Magyar Ügyvéd Blog

Kirúgták a tolmácsokat, mert nem gyűlölték eléggé a migránsokat

2017. augusztus 14. - Magyar Ügyvéd

menekultek.jpg

Újabb kútmérgező akcióba fogott a Magyar Idők: a kormányszócső szerint a bíróság nem akarta foglalkoztatni tolmácsként a Migration Aid International társigazgatóját, mert állítólag nem képes pártatlanul fordítani. A lap szerint a menekültügyi hivatal is tíz fordítótól megvált, mert helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak. Ez az egész értelmezhetetlen, viszont a kormány által generált összeesküvéselméletbe jól illeszkedik.

Megbízhatatlannak tartják, ezért nem alkalmazzák a Debreceni Törvényszéken tolmácsként a Migration Aid International társigazgatóját, Aida El-Seaghit – írta a Magyar Idők. A kormánypárti lap szerint ennek oka az, hogy komoly kétségek vetődtek fel a pártatlanságával kapcsolatban. Ő egy olyan szervezet egyik tisztségviselője – legalábbis a lap szerint a bíróság ezzel magyarázta a döntést –, amely nem tesz határozott különbséget gazdasági bevándorlók és menekültek között, támogatja a migránsok befogadását, s ezzel ha akaratlanul is, de Soros György tervének megvalósulását segíti elő. Hogy mi Soros György terve? Bármi, amit a kormány kijelöl.

Ha a Magyar Pravda értesülése helyénvaló, akkor sem lehet mit kezdeni vele, mert a hatályos szabályozás szerint a bíróság fordításra nagyjából azzal szerződik, akivel akar. Az összes létező hazai szabályozás – így a büntető eljárásjogi törvény (Be.) a polgári perrendtartás (Pp.), valamint a közigazgatási hatósági eljárás szabályairól szóló törvény (Ket.) is – egységes ugyanis abban, hogy az illetékes fórum a tolmács személyéről gyakorlatilag maga dönthet.

A fordítók, tolmácsok kijelölésére nincs külön eljárásjogi rendelkezés, őket általában a szakértőkével azonos jogállású személynek tekintik, így rájuk is vonatkozik a gumiszabály. A Be. szerint így nem lehet szakértő – tehát tolmács sem – akitől „elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható”, s a Pp. is hasonlóképpen fogalmaz: ki kell zárni azt, akitől az ügy „tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható”. A Ket. szinte betű szerint ugyanezt tartalmazza.

Jogilag tehát nemigen kifogásolható, ha egy jogvédő szervezet aktivistája esetében a bíróság úgy ítéli meg, hogy őt nem tartja alkalmasnak menekültügyekben a nyelvi közvetítői szerep hivatalos eljárásban való betöltésére. Ezt ráadásul különösebben indokolni sem kell, hiszen elég az „egyéb okra” hivatkozni, és a döntés ellen jogorvoslattal sem lehet élni. 

A Migration Aid olyan közösségi kezdeményezés, amely a Magyarországra érkező menedékkérők segítésére alakult 2015-ben. A szervezet aktivistái a menekülttáborok felé vezető közlekedési csomópontokban, és a táborok környékén, így több budapesti helyszín mellett Szegeden, Debrecenben, Bicskén, Fóton és Cegléden is segítették az úton lévőket információval, élelemmel és innivalóval, továbbá alapvető higiéniai és ruházati cikkekkel. Miután a menekülthullám elkerüli Magyarországot, a szervezet a tevékenységét alapvetően a határokon túl folytatja, s ennek koordinálására létrehozták a Migration Aid International non-profit szervezetet, amit Londonban 2015 őszén be is jegyeztek. Ennek képviseletét hat fős igazgatóság látja el, amelynek egyik tagja valóban Opra Melinda El-Seaghi Aida. A magyar Migration Aid Egyesület hazai terepmunkával, utógondozással, menedékkérőknek – és a helyzettől függően más rászoruló csoportoknak – nyújtott jogi, integrációs és szociális segítséggel, menekültüggyel kapcsolatos társadalmi, közéleti tevékenységgel és adománygyűjtéssel foglalkozik. Így ők szervezték menekültek balatoni nyaraltatását, ami Manninger Jenő fideszes képviselőnél kiverte a biztosítékot.

