Ha az államfő valóban április 8-ra írja ki a választást, február közepén kezdődik a hivatalos kampányidőszak, március első napjaiban pedig be kell jelenteni a jelölteket és az országos listákat. Mire lesz elég a még mindig egymással huzakodó pártoknak ez az alig több mint másfél-két hónap?
Hamarosan bejelentheti a köztársasági elnök, hogy pontosan mikor lesz a választás írta a Népszava, s elemzőkre hivatkozva hozzátették, nem kétséges, hogy a Fidesznek kedvez majd az időpont. A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) csak annyit reagált, hogy az „országgyűlési képviselők 2018. évi általános választása időpontjának kitűzésével kapcsolatos államfői döntésről a kellő időben” részletes tájékoztatást adnak.
Nagy meglepetés persze nem lehet, mert az alaptörvény szerint az „országgyűlési képviselők általános választását (…) az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani”, s a szavazás napja csak vasárnap lehet, de nem eshet ünnepnapra. Áder János hivatalának 2014. január 8-i sajtóközleménye szerint az „utóbbi három országgyűlési választás alkalmával Magyarország polgárai minden egyes alkalommal április első felében juttathatták kifejezésre akaratukat”, ebből pedig egyértelműen következik, hogy az államfő most is ezt az időszakot preferálja majd.
Így egy-két héten belül megtudjuk, mikor is lesz a parlamenti választás, de egy biztos: Áder óhaja, amit legutóbb megfogalmazott, most nem válhat valóra. A szavazást 2014-ben azért is siettette ugyanis, hogy „a húsvéti ünnepek lehetőleg már olyan békés és nyugodt keretek között telhessenek, ami mindannyiunk személyes és közös reménye, jogos óhajtása” Idén viszont húsvét vasárnap április 1-jére, tehát a kampány finisére esik.
Ezért legfeljebb azért határozhat meg az államfő minél korábbi időpontot, hogy az ellenzéknek a lehető legkisebb esélye legyen arra, hogy rendezze a sorait. Több mint másfél hónapot elvehet ugyanis tőlük, hiszen az országgyűlési választásra első alkalommal április 8-án, utoljára pedig május 27-én kerülhetne sor. Egyébként 2014-ben április 6-án szavazhattunk.
Így igen nagy valószínűséggel már csak alig másfél hónap áll a pártok rendelkezésére ahhoz, megnevezzék az egyéni jelöltjeiket, összeállítsák az országos listájukat, s döntsenek a lehetséges együttműködés kereteiről. A választáson egyébként azok a pártok indulhatnak majd, amelyek a szavazás napjának kitűzésekor jogerősen szerepelnek a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában. Az ATV tavaly novemberben kért erről tájékoztatást, és akkor 231 párt volt a nyilvántartásban, 183 pedig bejegyzés alatt állt. Szóval résztvevőben biztosan nem lesz hiány.
A legutóbbi parlamenti választás előtt 94 szervezet jelezte a részvételét, s közülük 84-et vettek nyilvántartásba. Országos listát 19 párt, illetve pártszövetség tudott állítani, ennyien kaptak tehát majdnem 150 milliótól csaknem hatszázmillióig terjedő kampánytámogatást. Ehhez képest a parlamentben önálló frakciója csak a Fidesznek és a KDNP-nek, az MSZP-nek, a Jobbiknak és az LMP-nek lett. A többiek listáira alig szavazott valaki, s együttesen sem jutottak az öt százalékos parlamenti küszöb közelébe sem.
A szavazás napjánál érdekesebb kérdés tehát, vajon ténylegesen hány párt nevez majd be az idei versengésbe, s közöttük milyen együttműködésre lehet számítani. Ami nyilvánvaló: a Fidesz és a KDNP közös listán indul, a miniszterelnök-jelölt pedig Orbán Viktor lesz. A Jobbik sem közösködik senkivel – talán a többiek sem keresik az együttműködést ezzel a párttal – s külön utakon jár az LMP, a Momentum, meg az Együtt.
Alakul ugyanakkor egy nehezen értelmezhető összefogásféle az MSZP, a DK, a Párbeszéd – és esetleg a Liberálisok – között, de egyelőre csak abban sikerült megegyezni, hogy az egyéni körzetekben nem indulnak egymás ellen. Közös listáról viszont nincs szó, mert a DK ezt nem akarja. Karácsony Gergelyt is akkor fogadják el miniszterelnök-jelöltnek, ha nem szerepel a szocialisták listáján.
