A halálbüntetés visszaállítását venné először napirendre Erdoğan török elnök, aki a vasárnapi népszavazással megerősített alkotmánymódosítás szerint gyakorlatilag teljhatalmat élvezhet. Orbán Viktor nagy barátja és példaképe ezzel végképp kizárná országát a civilizált államok közösségéből, s esélyt sem adna arra, hogy Törökország valaha is csatlakozzék az EU-hoz. Bár lehet, erről már le is tett.

Megszületett a török népszavazás eredménye: a választók megerősítették a korábban a parlament által elfogadott alkotmánymódosítást, így Erdoğan elnök – Orbán Viktor illiberális harcostársa és példaképe – gyakorlatilag teljhatalmat élvezhet majd. Sietve közölte is: elsőként a halálbüntetés visszaállításának ügyét kívánja napirendre venni. Ennek viszont súlyos következményei lehetnek. Ezért igencsak kérdéses, hogy Törökország – amely 1963 óta az EU társult tagja, ám ennél beljebb nem sikerült kerülnie – a diktatúra felé vezető úton tényleg csodálatos eredményeket képes-e elérni.

De mi is következnék a halálbüntetés visszaállításából?

1. Az emberi jogi egyezmény 6. számú kiegészítő jegyzőkönyve szerint „senkit nem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni”. Az egyezmény e cikke kapcsán nem lehet fenntartással élni, bár háború esetére az államok alkalmazhatják a halálbüntetést. A 13. számú jegyzőkönyv minden körülmények között tiltja a halálbüntetés kiszabását és alkalmazását. Törökország mindkét jegyzőkönyvet fenntartás nélkül aláírta és ratifikálta. A 6. jegyzőkönyvet Oroszország aláírta, de nem ratifikálta. A 13. jegyzőkönyvet Örményország aláírta, de nem ratifikálta, Azerbajdzsán és Oroszország alá sem írta. A halálbüntetés visszaállítása esetén Törökországnak mindkét jegyzőkönyvet fel kellene mondania. (Az egyezmény felmondásának vagy végrehajtása felfüggesztésének lehetséges következményeiről egy korábbi posztunkban már írtunk.)
2. A halálbüntetés bevezetése azt is jelentené, hogy Törökországot minden valószínűség szerint felszólítják, szüntesse meg a tagságát az Európa Tanácsban. Ha ezt nem teszi meg, jó eséllyel kizárják a 47 tagállamot tömörítő szervezetből, amelynek ma csak Koszovó, Fehéroroszország és a Vatikán nem tagja. Más kérdés, hogy ez olyan nagyon nem fájna Erdoğannak, mert ettől kezdve török állampolgárok nem fordulhatnának a strasbourgi emberi jogi bírósághoz, ahol számos, az államot elmarasztaló ítélet született.
3. A halálbüntetés bevezetésével és az ET-tagság megszűnésével Törökország biztosan elveszíti az esélyt arra, hogy valaha is az Európai Unió teljes jogú tagállama legyen. Ennek ugyanis feltétele, hogy a felvételét kérő állam csatlakozzék az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, illetve tartsa tiszteletben az alapvető jogokat.
4. Ankara az EU-s csatlakozásról szóló tárgyalások azonnali leállítását is kockáztatná. Persze lehet, hogy ez is a cél: felmerült ugyanis, hogy az uniós csatlakozásról is tartanak népszavazást.
5. A csatlakozási tárgyalások befagyasztása mellett vagy helyett az EU felmondhatja a Törökországgal 1995-ben megkötött vámuniót. Ennek végképp beláthatatlan következményei lehetnek, hiszen a török termékeket ebben az esetben behozatali vám terhelné. Nem biztos persze, hogy az EU veszteség nélkül jönne ki a dologból, mert ez az uniós cégek törökországi leányvállalatait is hátrányosan érintené, emellett számos termék ára emelkedhetne az európai piacon.
6. De ha a vámunió megszüntetéséig nem is jutnak el a felek, az EU kezdeményezheti a társulási megállapodás felülvizsgálatát, ami igen sokba kerülhet. A 2014 és 2020 közötti költségvetési ciklusban a törökök 4,45 milliárd eurónyi, tehát több mint 1200 milliárd forintnyi előcsatlakozási támogatásra számíthatnak, s ennek – a demokrácia és a jogállamiság állapotával kapcsolatos aggályok miatt – eddig is csak alig pár százalékát folyósították. Ha Erdoğan keménykedik, nemigen remélheti, hogy ennél sokkal többet fog kapni.
7. Európa ugyanakkor azt kockáztatná, hogy Ankara mondja fel a 2015. november 29-i együttes nyilatkozatban foglaltakat, amely szerint az EU és Törökország együttműködik a migrációs válság kezelésében. Ennek persze feltétele a vízummentesség megadása, de a mostani népszavazás eredményének ismeretében ennek az esélye csak romlott.
8. Ráadásul az EU-tag Ciprus északi részének török megszállása miatt az unió és a Törökország közötti biztonságpolitikai konfliktus is kiéleződne.

