kelni az Egyesült Államokkal.