Miközben a Fidesz támogatottsága valamennyi közvélemény-kutató intézet szerint nagyobb, mint az összes többi párté összesen, így nemigen érthető, mire az egyes pártok optimizmusa, hogy egymaguk leváltják Orbánt. Ehhez az MSZP és a DK együtt nagyon kevés, de az LMP, a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és minden szóba jöhető más formáció összefogása sem ígérne biztos sikert. Még a Jobbik bevonása sem, ami persze komolyan fel sem merül.
Lehet itt még szórakozni, de számoljunk már egy kicsit. Ha Áder valóban április 8-ra tűzi ki a választás napját, az azt jelenti, hogy a pártoknak legkésőbb március első napjaiban – a szavazást megelőző 34. napig – be kell jelenteniük a jelöltjeiket a Nemzeti Választási Bizottságnál. De hogy ezt megtehessék, össze kell gyűjteniük legalább ötszáz érvényes ajánlást, ehhez február derekán már illenék közölni, ki hol fog indulni. Ahhoz meg már alig van másfél hónap van hátra.
Mellesleg hasonló a helyzet az országos lista állításával is. Azt a szavazást megelőző 33. napig lehet bejelenteni, de tudni kell hozzá, hogy a jelölő szervezet, közös lista esetén jelölő szervezetek legalább kilenc megyében és a fővárosban rendelkeznek-e minimálisan 27 egyéni jelölttel.
De az sem közömbös, hogy egy április 8-i választás esetén a hivatalos kampányidőszak február közepén indulna, vagyis attól kezdve kell ingyenesen sugároznia a közmédiának – szigorúan egyenlő feltételek mellett – a pártok politikai hirdetéseit. Saját elhatározásuk alapján a kereskedelmi rádiók és tévék is megtehetik ugyanezt, szintén térítésmentesen. Ugyanakkor a jelölő szervezetek engedély és bejelentés nélkül tehetnek közzé plakátot, illetve szervezhetnek választási gyűlést.
Tehát ötven nap áll rendelkezésre majd ahhoz, hogy a szavazás napjáig mindenki meggyőzze a potenciális választóit. A hivatalos kampánystartig pedig alig több mit egy hónap van hátra. Ahhoz képest, hogy ez milyen gyorsan elmúlik, elég sok a bizonytalanság. Ha a magát demokratikusnak valló ellenzék marakodik még egy kicsit, végképp kifutnak az időből, s érdemi kampányra már nem is lesz lehetőség.
Nyilván ezt ismerték fel a Válasszunk! 2018 csoport tagjai, akik azzal érvelnek, ha Orbán Viktor illiberális, uram-bátyám kapcsolatokra épülő rendszere tovább folytatódik, akkor Magyarország gazdasági-társadalmi lecsúszása tartóssá válhat. A 11 értelmiségi – köztük több volt jobb- és baloldali miniszter, valamint államtitkár – arra buzdítják az ellenzéket, hogy minden egyéni körzetben csak egyetlen jelöltet állítsanak, s a demokratikus oldalnak legyen egyetlen közös miniszterelnök-jelöltje.
A közreműködők mindenkit arra kérnek, hogy a 2018-as országgyűlési választáson éljenek a választójogukkal és szavazatukkal adjanak esélyt egy európai Magyarországhoz méltó parlamenti demokráciának, a nemzet újjászületésének. Hogy ez mennyire befolyásolja majd az egyelőre széthúzó pártokat, s tényleg képesek-e az embereket a választáson való részvételre ösztönözni, azt egyelőre nemigen tudni.
Az idő gyorsan múlik. Az ellenzék szerencsétlenkedése dacára is érdemes azonban mindenkinek elmenni választani. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében bebetonozása kétharmados többség birtokában vagy legalább valamilyen minimális kompromisszumkényszer mellett történik-e a következő négy esztendőben. Ráadásul a Huxithez, vagyis az EU-ból való – lassan elkerülhetetlen, 2020 után egyre aktuálisabb – kilépésünkhöz is nélkülözhetetlen lenne az alaptörvény kétharmadhoz kötött módosítása.
(Fotó: nepszava.hu)