Tényleg ezt az utat akarjuk járni?

Törökország sikere biztatás Magyarország számára – mondta Orbán Viktor miniszterelnök az akkor még kormányfőként működő Erdoğan 2013 februárjában folytatott budapesti megbeszélését követő sajtótájékoztatón. Szerinte a török siker arról szól, hogy ha egy nép bízik a saját erejében, megfelelő összefogást valósít meg, és vezetői megfelelő programot hajtanak végre, akkor csodálatos eredményeket lehet elérni.

Például gyorsan el lehet jutni egy megrendelt katonai puccsig. A török hadsereg néhány egysége – akik valószínűleg gyakorlatnak vélték az egészet – tavaly júliusban megszállta Isztambul és Ankara stratégiai fontosságú pontjait, elfoglalta a köztévét, és bejelentette: átveszi a hatalmat, valamint szükségállapotot és kijárási tilalmat rendel el az országban. Az állítólagos hatalomátvételi kísérlet azonban elég gyorsan megbukott, s jött a megtorlás, s a kormányfő az ellenzékével szemben máig hadjáratot folytat. Korábbi posztunkban beszámoltunk róla, hogy Törökország tavaly júliusban arról tájékoztatta az Európa Tanács főtitkárát, hogy fel kívánja függeszteni az emberi jogi egyezmény alkalmazását.

Erdoğan nem érte be ennyivel: idén januárban az elnöki rendszer bevezetéséről szóló alkotmánymódosítást fogadtatott el a parlamentben, majd április 16-ra népszavazást tűztek ki ennek megerősítése érdekében. És vasárnap megszületett a döntés: a választásra jogosultak valamivel több mint 51 százaléka – a Nyugat-Európában élők hatvan-hetven százaléka – az elnöki teljhatalom bevezetését támogatta.

Hogy a sikeres utat támogatták-e, erősen kérdéses. Mindezt Erdoğan nagy barátjának, Orbán Viktornak is érdemes mérlegelnie. Miközben értjük mi, hogy tetszik neki török elvtársának eltökéltsége – mellesleg a halálbüntetés bevezetésével maga Orbán is kacérkodott 2015 tavaszán –, de eléggé kiszámíthatatlan, milyen következményekkel járhat, ha valaki kiírja magát és nemzetét a civilizált országok klubjából.

Orbán vonzódása az államilag irányított gazdasággal, korlátozott emberi jogokkal és autoriter politikai rendszerrel jellemezhető keleti országokhoz azzal magyarázható, hogy más lehetősége a barátkozásra nem maradt. Nyugaton ugyanis szalonképtelenné vált. Sokak retinájába beleégett a kép: Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Lévai Anikó társaságában átadja a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést Ilham Aliyev azeri elnök feleségének. Mehriban Aliyeva asszonyt azóta a férje az alelnöki tisztségbe emelte, és Orbán neje is gratulált neki.

Az EU kínálta gazdasági integráció alternatívájának keresése magyarázza a „keleti nyitás” politikáját. Ezt erősíti vezérünk nyugatiakkal szembeni kisebbrendűségi komplexusa is: a keleti autokraták udvarában Orbán játszhatja el az civilizált európai szerepét. Ez emberileg érthető, de lassan azért el kellene dönteni, hogy hová szeretnénk tartozni.