A hozzátartozóiról egyenlő arányban gondoskodik, mert nem szeretné, ha a vagyonon való osztozkodást veszekedés, gyűlölködés kísérné – ezt nyilatkozta évekkel ezelőtt Klapka György. Ezért végrendeletbe foglalta, kinek mi jár. Ő milliárdokat hagyott hátra, de egy szokásos mértékű hagyaték esetében is szerencsés, ha az örökhagyó mondja meg, miként akarja a hátramaradottak között elosztani a javait.

Bölcs és előrelátó embernek bizonyult Klapka György. A múlt héten 88 éves korában elhunyt üzletember már évekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy végrendeletében a hozzátartozóiról egyenlő arányban gondoskodik, mert nem szeretné, ha a vagyonon való osztozkodást veszekedés, gyűlölködés kísérné.

Vagyon pedig van bőven: a TV2 Tények című műsora beszámolt arról, hogy a hagyaték összességében kétmilliárdnyi értéket képvisel. Köztük van a Vámház körúti üzlet, antik tárgyak és festmények sora, több ipari berendezés, egy dióültetvény, reklámügynökség, számítógépszerviz, számos ingatlan, de még egy krosszpálya és kutyakrematórium is.

Általában is igaz, hogy az örökhagyónak érdemes a saját kezébe venni a vagyon felosztását, ha el akarja kerülni a későbbi vitát. Amennyiben a hagyaték sorsáról még életében maga határoz, elkerülheti, hogy a különböző vagyonelemek közös tulajdonba kerüljenek, ami sokszor gondot okozhat. Mi történjék a közös ingatlanokkal, mi az értéktárgyakkal, üzletrészekkel? – az örökösök nem ritkán összekülönböznek ezen.

Klapka György valószínűleg elejét vette a veszekedésnek, hiszen ötödik felesége, illetve négy gyermeke a hírek szerint nagyjából egyenlő arányban osztozik az örökségen. Az özvegy a TV2-nek el is mondta: a család egyetlen tagjának sem kell tartania attól, hogy elhunyt férje bárkiről megfeledkezett volna. Szerinte Klapka György mindig előrelátó volt, s mindent előre lefixált.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy a hagyatéki eljárás során ne következhetne be váratlan fordulat. Megesett, hogy ismert személyiség halála után feltűntek korábban sosem látott hozzátartozók, például házasságon kívül született gyermekek. Ilyen esetben az eljárás elhúzódhat, főleg ha valaki perre viszi a dolgot.

Közös ló

Általában a helyzet örökléskor viszonylag egyszerű: lakás, autó, szokásos ingóságok, készpénz, illetve bankbetét, esetleg értékpapír vagy üzletrész – nagyjából ennyi egy szokásos hagyaték. Amennyiben nincs végintézkedés, a törvényes örökösök a gyermekek, akik fejenként egyenlő részt örökölnek. Az özvegyet ugyanakkor holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az elhunyttal közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési tárgyakon. Emellett jár neki egy gyermekrésznyi a hagyaték többi részéből is. Vagyis két gyermek esetén ők és az özvegy is egyharmad-egyharmad örökrészre jogosultak.

Ebből keletkezhet mindjárt a parázs vita. A pénzről könnyű megegyezni, de egy lakáson vagy értékesebb ingóságon már lehet huzakodni. Kié legyen az ingatlan, a kocsi, a nagy becsben tartott festmény? – ezen az érintettek hosszasan civakodhatnak, mert természetben oszthatatlan javakról van szó. Közös lónak pedig túros a háta.

A hagyatéki eljárásban kimondhatják persze, hogy minden közös tulajdon, de egy efféle döntéssel senki nem lesz elégedett. Már csak azért sem, mert a polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint ebben az esetben a „tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő lényeges jogi érdekeinek sérelmére”.

Csakhogy ezzel az örökösök sokra nem mennek, mert eléggé életszerűtlen, hogy felosszák egymás között, ki mikor használja az autót, vagy megegyezzenek arról, majd heti váltásban akasztják ki a nappaliban a mindenki által követelt értékes képet. Egy nyaralóval talán jobb a helyzet, mert abban csak sikerül megállapodni, hogy ki mikor megy a Balatonra.

Talán egy jól menő vállalkozás tulajdonlása sem vált ki feloldhatatlan ellentéteket, mert a bevételt is viszonylag könnyű felosztani. Más kérdés, ha valaki úgy véli, ő akarja megmondani a tutit, miként kellene a céget működtetni.

A tulajdonostársak különben általában szótöbbséggel határozhatnak a közös tulajdont érintő kérdésekben, s mindenkit a tulajdoni hányada arányában illeti meg szavazati jog. Egyhangú döntés szükséges viszont a dolog eladásához. Hát, vitás esetben ezzel sincs kisegítve senki.

Ha végképp nincs egyezség, jöhet természetesen a per. „A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét – ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt – megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja” – mondja ki a Ptk.

A jogszabály további eligazodással is szolgál: ha „a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, vagy a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani”. Ebben az esetben az örökösöket elővételi jog illeti meg, amikor a „közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonába adása esetén a megfelelő ellenértéket, az árverés útján való értékesítésnél a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania”.

„Ha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszüntetni, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi, vagy – ha az ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs méltányos érdekét sérti – részére a tulajdoni hányadával arányos használati jogot alapít” – ezt is tartalmazza a Ptk. De ezzel sem feltétlenül járnak jól az örökösök.

Mindezt megelőzheti az örökhagyó, ha még az életében világosan rendelkezik, hogy a javaiból kire mit hagy. A végintézkedést ugyanis nehezen lehet vitatni, és nincs probléma belőle, kié a lakás, kié az autó, kié a pénz, kié a termőföld.

Ez a minimum

Ennyire mégsem egyszerű a helyzet, mert figyelemmel kell lenni a kötelesrész szabályaira. Ami csak akkor nem jár, ha az örökhagyó a végintézkedésében a potenciális örököst kitagadta, de ennek jogszabályban meghatározott szigorú feltételei vannak. Erre indok lehet többek között, ha valaki az elhunyt sérelmére bűncselekményt követett el.

Ám ha az örökhagyó csak kifelejtett valakit, annak ki kell adni a kötelesrészt. Ami egyébként harmada annak, mint ami törvényes öröklés esetén járna. Tehát ha valaki a végrendeletében az összes vagyonát három gyermeke közül csak kettőre hagyja, a harmadiknak is jár valamennyi – ez az általános szabályok szerinti jogos összeg harmada –, vagyis adott esetben a hagyaték kilencede. De ugyanez lehet a helyzet akkor is, amikor a végintézkedésben az egyik örökösre a kötelesrésznél kisebb vagyont hagytak. Az érintett ebben az esetben is tiltakozhat

S mi van, ha belép a végrendeleti végrehajtó?

Ami még érdekes lehet: az örökhagyó végakaratának egésze vagy annak egy része végrehajtására cselekvőképes nagykorú személyt, végrendeleti végrehajtót nevezhet meg. Ő – aki maga is lehet a hagyaték kedvezményezettje – a feladatát az elhunyt utasításai és a rendes gazdálkodás szabályai szerinti köteles ellátni. A dolga egyebek mellett, hogy segítse a hagyatéki leltár felvételét, a végintézkedésben foglaltak érvényesítését.

A végrendeleti végrehajtó a hagyatékot birtokba veszi, a hitelezőket kielégíti, a hagyatéki követeléseket érvényesíti, az örökség részét képező társaságokban pedig a tagsági jogokat gyakorolja. Új kötelezettségeket viszont nem vállalhat, s a végintézkedésben szereplő vagyonelemeket saját hatáskörben nem adhat el.

A tanulság egyébként annyi, hogy aki kellő körültekintéssel – lehetőleg ügyvédi vagy közjegyzői közreműködéssel – készít végrendeletet, halála után konfliktusok sorát előzheti meg. Akkor is, ha nem milliárdokat hagy maga után, hanem esetleg csak egy lakás, egy nyaraló, egy autó, némi ingóság és készpénz marad vissza utána. A felelőssége e tekintetben nagyobb lehet azonban annak, aki nem a szokásos, hanem egy hétköznapi halandó számára elképzelhetetlen mértékű vagyont hagy maga után.