Tücsköt, szöcskét, sáskát, skorpiót, hangyát, s mindenféle más ízeltlábút is lehet hamarosan emberi fogyasztásra árusítani az unión belül az új élelmiszerekről szóló EU-rendelet szerint – már ha az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság az ilyen termékeket nem találja az emberi egészségre veszélyesnek. A jogszabály jövő januártól valamennyi tagállamban kötelezően alkalmazandó.
A „tudományos és technológiai fejlődés alapján indokolt felülvizsgálni, pontosítani és naprakésszé tenni az új élelmiszernek minősülő élelmiszer-kategóriákat. Ezeknek a kategóriáknak az egész rovarokra és azok részeire is ki kell terjedniük” – derül ki az új élelmiszerekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletből. Ez minden tagállamban közvetlenül és kötelezően alkalmazandó, de azért senki ne ijedjen meg, mert aki nem kívánja, annak továbbra sem kell bogarakat ennie.
Egyszerűen arról van szó, hogy e tárgyban a legutóbbi uniós norma 1997-ben született, s azóta az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek köre jelentősen bővült: 2014-ig nagyjából 170 árucikk, többek között bizonyos magvak, új eljárással savanyított tejtermékek, nagy nyomáson előállított gyümölcslevek forgalmazásához kértek engedélyt. A változás célja az is, hogy az eljárást gyorsítsák, mert eddig több mint három évet vett igénybe, míg döntés született arról, hogy egy új élelmiszer forgalomba hozható-e.
A rendelet szerint ugyanakkor az „élelmiszer-előállítás területén ösztönözni kell az új technológiákat és az innovációt, mivel azok csökkenthetik az élelmiszer-előállítás környezeti hatását, növelhetik az élelmezésbiztonságot, és előnyökkel járhatnak a fogyasztók számára”. Az innováció része lehet – bár az uniós norma ezt nem részletezi –, hogy nagyobb arányban fogyasszunk olyan termékeket, amelyek környezetbarátabbak. Együnk például tücsköt és bogarat.
Jöhetnek az új élelmiszerek
Új élelmiszer a jövő évtől alkalmazandó uniós norma szerint minden, ami 1997 májusáig az EU-n belül „nem került jelentős mértékben emberi fogyasztásra történő felhasználásra”. E körbe tartoznak például az „új vagy szándékosan módosított molekulaszerkezetű élelmiszerek”, a „mikroorganizmusokból, gombákból vagy algákból álló, azokból izolált vagy előállított élelmiszer”, a „növényekből vagy azok részeiből álló, azokból izolált vagy előállított élelmiszerek” és az „állatokból vagy részeikből álló, azokból izolált vagy azokból előállított élelmiszerek”.
Amit viszont érdemes leszögezni: a génmódosított – GMO – termékekre, például növényekre ez a rendelet nem vonatkozik. Azonban a „klónozott állatokból származó élelmiszerekről szóló külön jogszabály hatálybalépéséig a klónozott állatokból származó élelmiszereknek – nem hagyományos tenyésztési gyakorlatokkal nyert állatokból előállított élelmiszerként – e rendelet hatálya alá kell tartozniuk”. A klónozott tehén – már ha van ilyen – húsa, teje vagy az abból készített sajt forgalomba hozatalát tehát külön engedélyeztetni kell.
Új élelmiszer esetén az Európa Bizottság, s azok a tagállamok, amelyekben a terméket először kívánják árusítani, valamint maguk a gyártók vagy importőrök is kezdeményezhetik a forgalomba hozatal engedélyezését. A dokumentációnak tartalmaznia kell egyebek mellett a termék előállításának leírását, összetételét, valamint tudományos bizonyítékot arra, hogy az új élelmiszer nem veszélyezteti az emberi egészséget. A döntést az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szakvéleménye alapján hozzák meg.
És mi van a bogarakkal?
A harmadik országból származó hagyományos élelmiszer unión belüli forgalomba hozatalának szabályai kissé mások. Ebben az esetben a forgalmazó fordulhat a Bizottsághoz, s a kérelemben meg kell adnia a termék összetételét, származási országát, valamint igazolnia kell, hogy például az adott tücsköt vagy bogarat valamely harmadik országban hagyományosan élelmiszerként fogyasztják. Ugyanakkor igazolnia kell, hogy azzal kapcsolatban hosszú ideje semmilyen egészségügyi kockázat nem merült fel.
