Magyar Ügyvéd Blog

Amikor a gyilkos 15 év után veszti el a hidegvérét

2017. augusztus 31. - Magyar Ügyvéd

gyilkos.jpgNemigen volt még példa arra, hogy egy gyilkos 15 év után, pár héttel az elévülési idő lejárta előtt öntse ki a lelkét, és vallja a be a tettét, miközben semmilyen bizonyíték nem volt ellene és korábban soha nem gyanúsították. És mi történik, ha meggondolja magát és visszavonja a vallomását? Hiszen nincs meg az áldozat, nincs meg a gyilkos eszköz, de még a cselekmény helyszínét sem találják.

A rendőrség előbb lezárta a nyomozást egy eltűnés miatt indult ügyben, majd emberölés elkövetésének bűntette gyanújával folytatódott az eljárás azután, hogy az eltűnést bejelentő feleség 15 év után bevallotta: meggyilkolta a férjét. A nem mindennapi hír a Zsaru Magazinban jelent meg.

Az eset 34 nap híján elévült volna, a rendőrség kiemelt ügyeket felderítő főosztálya éppen ezért hívta be még egyszer a nőt kihallgatásra 2015-ben, mert volt néhány gyanús részlet. A szegvári nő különben 2000. december 5-én tett bejelentést, hogy eltűnt a férje.

F. Szilvia sztorija szerint a férfi az egyik nap megkérte, készítse ki az útlevelét, hogy Németországba utazhasson, aztán amikor a nő hazaért, se az útlevél, se más iratok nem voltak már a lakásban, és a férfi néhány ruháját is magával vitte. Ugyanakkor a rendőrség kiderítette, hogy nem lépte át a határt, majd azt is megtudta, voltak hosszabb távú üzleti tervei, illetve hogy a nő hűtlensége miatt amúgy is megromlott köztük a viszony.

A férfitól a nő 2002-ben, távollétében elvált, 2007-ben pedig a bíróság is holttá nyilvánította az embert. Amikor 2015 októberében a rendőrök behívták a nőt kihallgatásra, az ügyvédjével jelent meg, és beismerte a gyilkosságot. Elmondta, hogy Magyartés külterületén az éjszakába nyúlóan szántott, a férje pedig részegen utánament és szidalmazni kezdte. A nő erre a traktorból előkapott pajszerrel agyonütötte, a holttestet a közelben elásta, majd a pajszert is eldobta, és hazament.

Amikor a területre 2015-ben már a rendőrséggel együtt visszatértek, az időközben alaposan megváltozott környezet miatt a nő nem tudta pontosan megmutatni, hol ásta el a holttestet. Ennyi idő után pedig hiába keresték, a tetem soha nem került elő. Mivel azonban a nő beismerő vallomást tett, és nem szenved kóros elmeállapotban, folyik ellene az eljárás.

A Zsaru Magazin szerint a beismerő vallomás időpontjában 34 nap híja volt annak, hogy ez eset végképp elévüljön. A korábbi Btk. szerint emberölés esetén ennyi volt ugyanis az elévülési idő. A 2012-től hatályos szabályozás viszont a gyilkosság bizonyos esetekben – amennyiben az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető – soha el nem évülő bűncselekménynek számít. 

Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, s a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés például akkor, ha az emberölést előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból vagy célból, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy, illetve védekezésre képtelen személy sérelmére, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. Így könnyen lehet, hogy az asszonyt a most érvényes szabályok szerint sem lehetne 15 év után felelősségre vonni, ha nincs minősítő körülmény, s az egykori férjét valóban hirtelen felindulásból verte agyon. De ez közömbös, ha a tettes a korábban érvényes elévülési időn belül valóban beismerő vallomást tett. 

A történet különben egészen érthetetlen, bár a részletek ismerete nélkül nemigen lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon mi magyarázza a nő kései vallomását. Ami viszont biztos: a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével – az életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható esetek, az emberiesség elleni, a háborús, illetve a kiskorúak sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények kivételével – ma is minden bűncselekmény elévül.

