Szinte minden létező fórumon az EU ellen beszél a magyar kormányfő, aki korábban még jó ötletnek tartotta a csatlakozást. Az egykor szélsőségesen euroszkeptikus Jobbik meg éppen egy viszonylag új uniós jogintézményben lát lehetőséget a magyar munkavállalók helyzetének javítására. Ekkorát fordult a világ?

„Brüsszel egy utópia rabja lett. Az utópiát úgy hívják, hogy nemzetek feletti Európa, és az elmúlt időszakban az derült ki, hogy ez egy illúzió” – a napokban erről szónokolt Orbán Viktor. A kormányfő szerint nincs európai nép, s a nem létező európai népre nem lehet európai intézményrendszert felépíteni.

Hibának nevezte a miniszterelnök azt is, hogy az Európai Unió Tanácsa közel kétharmados többséggel hozhat döntést olyan kérdésekben, amelyek létfontosságúak a tagállamok nemzeti érdekeinek szempontjából. Érdekes, ugyanez a kétharmad itthon nem zavarta: a kisebbség ellenében alkotmányozott, s fenekestől forgatta fel a közjogi intézményrendszert.

A pár éve még harcosan euroszkeptikus Jobbik viszont éppen attól az uniótól reméli a magyar munkavállalók helyzetének javítását, amelytől korábban inkább szabadult volna. Európai polgári kezdeményezést indít ugyanis a párt annak érdekében, hogy a bérkiegyenlítés is jelenjék meg az uniós alapelvek között.

Európai béruniót követelnek tehát – hangoztatta pár hete Vona Gábor pártelnök. A kezdeményezés célja, hogy az EU illessze be az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét alapelveinek sorába.

Vona szerint a magyar emberek azt várták az uniós csatlakozástól, hogy többet fognak keresni, de csalódniuk kellett, mert Nyugat-Európát csak a saját gazdasági érdekei motiválták a keleti bővítésben. Ezért akarnak lépni most.

Egészen abszurd helyzet: miközben a csatlakozásról szóló tárgyalások nagyrészt az első Orbán-kormány idején folytak, s az uniós tagságtól maga a miniszterelnök is az ország fellendülését remélte, mára utópiának minősíti az egészet. A brüsszeli pénz persze máig nincs ellenére, de az már annál inkább, ha az EU alapértékeinek betartására figyelmeztetik.

Az sem tetszik a magyar kormányfőnek, ha az uniós többség az ő szándékaival ellentétes döntést hoz. Miközben itthon gátlástalanul érvényesíti az akaratát, és szemernyi figyelmet sem fordít a vele szemben állók – akik adott esetben elég sokan is lehetnek – szempontjaira.

De az sem fér bele a fejébe – miközben ez korántsem új gondolat –, hogy létezik egy közös értékeken nyugvó európai eszmei-kulturális örökség, amely a kontinens államait szorosan összeköti. Van tehát közös identitás, s ezen alapulva megszilárdulhatna a csírájában ma is létező európai démosz, amelynek tagjai a közös politikák alakításában nagyobb szerepet vállalva legitimálhatnák azt az uniós intézményrendszert, amelyben Orbán maholnap csak ellenséget lát. Mellesleg szerinte európai nép sincs, így ő ezzel a gondolattal nyilván nem is tud mit kezdeni.

Démosz akkor jön létre, amikor egy közösség tagjai annyire összetartozónak érzik magukat, hogy elfogadják: többségi döntéssel a közösség minden tagjára nézve kötelező döntéseket hozhatnak. Az ilyen döntéshozatali módszert pedig népuralomnak, görögül demokráciának nevezik. Igaz, démosz nélkül nincs demokrácia. Bár úgy tűnik, az európai démosz kialakulóban van: sokkal több minden köti össze az európaiaikat mint amennyi elválasztja őket.

Az európai intézményrendszert persze a nemzeti kormányok hozták létre. A nemzeti kormányok döntése alapján az évtizedek során fokozatosan vált a polgárok akaratát megjeleníteni hivatott Európai Parlament delegált tagok dumaszínházából közvetlenül választott társjogalkotóvá.