Egy kiló marhahús előállításához hét kilónyi takarmányra van szükség, ráadásul az üvegházhatású metángáz kibocsátásának több mint negyedét például Nagy-Britanniában a tehenek okozzák. Új-Zélandon ez kilencven százalék. A szén-dioxidhoz képest – amit többek között a szénerőművek, a hagyományos fűtési rendszert használható háztartások és a gépjárművek bocsátanak ki – a metán 23-szor hatékonyabban tartja vissza a Földet ért hősugárzást, tehát a globális felmelegedéshez a kérődző állatok tartása igen jelentősen hozzájárul. Ezzel szemben a sertések három és fél kilónyi takarmányból „állítanak elő” egy kilónyi húst, míg egy csirke alig több mint két kilóból „hoz ki” másfél kilónyi élőtömeget, miközben ezek az állatok üvegházhatású gázokat is alig bocsátanak ki. Egyértelmű, hogy a szarvasmarha-tenyésztés terheli leginkább a környezetet, míg a baromfi tűnik a legészszerűbb megoldásnak. Mindez azért is érdekes, mert a mezőgazdasági célra hasznosított területek felén takarmányt termesztenek vagy legeltetnek, s korántsem közömbös, hogy azok felhasználásával mennyi húst – fehérjét – lehet előállítani. A rovarok egyébként még a csirkénél is „hatékonyabbak” – nekik másfél kilónál nem sokkal több takarmány is elég egy kilónyi hasznos tömeghez –, a szén-dioxid-kibocsátásuk pedig minimális.
Ilyen kérelem esetén a tagállamok kifogást emelhetnek majd a termék forgalmazása ellen. Ezt azonban megfelelően indokolni kell. Ám ha az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság nem talál egészségügyi kockázatot a rovarok vagy akár lárvák élelmiszerként történő értékesítése kapcsán – amelyek fehérjetartalma a szokásos húskészítményekénél nagyobb, zsírtartalma viszont alacsonyabb –, azok a hagyományos élelmiszerek uniós jegyzékébe kerülnek, s akkor bárhol a tagállami hatóságok külön engedélye nélkül értékesítők.
Érdekes lehet, mi van akkor, ha a harmadik országból származó hagyományos élelmiszert nem importálják, hanem az unión belül termesztik/tenyésztik. Ebben az esetben nem teljesen világos, hogy azokat új, az unión belül még jellemzően nem fogyasztott vagy harmadik országból származó hagyományos élelmiszerként kell-e bejegyeztetni.
A svájci Élelmiszerbiztonsági és Állategészségügyi Szövetségi Hivatal (BLV) a tücsök, a közönséges lisztbogár és a keleti vándorsáska élelmezési célú felhasználását engedélyezte. A döntés értelmében idén májustól a kiskereskedelemben és a vendéglátásban egészben és feldolgozott formában is árusíthatók ezek a rovarok – tájékoztatott az MTI tavaly decemberben. A fogyasztó számára nem kell felismerhetőnek lenniük, de a termékismertetőn fel kell tüntetni, hogy rovarokról vagy rovartartalmú élelmiszerről van szó. Több mint kétezerféle rovar számít ehetőnek, így az ágazat hatalmas lehetőségeket rejt magában. Ám a helyi hatóság képviselője szerint a rovarok étkezési célú felhasználásáról még nincs elég tapasztalat, nem tudni például, nem okoznak-e valamilyen proteinallergiát, és a tenyésztési feltételeket is tisztázni kell. Egyébként 2013-ban Belgium volt az első ország, ahol engedélyezték a rovarok értékesítését emberi használatra.
Magyarországon egyelőre nemigen árusítanak bogarakat élelmiszerként, viszont állateledelként számos rovar hozzáférhető. Így kapható többféle tücsök, sáska, csótány, légy, muslica, gabonazsizsik, lisztkukac, rózsabogárlárva, de az árak egyelőre a hagyományos táplálékokhoz képest nem igazán versenyképesek. Egy nagyméretű – legalább öt centis – sáska darabja akár ötven forint is lehet, ami nem tűnik olcsónak. Egy liternyi kistermetű csótányt meg 6500 forintért adnak, ami biztosan nincs egy kiló sem.
Recepteket már lehet találni az interneten. Például: végy 25 darab hét-nyolc centis sáskát – ez máris lehet akár 1500 forint –, némi sültcsirke fűszersót, kókuszzsírt és majonézt ízlés szerint. Az élő sáskákat dobd forró vízbe, majd szűrd le, s a felolvasztott kókuszzsírral kikevert fűszerkeverékben forgasd meg, s hagyd kicsit állni. Utána egy serpenyőben körülbelül egy percig pirítsd az ínyencséget, s a sáskák potrohába fecskendezz injekciós tűvel tetszés szerint majonézt. Jó étvágyat.