A korábbi szabályozás generálisan a 15 éves elévülési időről szólt, és ez érvényes akkor is, ha például egy 2000-ben elkövetett bűncselekmény esetében folyik az eljárás. Ugyanis az elkövetés idején hatályos Btk.-t kell alkalmazni, ha annak rendelkezései kedvezőbbek a terheltre nézve.

Ha a törvényben meghatározott elévülési idő már eltelt, a hatóságok már nem is nyomozhatnának, hacsak közben nem tettek volna olyan lépést, ami az elévülési időt megszakítja. Ennek azonban szigorú feltételei vannak. A bűncselekmény elévülését csak azok az – ügy előbbre vitelét célzó, tehát érdemi – eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy – a későbbi vádlott – szerepének a tisztázására irányulnak (személyi feltétel) .

Az elévülés büntethetőséget megszüntető ok. Az Alkotmánybíróság azonban kimondta: „az elévülés elsősorban a bűnüldöző hatóságnak szól, és annak kezében van: a törvény szerint a hatóság félbeszakítással újból megindíthatja a teljes idő folyását, anélkül, hogy az elkövetőnek tudnia kellene erről”. Csak ehhez tudni kellene, ki az elkövető, mert az kevés az elévülés félbeszakításához, ha a felkutatására folyamatosan megteszik a szükségesnek vélt lépéseket, de a személyéhez nem jutnak közelebb.

Tehát az sem számít, ha a tettest időközben akár többször is tanúként hallgatják ki, de vele szemben fel sem merült a gyanú arra nézve, hogy esetleg ő lehet az elkövető. Ebben a konkrét esetben valószínűleg erről lehet szó, mert a nyomozás során nem került elő az áldozat, de még a gyilkos eszköz sem, holttest, helyszín és elkövetési eszköz nélkül pedig a rendőrség eléggé reménytelen helyzetben lehetett. 

Andrej Visinszkij egykori szovjet főügyész a múlt század harmincas éveiben fogalmazta meg, hogy a büntetőjog az osztályharc eszköze, a beismerő vallomás pedig a bizonyítékok királynője. Ennek egyenes következménye lett a beismerő vallomások kicsikarása a nyomozás során. Az ilyen jogtiprások visszaszorítása érdekében beismerő vallomás esetén is össze kell gyűjteni a bizonyítékokat és objektív módon meg kell állapítani a tényállást.

Így igencsak kérdéses, hogy a büntetőeljárásban most egyáltalán mit tudnak kezdeni a beismerő vallomással, hiszen ezen kívül a cikk szerint más bizonyíték nem áll rendelkezésre, bár azok felkutatása érdekében mindent megtettek. A bizonytalanságot jelzi különben, hogy a 2015-ben tett vallomás ellenére vádemelés még nincs.

Ráadásul az is megtörténhet, hogy a nő meggondolja magát, és a bíróság előtt egyszerűen visszavonja a beismerő vallomást, illetve nem hajlandó semmilyen nyilatkozatot tenni. Ebben az esetben az eljáró tanácsnak igen nehéz dolga lenne, mert csak a nyomozás során felvett jegyzőkönyvek szolgálhatnának kiindulási alapként.

Az is felvetődik, 17 év után milyen büntetés születhet. Az időmúlás ugyanis nyomatékos enyhítő körülmény, miként az önkéntesen tett beismerő vallomást is így kell értékelni. Az emberölés alapesetben öttől tizenöt évig terjedő börtönnel sújtható, s elég valószínű, hogy ilyen helyzetben az alsó határhoz közeli, de akár öt évnél enyhébb ítélet is születhetne.

De történjék bármi, a magyar kriminalisztika történetében az ügy kuriózumnak számít, hiszen nemigen van példa arra, hogy valaki ügyvédje jelenlétében súlyos bűncselekmény elkövetését úgy vállalja magára – ráadásul szinte napokkal az eset elévülése előtt –, hogy a nyomozóhatóságnak vélhetően semmilyen kézzelfogható bizonyítéka nem volt ellene.

(Fotó: MTI, a kép csak illusztráció)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarugyved.blog.hu/api/trackback/id/tr6612794478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása