Érvénytelennek minősítette a bírák nyomására az Országos Bírói Tanács az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelését és az igazságszolgáltatásban dolgozók jövedelmi viszonyainak rendezését célzó négyoldalú megállapodást. A bírák önigazgatási testülete eredetileg sajnos engedett a zsarolásnak, miközben a bírói függetlenséget garantáló jövedelmek ígéretét más feltételekhez kötni alapvető jogállami normákat sért. Erre minden bizonnyal az Európai Bizottság is felfigyel.
„Unokázós csalók” csapdájába futott bele az Országos Bírói Tanács (OBT) egy közelmúltban nyugdíjazott, egykor vezető beosztásban dolgozó bíró szerint. Vagyis valaki felhívta a „nagymamát”, hogy a „gyerek” súlyos bajba került, ám ha a „nagyi” fizet, elsimítják az ügyet. Forrásunk úgy véli, valami hasonló történhetett, amikor az OBT tagjaival elhitették, hogy amennyiben belemennek egy elvtelen alkuba, és támogatják a kormány „igazságügyi reformját”, akkor az „unoka” is jól jár, és több év után a bírák tisztességes illetményemelést kaphatnak. Csakhogy a bírói függetlenséget garantáló jövedelmek ígéretét más feltételekhez kötni alapvető jogállami normákat sért, amire talán az Európai Bizottság is felfigyel.
A hasonlat valószínűleg nem a legszerencsésebb, viszont a lényeget pontosan leírja: a bírák önigazgatási testülete korábban engedett a zsarolásnak, és az igazságügy-miniszter, a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal, valamint az OBT vezetője aláírt egy négyoldalú megállapodást. A szerint három év alatt a bírók 48, a titkárok és fogalmazók 82, a bírósági tisztviselők 100 százalékos fizetésemelésben részesülnek. Ezzel szemben a Kúrián januártól 47 százalékkal nőttek az illetmények, míg a többi bírónak 15 százalékkal kell beérnie. Ami mindjárt okot ad némi gyanakvásra, hiszen arra utal, hogy a legfőbb ügyész helyetteséből minden ítélkezési gyakorlat nélkül főbíróvá avanzsált Varga Zs. András – akinek a megválasztásához törvénymódosításra volt szükség – mintha különalkut kötött volna a kormány képviselőjével.
Határozott álláspontom szerint az itt említett megállapodás jogi nonszensz. A hatalmi ágak szétválasztása okán az OBT nem lehet jogalanya a kormány képviselőjével kötött megállapodásnak.
Kizárólagos állami feladat az igazságszolgáltatás működtetése, majdnem úgy, mint az oktatásé vagy egészségügyé, de a bíróság önálló hatalmi ág saját költségvetési fejezettel, külön, a működésére vonatkozó törvényekkel. Ez a megállapodás azonban nem tekinthető sem polgári jogi, sem közigazgatási aktusnak, miáltal nem kikényszeríthető. Ilyen szerződésfajta nincs, ezért ez jogi nonszensz.
Abszurd, hogy Varga Zs. András kettős szereposztásban vett részt ebben az ügyletben egyrészt mint a Kúria elnöke, másrészt mint az OBT hivatalos tagja, akinek a szavazatával fogadta el a testület a bizonytalan tartalmú ajánlatot.
Azután jöhetnek a további kérdések. Mit is jelent a „bírósági reform”? Ennek részleteit a megállapodás csak nagyvonalakban tartalmazza. Emeljék 35 évre a bíróvá váláshoz szükséges minimális életkort, könnyítsék meg a más jogi területen dolgozók bírói kinevezését, s tegyék lehetővé a 65 éves nyugdíjkorhatárt elérő bírák legfeljebb 70. esztendejük eléréséig történő további foglalkoztatását – olvasható a fura megállapodásban.
Egy frissen végzett, a bírósági munkát élethivatásául választó 23 éves jogásznak vajon milyen perspektívát kínálnak azzal, ha 12 évig esélye sincs bíróvá válni? Ráadásul adott esetben egy vállalati jogásszal, egy kormányzati szervnél jogi végzettséghez és szakvizsgához kötött munkakörben dolgozó minisztériumi tisztviselővel kell versenyeznie. Akinek fogalma sincs arról, mit jelent az önálló munkavégzés, és mit a függetlenség, a bírói ethosz. Arról nem is beszélve, hogy nem tudni, az évtizedes bírósági gyakorlatot szerzett fogalmazók és titkárok, meg a „külsősök” közötti versenyt milyen szempontok alapján döntik el. Csak nem tán a kormány iránti lojalitás lehet majd a fő szempont?
Aggályos az a rendelkezés is, amely szerint valakit ma még ismeretlen szempontok alapján a 65. életévének betöltése után is foglalkoztatnának. Amiből az következik, hogy aki maradni akar, annak érdemes eleget tennie bizonyos meg nem fogalmazott, de azért a politikai szempontokból érzékeny ügyekben jól tetten érhető elvárásoknak. Ennyit a bírói függetlenségről.
Az már csak hab a tortán, hogy a járásbírót a törvényszék teljes illetékességi területén tetszés szerinti helyre oszthatják be. Hogy pontosan értsük, miről van szó: aki például Pest (vár)megyében Vácott szolgál – és ott lakik –, s Nagykörösre vezénylik át, annak naponta 250 kilométert kellene oda-vissza utaznia. Ez gépkocsival is nagyjából három óra. Ki fizeti a benzint, s ki az utazásra szánt időt? Ja, és közösségi közlekedéssel ugyanez öt óra. Idézhetnénk a Laár András által megformált Besenyő Pista bácsit: „Maaargit! Nooormális?”.
Az OBT utóbb felismerte – vagy inkább ezernyi igazságügyi dolgozó nyomására belátta –, hogy hiba volt a megállapodás aláírása, ezért azt érvénytelennek minősítették. A cinikus Tuzson Bence igazságügyi miniszter azonban kormányzati oldalról továbbra is hatályosnak tekinti a megállapodást. A minisztérium folytatja a munkát „az alkotmányosság, a bírói függetlenség és a jogállamiság maximális tiszteletben tartásával”. A tárcavezető csak arról feledkezik meg, hogy egy sor törvénymódosítást erőltettek át múlt év végén a parlamenten napok alatt anélkül, hogy biztosították volna a „megállapodással” kapcsolatban az OBT jogszabályban garantált véleményezési jogát.
„Maaargit! Nooormális?”
(Fotó: Euronews – a bírák tüntettek a függetlenségüket sértő megállapodás ellen.)
