Komáromban jártak a Momentum aktivistái. Középen a helyi, fideszes többségű önkormányzat főtanácsadója, amint éppen „dokumentálja”, kik szimpatizálnak a „hőzöngő” fiatalokkal. (Fotó: 444.hu)
Nem tűnik szerencsés ötletnek, ha egy kormánypárti önkormányzat munkatársa a településen szervezett ellenzéki rendezvény résztvevőit végigfotózza. Komáromban a Momentum közleménye szerint ez történt, aminek súlyos jogi következményei lehetnek.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordult a Momentum, mert „Komáromban módszeres fotózással gyűjthették szimpatizánsaink adatait” – közölte a szervezet a Facebookon. Azt kifogásolják, hogy „múlt szombaton Komáromban egy férfi módszeresen, több szögből fényképezte a jelenlévőket. Az esemény egyik szervezője megkérte, hogy ne fényképezze az asztaloknál beszélgető társaságokat, de nem hagyta abba”. Később kiderült, hogy a helyi önkormányzat főtanácsadója készítette a felvételeket.
A főtanácsadó így jogellenesen rögzíthette, kik vesznek részt az eseményen, vagyis azt, hogy vélhetően kik szimpatizálnak a Momentummal – így látja a szervezet. Hangsúlyozzák, hogy az efféle adatgyűjtést „szigorúan tiltják a törvények: beleegyezés nélkül senkinek a politikai véleményét vagy pártszimpátiáját nem lehet listázni”. Úgy vélik, mivel a rendezvényen egy önkormányzati dolgozó tüsténkedett képrögzítésre alkalmas mobiltelefonnal a kezében, hogy a megjelent személyekről felvételt készítsen, „fennállhat annak a veszélye, hogy ezeket az embereket politikai véleményük miatt hátrány érheti Komáromban”.
Az arcmás személyes adat
A Momentum álláspontunk szerint is helyesen döntött úgy, hogy jogi lépéseket tesz, mert ez az eset valóban felvet adatvédelmi aggályokat, de az ügynek lehetnek polgári jogi, sőt akár büntetőjogi következményei is.
Személyes adat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint valamennyi, az érintettel kapcsolatba hozható adat, így többek között minden olyan fizikai, fiziológiai jellemző is, amely az adott ember sajátja. Egyszerűbben fogalmazva: az arcmás biometrikus személyes adat.
A törvény szerint személyes adat az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.
Ha pedig a fénykép személyes adat, annak kezelésére – különösen például a gyűjtésére, rögzítésére, rendszerezésére, tárolására, nyilvánosságra hozatalára – szigorú szabályok vonatkoznak. Ilyen adatokat az érintett hozzájárulása, illetve törvény vagy törvényi felhatalmazáson nyugvó önkormányzati rendelet alapján lehet meghatározott célból kezelni.
Itt jogszabályi felhatalmazásról biztosan nincs szó, de a hozzájárulás is hiányzik, hiszen a Momentum közleménye szerint kifejezetten kérték a botcsinálta spiclit, hogy álljon le. Az adatkezelés célja és időtartama ugyancsak tisztázatlan, hiszen egy politikai rendezvény közönségének szisztematikus dokumentálására nemigen van legitim ok.
A szervezet felvet egy másik szempontot is: valóban gyanakvásra ad okot, ha a fideszes polgármester vezette önkormányzat egyik munkatársa a jelenlegi kormánnyal vélhetően nem szimpatizáló emberek közösségéről készít felvételeket. Az ő adataik – arcmásuk – rögzítése még aggályosabb. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az adott településen hamar azonosítani tudják a fényképeken szereplő személyeket és ezzel mindjárt a vélelmezhető pártszimpátiájukat is. Ebben az esetben már különleges adatról lehet szó.
A különleges adatok kezelésére – igen ritka kivételtől eltekintve – kizárólag az érintett írásbeli felhatalmazása alapján van lehetőség. Nem tudni persze, hogy a fotók milyen célból készültek, de annyi bizonyosnak tűnik: az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szabályaira fittyet hánytak.
Különleges adat a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdekképviseleti szervezeti tagságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat, továbbá az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat.
Ezért az adatvédelmi hatóságnak valószínűleg lépnie kell valamit. A Momentum a beadványában kérte is, hogy a hatóság indítson eljárást, és ha megállapítják a személyes adatok jogellenes kezelésének vagy feldolgozásának tényét, elrendelhetik a felvételek törlését, s emellett százezertől húszmillió forintig terjedő bírságot szabhatnak ki.
Az önkormányzati fényképész tevékenysége a polgári törvénykönyvbe is ütközhet
Az ügynek van egy másik vetülete is. A polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti egyebek mellett a képmáshoz való jog megsértése. A fotózással az érintettek hozzájárulása birtokában nem lenne semmi baj, de itt ez nyilvánvalóan hiányzik. Sőt, tiltakoztak a felvételek készítése ellen.
Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános szereplésről készült felvétel esetén.
Ha így történt, roppant egyszerű a helyzet: pert kell indítani, és amennyiben a szereplők bizonyítani is tudnak, nyerni fognak. És még arra sincs szükség, hogy a fotókat nyilvánosságra hozzák, mert azok elkészülte önmagában – akkor is, ha utána fiókba zárják a felvételeket – jogellenes lehet. A képet persze árnyalja, hogy Komáromban bárki által látogathatott rendezvény volt, és a Ptk. tartalmazza azt is, hogy „nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén”.
A Legfelsőbb Bíróság egy 2012-es jogegységi határozata viszont segít az eligazodásban. Közszereplésnek „az egyén önkéntes elhatározásán, autonóm döntésén alapuló olyan politikai, társadalmi, művészeti tevékenység, megnyilvánulás tekinthető, amelyet egy meghatározott cél, szűkebb vagy tágabb értelemben a helyi közösség vagy a társadalom életének befolyásolása érdekében fejt ki”. Ez azonban „a közterületen való jelenlétnél, az ott zajló eseményekben való részvételnél szűkebb kategória, feltételezi a nyilvánosság előtt fellépő, megnyilvánuló személy erre irányuló szándékát”.
A Fővárosi Ítélőtábla pedig egy ügyben úgy foglalt állást, hogy „politikai demonstráció aktív résztvevőjének egyediesített bemutatásához az érintett kifejezett hozzájárulására van szükség”. Kevés tehát az, ha valaki „aktív résztvevőként” – egyszerű tüntetőként vagy a közönség tagjaként – megjelenik egy demonstráción vagy más politikai rendezvényen, mert ettől nem válik közéleti szereplővé. Ha kiül a pódiumra, ha felszólal, ha a nézők sorában magához ragadja a mikrofont, hogy kérdést tegyen fel az esemény szervezőjéhez, az már vélhetően más helyzet.
Az egyszerű közönség bármely tagjának – vagy a politikai demonstráció „aktív résztvevőjének” – a tömegből kiragadott bemutatása, fényképezése tehát önmagában aggályos lehet. Ez a szempont Komáromban is felmerülhet.
Annyiban más a szituáció, hogy kérdéses: készülhet-e egyáltalán „tömegfelvétel” egy korlátozott befogadóképességű zárt térben. Erre nemigen van ítélkezési gyakorlat. Valószínű azonban, hogy egy nyilvános rendezvény helyszínén készült fotó önmagában – ha azon a megjelentek sokasága szerepel – nem kifogásolható, ám amennyiben a felvételen csak néhány jól felismerhető ember látható, abból a fotós vélhetően nem fog jól kijönni.
A részletek ismeretének hiányában így nehéz bármit mondani, de az valószínű: ha a komáromi önkormányzat „fotósa” úgy dolgozott, hogy egy-egy felvételen csak néhány ember látható, és ilyen módon valamennyi résztvevőt rögzítette, az nagyon nincs rendben. Feltéve, hogy bizonyítani tudja: az érintettek legalább gesztusokkal – ráutaló magatartással – hozzájárultak a képek elkészítéséhez.
De ez nem történhetett meg, hiszen rászóltak a fotósra. Ebben az esetben sérülhettek az eseményen megjelentek személyiségi jogai, és ők akár pert indíthatnak. Az érintettek kérhetik a jogsértés megállapítását, a képek törlését, s a megfelelő elégtételadást – bocsánatkérést –, emellett sérelemdíjat követelhetnek, és ehhez a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nincs szükség. Ha a bíróság a felpereseknek ad igazat, az pár százezer forintot hozhat a konyhára, de amennyiben a felvételek az asztalfiában maradnak, abból – az erkölcsi elégtételen túl – nemigen lesz pénz.
Akár bűncselekmény is történhetett
Beléphet a történetbe a büntetőjog is. Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul, illetve a céltól eltérően személyes adatot kezel, vétség miatt egy évig terjedő szabadságveszéssel sújtható. Különleges adat esetén már két év a plafon.
Kérdéses viszont, van-e haszonszerzési cél. Egy profi fotós esetében ez könnyen felmerülhet, ha a jogellenesen megszerzett képeket sajtótermékeknek eladja. A jelentős érdeksérelem azonban más kategória. Ehhez bizonyítani kellene, hogy a személyes adattal visszaélés – adott ügyben az arcmás rögzítése és kezelése – egyes helyi lakosoknak valóban súlyos károkat okozott.
A konkrét esetben ki kellene derülnie annak, hogy az önkormányzat embere által készített fotókat valóban jogellenes célra használták fel. Ezt akkor lehetne megállapítani, ha kétséget kizáróan igazolható, hogy a helyhatóság – vagy a kormánypárt – a személyes adatnak minősülő képeket tényleg kezelte, azok alapján valaki tényleg listázta a résztvevőket, és ezzel a helyi közösség egyes tagjainak jelentős érdeksérelmet okozott.
Ez szinte bizonyíthatatlan. Az adatvédelmi hatóságnak viszont akkor is el kell járnia, ha a vélelmezett jogsértés senkinek nem okozott kárt. Ugyanez a helyzet a Ptk. rendelkezései alapján, mert a nem közéleti szereplőről beleegyezése nélkül fotó még saját felhasználásra sem készíthető.
Így működik a politika
A demonstratív fényképezés nyilvánvaló célja a megfélemlítés volt. Hogy erre a pártközpont utasítása, a helyi „pártbizottság” határozata alapján vagy egyéni túlbuzgóságból került sor, majdnem mindegy. Ezzel a gesztussal a hatalom azt üzeni, hogy aki nem húzza meg magát, azt felírják és majd utánanyúlnak. Tehát csak otthon, a négy fal között lehet hőbörögni a rendszer ellen. Ez tipikus kádárista tempó. Szerencsére meglehetősen hatástalan azokkal a fiatalokkal szemben, akik tudatosan vállalják politikai fellépésük esetleges kellemetlen mellékhatásait. Ráadásul kontraproduktív, mert tovább erősíti azt a képet, hogy a politikai establishment fél az új mozgalomtól.