Ugyancsak a nemzeti kormányok fogadták el a lisszaboni szerződést, amelynek egyes pontjait – például az EU hatáskörének bővítését vagy az Európai Parlamen súlyának növelését – a miniszterelnök most kifogásolja. Miközben azt 2007-ben a magyar parlament az első között fogadta el, és a Fidesz-frakció is igennel szavazott.

Szájer József EP-képviselő akkor úgy fogalmazott: a „lisszaboni szerződés Magyarországra előnyös, ezért érdekünk, hogy ratifikálják a tagállamok”. Akkor még azt gondolta, ezzel hatékonyabb, döntésképesebb Európai Uniót hozhatnak létre.

Az európai démosz kialakulása persze nem fejeződött be. De sokat elárul a folyamatokról, hogy páneruópai pártok jöttek létre – a Fidesz is az Európai Néppárt tagja –, és a legutóbbi európai parlamenti választásokon megjelent a határokon átnyúló választási kampány.

Polgári kezdeményezések az unióban

Mindehhez képest a Jobbik inkább magáévá tette a páneurópi gondolatot, hiszen a 2012. április 1-jétől bevezetett új jogintézmény, az európai polgári kezdeményezés éppen azt szolgálja hogy az uniós polgárok közvetlenül vehessenek részt az EU politikáinak alakításában. A lisszaboni szerződéssel hatályba lépésével vált lehetővé, hogy az uniós tagállamoknak legalább az egynegyedét képviselő egymillió polgár kérje az Európai Bizottságot, hogy a hatáskörébe eső területeken jogszabályra irányuló javaslatot tegyen.

Polgári kezdeményezést polgári bizottság szervezhet, amelynek tagjai legalább heten vannak és legalább hét különböző tagállamban élnek. A polgári bizottságnak egy éve van arra, hogy összegyűjtse a szükséges támogatást. Az aláírásokat az illetékes hatóságoknak kell hitelesíteniük az egyes tagállamokban. A sikeres kezdeményezések szervezői az Európai Parlament által szervezett meghallgatáson is részt vesznek. Az Európai Bizottságnak három hónap áll rendelkezésre, hogy megvizsgálja a kezdeményezést és döntsön róla.

Túl sok ilyen kezdeményezés egyébként eddig nem volt: az unió honlapja szerint három ügyben, az állatkísérletek betiltása, az ivóvíz- és szennyvízhálózathoz való hozzáférés, valamint az emberi embrió méltóságának és integritásának tiszteletben tartása érdekében folyt sikeres aláírásgyűjtés. Ám a brüsszeli bizottság csupán az ivóvíz-irányelv módosítására tett javaslatot, ugyanakkor felszólította a tagállamokat, tegyenek lépéseket az állatkísérleteket helyettesítő alternatív módszerek gyorsabb bevezetése érdekében. A harmadik esetben úgy vélték, a hatályos uniós jog biztosítja az emberi élet és méltóság védelmét.

Jelenleg hat kezdeményezést tartanak nyilván. Már lezárult az aláírásgyűjtés abban a kérdésben, amely szerint az EU-ban meg kellene határozni, hogy a „házasság egy férfi és egy nő szövetsége, és a család a házasságon és/vagy leszármazáson alapul”. Egy másik ügyben is befejeződött az aláírások gyűjtése, s ez arról szól, hogy meg kell akadályozni műanyag hulladékok tengerekbe kerülését.

Emellett még várják a támogatókat azok, akik azt szeretnék elérni, hogy a „demokratikusan gondolkodó állampolgárok kinevelését célzó, a polgári létre felkészítő képzés az iskolarendszerű oktatás minden szintjén és Európa minden területén beépüljön a tananyagba”. Folyik a gyűjtés abban a kérdésben is, hogy uniós szinten találjanak megfelelő eszközt a jó szándékú polgárok utazásának elősegítésére, ami lehetne akár egy egységes személyi igazolvány bevezetése is.

Van emellett két környezetvédelmi tárgyú ügy. Az egyik a glifozát hatóanyagot tartalmazó – egyes adatok szerint a hormonrendszer működését károsan befolyásoló – gyomirtó szerek betiltásáról, a másik a talaj, mint Európa egyik legfontosabb erőforrása uniós szintű védelméről szól.

A Jobbik kezdeményezését az Európai Bizottság még nem vette nyilvántartásba.