Más kérdés, hogy szégyen a magyar igazságszolgáltatásra nézve, ha valóban úgy gondolják, hogy az emberi jogok érvényesítése érdekében kifejtett tevékenység kizáró ok. Ezzel mindjárt azt is feltételezik, hogy a tolmács bizonyára félrefordít, összejátszik a menedékkérővel, tehát egyszerűen átveri a bíróságot. Ha nem csak rosszindulatú feltételés a hamis fordítás, nyilván feljelentést kellett volna tenni az elkövető ellen.

Menekültügyi eljárásokban hamis fordítás persze elvileg elő is fordulhatna, de sok értelme nem lenne, mert a hatályos szabályok alapján úgysem kap senki menedékjogot Magyarországon, aki Szerbia felől lépte át – akár illegálisan, akár a tranzitzónán keresztül – a határt. Szóval a bírósági eljárás már önmagában nem több színjátéknál. Ezt kár tetézni további gonoszságokkal.

A bevándorlási hivatal is kiszorítja a túl rendes tolmácsokat

Ugyancsak a Magyar Időkből tudjuk: tíz tolmáccsal szakította meg tavaly az együttműködést a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH), amiért helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak. Erről a Belügyminisztérium adott tájékoztatást a lapnak.

A lakájmédia azt is „kiderítette”, hogy Aida El-Seaghit a rendőrség és a BMH is foglalkoztatta már. A tárca válaszából viszont nem derül ki, hogy a jogvédő közreműködését tényleg igénybe vették volna, s azt sem, azóta szakítottak-e a migráncsbarát tolmáccsal. Ezen alapvető információk hiányában is gyorsan levonta a következtetést az újság: „ez azt jelenti, hogy ezek a hatóságok vagy nem tudnak arról, vagy nem foglalkoznak azzal, hogy mivel tölti szabadidejét” a jemeni származású nő. 

A Magyar Idők cikkének megjelenése után nyilatkozott Aida El-Seaghi a Sztrárklikk.hu-nak, és azt állította, a kormánymédium munkatársa interneten tőle csak a bevándorlási hivataltól menesztett tolmácsokról kérdezett, de erről nem akart nyilatkozni. Ha ez igaz, Debrecen fel sem vetődött, pedig ezzel kapcsolatban fogalmazott meg tényállítást a lap. A Magyar Idők viszont cáfol, mert állítólag rákérdeztek erre. De ez írásunk lényegét nem érinti.

A propagandakiadvány szerint a tíz tolmácsot azért menesztette a BMH, mert a helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak, bár az nem derül ki, ez vajon mit takar. Tán csak nem túl emberségesen bántak a menekülőkkel? Ne adj’ isten, lefordítottál nekik a vonatkozó magyar jogszabályokat? Mert ennél nagyobb „bűnük” nemigen lehetett.

Idézzük a menekültügyi törvényt: aki nemzetközi védelemért folyamodik, „a menekültügyi eljárásban szóban és írásban használhatja az anyanyelvét vagy azt a nyelvet, amelyet megért”. Vagyis: aki menekültstátust szeretne, nyilván tolmács segítségével előadja a kérelmét.

Mellesleg a „hatóság köteles az elismerését kérőt eljárási jogairól, kötelezettségeiről, továbbá a kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről – az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven – a kérelem benyújtásával egyidejűleg írásban tájékoztatni”. Ha mindezzel kapcsolatban valóban korrekt információkkal szolgálnak, a tolmácstól végképp nem kell félni.

A fordítónak legközelebb akkor juthat lényeges szerep, ha a menedékkérelmet elutasítják, és az érintett nem nyugszik bele a döntésbe. Ebben az esetben ugyanis meg kell fogalmazni a felülvizsgálati kérelmet, de hogy a nyelvi szakember ebben miként tudna helyzetével visszaélve segíteni, az nem világos.

Ha csak nem azzal, hogy elmondja a migráncsnak, milyen jogok illetik meg. Amiről mellesleg a hatóságnak is tájékoztatást kell adnia. Csak nem attól fél a BMH, hogy kiderül: mégsem mindent árultak el az érintettnek? Mellesleg a hivatal is azt alkalmaz tolmácsként, akit akar, s még csak „egyéb okra” sem kell hivatkozni, ha valakivel nem akarnak együttműködni, mert a menekültügyi eljárásra nem a Ket. általános szabályai érvényesek.

„A BMH központi és regionális adatbázis létrehozása céljából kéri mindazon jogi és természetes személyek jelentkezését, akik a BMH hatáskörébe tartozó idegenrendészeti és menekültügyi hatósági eljárások során, a regionális igazgatóságoknál, kirendeltségeknél – továbbá az igény szerinti helyszíneken – eseti jelleggel a megjelölt nyelveken tolmácsolást, fordítást vállalnak” – olvasható a hivatal pályázati kiírásában. Ebben csak az erkölcsi bizonyítvány és a tolmács képesítés, illetve felsőfokú nyelvvizsga, valamint közigazgatási területen szerzett tolmácsolási gyakorlat szerepel követelményként, de más feltételeket nem említenek.

Menekült nincs, de tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van

Megint csak ismételni tudjuk: a hatályos szabályok mellett egyszerűen lehetetlen a menekülőknek érdemi ötleteket adni arra vonatkozóan, mit mondjanak a személyes meghallgatás során, hogy a kérelmüknek helyt adjanak. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetése – és egyértelműen törvénysértő fenntartása – miatt még annak sincs esélye, aki Ukrajna felől jön, mert ha a rendőr elfogja, a déli határon kialakított kerítéshez kíséri, és kilöki a határon, mondván, ha akar, jöjjön vissza a tranzitzónán keresztül. Minderről korábban már részletes elemzést tettünk közzé.

Migrációs válsághelyzetben menedékkérelmet az ország területén illegálisan tartózkodó személyek csak a déli határon felállított tranzitzónákban nyújthatnak. De azokban naponta jó, ha tucatnyi emberrel foglalkoznak, sok köszönet viszont abban sincs, mert aki biztonságos harmadik országból érkezik – a magyar hatóságok szerint Szerbia ilyen –, annak a kérelmét helyből elfogadhatatlannak minősítik. 

Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet rendelhető el, ha a Magyarországra érkező elismerést kérők száma egy hónap átlagában a napi ötszáz főt, két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt vagy egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja, illetve ha Magyarországon a tranzitzónában tartózkodók száma egy hónap átlagában a napi ezer főt, két egymást követő hét átlagában a napi ezerötszáz főt vagy egy hét átlagában a napi ezerhatszáz főt meghaladja. Ki lehetne hirdetni a válsághelyzetet akkor is, ha a migráció Magyarország területének külső határ szerinti határvonaltól, illetve a határjeltől számított hatvan méteres sávja, illetve valamely magyarországi település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyezteti, különösen, ha e területen, illetve az adott településen vagy annak külterületén található befogadó állomáson vagy a külföldiek elhelyezését biztosító egyéb létesítményben zavargás tör ki, vagy erőszakos cselekményeket követnek el. Ilyesmiről nem tudunk, de válsághelyzet azért van.

Ráadásul az egész gyorsított eljárásban folyik, s 15 napon ki is hirdetik, hogy a kérelmet elutasították – más döntés csak egészen kivételesen születik. Utána a menekülő embernek van három napja rá, hogy bírósághoz forduljon, s itt jön a képbe megint a tolmács. De hogy az eljárásnak ebben a szakaszában miként tud a helyzetével visszaélve a kérelmezőnek tisztességtelenül segítséget nyújtani, azt megint csak nem tudjuk kitalálni. Egyetlen dolog jut az eszünkbe: a szerencsétlen ember már feladná, a tolmács viszont felhívja a figyelmét a jogorvoslat lehetőségére, mi több javasolja is neki, hogy éljen ezzel.

Az egész történettel azonban ennél sokkal nagyobb baj van. Egy jogállamban egyszerűen elképzelhetetlen lenne, hogy a közigazgatási eljárás általános szabályait, meg az uniós és nemzetközi normákat figyelmen kívül hagyva, az ügyféli jogokat korlátozva hozzanak meg az ügyfél sorsát befolyásoló hatósági döntéseket.

(Fotó: mno.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr112747414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása